Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1923. (42. évfolyam 1-52. szám)
1923-04-05 / 14. szám
180. oldal SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 14. szám gármiester) urat, hogy a legelterjedtebb módon, lehetőleg a hirlapok utján is hozza a nagyközönség tudomására, hogy saját, valamint Amerikában lévő hozzátartozói érdekében is ne küldessen magának prepáidét. Az engedélyek megadása ugyanis, mint fent jeleztem, nem attól lesz függővé téve, van-e valakinek prepaidje, vagy sem, s igy a. prepaiddel rendelkezők nagy része kivándorolni a kvóta szűkre szabott száma miatt nem fog tudni. A prepaidekérl Amerikában lefizetett tetemes összegek nagyrésze tehát céltévesz- letten fizettetnek be és csak arra jók, hogy az ottani hajóügynökök élvezzék azoknak kamatait, melyeket egyébként a vásárlók élveztek volna. Tudnunk kell azt is, hogy a prepaideket ugyan vissza lehet adni az elárusító amerikai ügynöknek, azonban a fennálló szabályok értelmében az ügynök csak a jegy megvásárlójától tartozik azt visszavenni, s csakis bizonyos időn — újabban kél éven — belül, de a prepaid teljes árát visszaadni nem tartozik, hanem abból 10%-ot levonhat; a vásárló tehát, ha visszaadja a prepáidét, pénzéből 10%-ot minden körülmények között elveszít. Felvilágositanidók tehát a kivándorolni szándékozók, hogy ne váltassanak maguknak prepáidét mindaddig, mig nincsenek tisztában azzal, vájjon kivándorolhatnak-e, vagy sem? Ez pedig csak akkor biztos, ha útlevelüket már megkapták és azt az amerikai követség is ellátta a beutazási vízummal. Ha ez megvan, még mindig elég idejük van kiirni Amerikába és kérni, hogy küldjenek nekik útiköltséget vagy hajójegyei. Akik azonban mégis ragaszkodnának ahoz, hogy az útiköltség már jóelőre kezüknél legyen, azok sokkal okosabban teszik, ha nem hajójegyet, hanem készpénzt küldetnek maguknak egy megbízható amerikai bank utján és pedig nem koronákban, hanem kifejezetten dollárokban, mert hisz a hajójegyet is dollárokban kell fizetniük, —- igy legalább nem teszi ki magái az amerikai pénzküldő rokon, hogy befizetett pénzét esetleg egészen, vagy legalább is 10%-át elveszti. Küldhető az útiköltség Amerikából a Védő Iroda címére is (Magyar Kivándorlókat és Vissza vándorlókat Védő Iroda, Budapest, VIII., Fiumiei-ut 4. szám), jelezvén, hogy kinek az útiköltségére szolgál a küldött pénzösszeg. A Védő Iroda az ilyen dollárösszegek'et letétbe veszi és ha az illető kivándorló már útlevelét s a. vízumot elnyerte, részére a vasúti és hajójegyet megvásárolja és a még megmaradó és az utazásra szükséges készpénzt elszámolás kíséretében az illetőnek átadja és őt az utazásra nézve a szükséges Útmutatásokkal ellátja. Ha pedig az illető nem vándorolhatna ki, úgy a Védő Iroda a címére érkezett pénzösszegeket a küldőnek visszautalja és öt értesíti, hogy miért nem vándorolhatott ki az illető, kinek a részére a pénz küldetett. Miután csak annyi útlevél lesz kiadva, ahány személy tényleg bebocsájtást nyer Amerikába, senkinek sem kell tartania attól, hogy meg lesz az útlevele, de nem lesz meg az útiköltsége, meri hisz ily eljárás mellett őt senki mteg nem előzheti. Ugyancsak divatba jött az is, hogy a legtöbb kivándorolni szándékozó előre lefizet az engedélyezett hajóstársaság budapesti irodájában előleget, néha tetemes összeget, 30—40.000 koronát, sőt ennél nagyobb összegeket is, — ezen előlegfizetés is teljesen céltalan és kárbaveszeU, mert hisz mindenki ráér akkor megváltani hajójegyét, ha már vízummal ellátva útlevele kezében van. Az előlegek csak a hajóstársaságok- nak kamatoznak, néha hosszú időn keresztül. Erre vonatkozólag is kioktatandó tehát a közönség és érthetően megmagyarázandó az érdeklődőknek, hogy a hajóstársaságoknál előleget fizetni semmi előnnyel nem jár, mert hisz a hajóstársaságnál azok részére, kik útlevelet nyernek, mindig van hely, sőt a hajóstársaságok csakis oly sorrendben bonyolíthatják le a kivándorlókat, amilyen sorrendben azok útlevelüket és vízumukat megkapják. A kivándorolni szándékozók jól felfogott érdekében, azok megkárosításának elejéi veendő, felhívom Főkapitány (Kapitány), Alispán (Polgármester) ural, hogy a jelen
