Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1922. (41. évfolyam 1-52. szám)
1922-07-27 / 30. szám
328. oldal SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 30. szám 3. Ide kapcsolódik bele a rendőri büntetőbirónak az a törvénytséríő figyelmetlensége, hogy nem kívánja meg a sértettől a büntetőinditvány megtételét is és ilyennek tekinti a sértettnek csak a kár megtérítésére akár általa, akár más által kifejezett óhaját, holott a büntetőinditványt a Btkv. 112. §-a értelmében az ott meghatározott határidőn belül keli a félnek megtennie, viszont egyedül a kár megtérítésére a terhelt ezekben a kibágási ügyekben a büntetés kiszabása nélkül nem kötelezhető (1894 : XII. te. 108. §-a) amiből és a második pont alatt ismertetett mulasztásból — mint már jeleztem —, az a sajnálatos és az igazságos bíráskodás szempontjából kerülendő az a hátrányos eredmény keletkezik, hogy a Ili.-fokú Ítélkezés során a kihágás során megtorlását elejteni, a sértettet pedig különben jogos követelményétől elütni kell. 4. Gyakori eset az, amikor a tárgyalás elején a kárban talált állatok felügyeletével megbizott — tehát a cselekményt közvetlenül elkövető tettes — személye helyett nem ez ellen, hanem az alkalmazott gazdája, munkaadója ellen indul meg a büntető eljárás és a gazda Ítéltetik e), holott a gazda csak az állatai által okozott kálókért felelős (törv. 112. §-a) mig büntetőjogilag csakis akkor, ha az alkalmazottja a kihágást utasítására követte el (KBT. 27. §-a). Minthogy pedig a gazdának ilyen esetben III.-fokon szükségessé vált felmentése és a cselekmény elkövetésének napja között az elévülésre megszabott hat havi időköz rendszerint már eltelt, a beállott elévülés miatt a közvetlen tettes ellen az eljárás meg nem indítható s igy a kihágás megtorlatlanul marad. 5. A hatóságok a Rbsz. 62. és 63. §-ának kizáró rendelkezései ellenére akkor is bocsátanak ki büntető parancsot, ha a sértett magánjogi igényének megítélését is kérte, még világosabban szólva, a mezőrendőri kihágási ügyekben kibocsátott büntető parancsban is megállapítanak magánjogi igényt. Ezenfelül az ily tartalmú büntető parancs kézbesítése körül nem teljesitik a Rbsz. 66. §-ában előirt szabályokat, amiből a terheltre rendszerint joghátrányok keletkeznek. Minthogy pedig a felebbezéssel megtámadott s igy az I.-foku Ítélet jellegével biró büntető parancsot elbíráló II.-fokú határozat ellen további felebbezésnek helye nincs, a mégis elém kerülő ilyen mezőrendőri kihágási ügyekben hozott és nyilvánvaló jogszabálysértéssel keletkezett 11.-fokú határozat meg- bolygatása, helyesebben az 1.-fokúval és az eljárással együtt szükségesnek talált meg- semmisitése csak akkor áll módomban, ha a tiszti ügyész a Rbsz. 196. § ában részére biztosított kivételes jogorvoslattal él, amely jogukat pedig a tiszti ügyészek tapasztalatom szerint nem érvényesítik. Erre a körülményre a tiszti ügyészeket itt külön figyelmeztetem. Amikor végül utalok a múlt évi julius 15-én 75.770. szám alatt a büntető törvényekben, stb. megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés, stb. mértékének ideiglenes felemeléséről szóló 1921 : XXVIII. te. életbelépte alkalmából valamennyi vármegyei és városi törvényhatósághoz intézett körrendeletemre, amelyet újra C'm szives figyelmébe ajánlok, kifejezem egyúttal azt a reményemet is, hogy az illetékes hatósági egyének — akikkel felsorolt kifogásaimat szoros alkalmazkodás végett közölni kell — a reájuk háramló egyéb feladatok sokasága mellett is időt és módot találnak a jelen rendeletemben foglaltaknak figyelmes és pontos alkalmazására. Budapest, 1922. évi julius hó 7-én. A miniszter helyett: Tóth Elemér, h. államtitkár. 17 816/1922. szám. Valamennyi főszolgabíró, kaposvári polgármester és vármegyei tiszti ügyész urakkal tudomás, illetve előlcimzett urak szigorú miheztartása végett közlöm. Kaposvár, 1922. julius 20. Tallián, alispán.
