Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1922. (41. évfolyam 1-52. szám)
1922-12-14 / 50. szám
XLI. évfolyam Kaposvár, 1922 december 14. 50. szám SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, „Csonka Magyarország nem ország, Hiszek egy isteni örök igazságban, Egész Magyarország mennyország!“ Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.“ II. További intézkedést igénylő általános jellegi! rendeletek. Hivatalos másolat 30.039/1922. alispáni számhoz. 117.200/1922. sz. Vadászati min. megbízott. M. kir. földmivelésügyi miniszter. « Valamennyi (meg nem szállott) vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének. Ismételten előfordult, hogy egyes mező- vagy hegyőrök hosszucsövü lőfegyvernek jogosulatlan használatával nemcsak csonka hazánk erősen megcsappant hasznos vadállományában tettek olykor csak nehezen vagy sehogysem pótolható kárt, hanem sajnos, nem egy esetben emberélet is esett áldozatul. Igaz, hogy felelősségem teljes tudatában a m. kir. belügyminiszter úrral egyet- értŐleg, —- minden hosszucsövü fegyverrel való ellátást kérelmező esetben, — Csak a legkörültekintőbb vizsgálat után adtam és akkor csupán az előírásos Werndl rendszerű egylövetű golyós és csakis tetemesen kisebbített lőpormennyiségü töltényekkel ellátandó lőfegyverre az engedélyt, külön-külön kikötve, hogy minden engedélyesnek a 9862/1922, M. E. számú rendelet szerinti fegyvertartási engedéllyel kell ellátva lennie. Mégis alig ellenőrizhető, hogy kisebb erkölcsi iudiciummal biró egyének, nagyobb lőporadaggal ellátva töllényüket emberben és vadban esetleg alantasabb érzelmeiktől vezéreltetve — kiszámíthatatlan kárt ne tegyenek. Tekintettel arra, hogy az elmúlt gyászos idők következményeiképen, szükségszerűen még itt-ott jelentkező erkölcsi kilengések megfékezésére olykor szükség lehet, a mező- és hegyőröket hosszucsövü fegyverrel ellátni — mégis szigorú kötelességévé teszem Címnek, hogy ilyen előterjesztést ne mint általában a múltban, — hanem csakis a legindokoltabb esetben tegyen. Ebből az alkalomból emlékezetébe idézem még az 1901. évből származó 72.682. itteni számú körrendeletemet, melyben hivatkoztam az 1894. évi XII. te. végrehajtása tárgyában kiadott rendelet: D. mellékletét képező szabályzat 4. §-ára, mely szerint mező- vagy hegyőröket, községieket úgy, mint a magánosok által tartottakat csakis a
