Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1923. (42. évfolyam 1-52. szám)
1923-12-20 / 51. szám
574. oldal SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 51. szám Másolat a 114.464/1923. II. m. kir. népjóléti és munkaügyi min. számhoz. Magyar királyi belügyminisztérium. Másolat. . 149.446/1917. B. M. számú körrendelet'. A kiütéses tífusz elten való védekezés. Valamennyi (vármegyei, városi) törvényhatóság első tisztviselőjének'. Ez a körrendelet Fiumére is kiterjed. A kiütéses tífusz ez idő szerint az országban ritkán s jobbára csak behurcolt egyes esetekkel mutatkozik, de tartani lehet attól, hogy a jelenlegi viszonyok! között, amidőn a népesség tisztálkodása, élelmezése többé-kevósbbé hiányos., fellépése esetén a betegség, különösein ott, ahol számosabb személy él egy fedél alatt (foglyok, internáltak, munkáscsoportoík stb.) járvánnyá fajulhat. A közelmúltban gyaSklran megtörtént! ugyanis, hogy a szóban levő betegséget csak akikor ismerték fel, mikor már tömegesen mutatkozott, ily körülmények között a gyorsan halmozódó betegség továbbterjedésének meggátlása nehézségekbe ütközött. Bár a 203.700/1914. B. M. számú körrendelet részletes tájékozást nyújtott a kiütéses tífusz körökéiről, tüneteiről, lefolyásáról és a betegség terjedésének korlátozására alkalmas eljárásokról, mindazáltál a rendelet kiadása után lefolyt járványok ellen való védekezés során szerzett újabb tapasztalatokra való tekintettel, indokoltnak látom a védekezés szempontjából fontos némely megfigyelésre és eljárásra a hatóságok figyelmét felhívni. A bánfaiam kezdeti időszakiában a nyálkahártyák hurutja tűnik fel, különös gyanút kelt a kötőhártya gyullaktósa. A jellegzetes kiütés rendszerint a betegség 4—5-ik napján látható, enyhe esetekben azonban a kiütés csak nagyon rövid időre mutatkozik. Ezért nagy nagy jelentősége van annak, hogy .münden lázas, hnrutos betegség, főleg olyan helyeken, ahol' sokan laknak együtt, íklülönös figyelemmel kisértessék. Kétes esetekben a kórisme biztos megállapítása végett a Weil Félix-féle eljáráshoz kell folyamodni. A Weil Félix-féle eljárás azon alapszik, hogy a kiütéses tífuszban szenvedő vagy abból gyógyult egyén vérsavója egy a Weil Félix által kitenyésztett proteus-bacililus törzset nagy higitásban agglutinálni képes, vagyis az ezen bacil- lussal klészitett egynemüen zavaros emulsiot leülepedő csapadék keletkezése közben feltisztitja. A próba kiviteléhez a vizsgálandó egyénből vért kell venni és ad. Alsó-Fehér, Bihar, Besztercze-Naszód, Brassó, Csőik, Fogaras,, Háromszék, Hunyad, Kis-KüküMő, Kolozs, Maros, Toíjdia, Nagy-Kii- k-üllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, Udvarhely vármegyék, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad város első tisztviselőjének: további intézkedésig a m. kir. központi vizsgáló állomásra (Budapest, IX., Gyáli-u. 7. sz.) beküldeni; ad. az összes többi vármegyei és városi törvényhatóságok első tisztviselő jétnek: az illető bakteriológiai! intézetbe kell beküldeni. A vizsgálandó vért viszérből vagy az ujj hegyéből kelt venni csirátlanitott (steril) eszközökkel. A vért (kb. 2 cm3-t) tiszta, száraz, kis kémcsőben vagy (5 om3-es) gyógyszerüvegben kell felfogni és jelzéssel, kiisérő irattal ellátva és gondosan csomagolva kell beküldeni a bakteriológiai intézetbe. A vizsgálat eredményéről a vizsgáló intézet
