Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1923. (42. évfolyam 1-52. szám)
1923-03-15 / 11. szám
11. szám SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 147. oldal föld. mész vagy turfa keli, amennyi elég, hogy az igy előállított trágyatömeg bűzös szagát elveszítse. Fontos védekezési mód a cserebogarak ellen az is, ha lárvájukat, tehát a földben élő pajorokat irtjuk, amelyek különben szintén igen kártékonyak. A pajorok irtására legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Kapálás- és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig, ha sok a bajor, érdemes azt az eke után járó olcsó napszámossal fölszedetni, itt is tanácsos a pajorszedö-munkás figyelmét némi pénzbeli jutalommal lekötni. A pajorokat szintén lehet értékesíteni, még pedig ha csak kis mennyiség van belőlük, akkor azt baromfival etetjük meg, hogyha pedig sók van, akkor trágyának dől gozzuk föl. Az összeszedett és pl. leforrázott cserebogarat érdemes megszántam és télire baromfi-eleségnek eltenni. Az ilyen cserebogarat azonban vékony rétegben akár a napon, akár a kemencében, gyorsan kell szárítani, mert a nagy halomban beverő bogár már egy nap alatt is megbüdösödik, A megszáritott Ixigár azután száraz, szcllős helyen és nem nagyon felhalmozva télig eltartható. Télen apródonkint hozzákeverjük a ba rom fi szemes takarmányához. Jegyezzük meg magunknak azonban jól, hogy friss, élő cserebogarakat és élő pajort sertéssel soha -sem szabad megetetni, mert a cserebogárban és pajorjában élhet a veszedelmes bél kaparóféreg (Gigantorhynchus gigas G.), amely a bogárból belekerül a sertésbe, ott tovább él és belét, gyomrát bántva, a sertés elpusztulását okozhatja. A baromfinak azonban a megszáritott cserebogár nem ári. Hivatalos másolat a 6575/1923. alispáni számhoz. Szám: 14.413/1923. IV. Magyar királyi Belügyminiszter. Valamennyi vármegyei, és városi törvényhatóság első tisztviselőjének. A közüzemek és közintézmények létesítésénél a múltban az a helyes gyakorlat fejlődött ki, hogy a vonatkozó tervek a vállalattól független, attól távol álló mérnökök és építészek által készíttettek el, azok kivitele pedig külön vállalat utján, a köz,szállítási szabályzat rendelkezései szerint biztosiitatott. A mérnöki és építészi alkotások létesítésénél ma is általánosan elfogadott elv, hogy az építtető érdeke szempontjából a tervezés és a vállalkozás ketté választassák. A tervező mérnök, vagy épilész a megbízójának bizalmi embere, vele szemben leliát teljes felelősséggel tartozik. A vállalathoz való viszonyában nemcsak érdektelen, hanem azzal szemben ugy a munka kivitelénél, mint esetleges jogtalan anyagi követeléseinél is megbízója érdekeit képviseli. * Ez okból helyes az e téren a múltban kifejlődött gyakorlat és ezért nem tarthatom helyén valónak azt, az egyes vállalatok részéről újabban követelt gyakorlatot, hogy az építtetőnek a tevezés és kivitel egyesítésére lesznek ajánlatot. Ha a vállalkozó a terveket a munka elnyerése céljából készitfeti, a dolog természetéből következik, hogy nem lebeghet szemei előtt elsősorban a megbízó érdeke. Az ily esetekben szokásos ama kikötés pedig, hogy a vállalat elnyerése esetén a tervezésért külön dijak néni számíttatnak fel, erkölcsi alapon kifogásolható, mert ba a tervezés költségei közvetlen
