Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1922. (41. évfolyam 1-52. szám)
1922-03-23 / 12. szám
146. oldal SPWOflY VARMEGYE hivatalos lapja 12. szám e) kötelességmulasztás cimén indittatott-e fegyelmi eljárás valamely hatósági közeg ellen ? Jelen rendeletem szigorú végrehajtására nagy súlyt helyezvén, a vértetü irtását (.közegeimmel is ellenőriztetni fogom és ha tudomásomra jutna, hogy valahol mulasztás történt, a mulasztó hatósági közeg felelősségre vonása iránt fogok intézkedni. Budapest, 1922. évi február hó 11-én. A miniszter helyett : Tóth Elemér, h. államtitkár. Melléklet a m. kir. földművelésügyi miniszter 1921. évi 65.199. számú körrendeletéhez. Útmutatás a vértetü irtására. A vértetü csaknem kizárólag almafán él, körte- és birsfán ritkán található. Az almafának leginkább csak a derekán, vastag ágain és gályáin, továbbá az é 'es hajtásokon, kivált a fattyú- és gyökérsarjakon él és szivja azokat. Élhet a föld alatt a gyökéren is. A leveleket nem bántja. A vastag farészeken cs*k a beforradó, de még nyitott seben él. A vékonyabb részeken letelepedő vértetü dudorodasokat, majd repedéseket, végül kisebb-nagyobb rákos sebeket okoz. E sebek be nem forradnak és tele vannak vértetüvel. A vértetü helyét fehér, pehelyszerü váladék borítja. Ez a váladék legszembeszö- kőbben tavasszal és ősszel látható. Ha a friss pelyhes vértetüt szétnyomjuk, belőle csúnya vörös nedv folyik ki. A pehelytakarta sebekben él a vértetü és bennük telel is. Egynek évente több millió utóda lehet. A porszemnyi tetüt a szél is széthurcolja. A vértetüirtás legalkalmasabb ideje az őszi lornbhullástól március végéig van, amig a vértetüfolt nem pelyhedzik. Irtása végett az almafán lévő minden sebet, származzék az metszésből, törésből, zúzásból, rovar- vagy nyulrágásból, előbb késsel úgy vágjunk ki, hogy széle sima legyen s azután azt sűrűn folyó, fekete szinü s előzetesen fél, vagy egy óráig lassú tűzön meiegitett (fa- vagy kőszén) kátránynyai úgy kenjük be, hogy a kátrány ne csak az egész sebet, hanem még egy ujjnyira köröskörül is takarja Vértetves vidéken az almafán a sebeket soha sem szabad nyitvahagyni. A rossz metszés folytán megmaradó ágcsonkokat rendesen tőben és fürészszel kell elvágni, a sebet késsel simára kell metszeni és bekátrányozni. Vértetves vidéken nem szabad az almafákat meszelni. A meszelés nem árt a vér- tetünek és nem használ a fának, lehetetlenné teszi az irtást. Minthogy pedig a vértetü-a sürükoronáju, továbbá rendellenes, sűrűn ültetett fákon leglömegesebben szaporodik, azért mind a fák sürü koronáját, mind a sűrűn álló fák sorait ritkítani kell, hogy a levegő szabadon járhassa azokat. Az almafákon fakadó fattyúhajtásokat, gyökérsarjakat mindig le kell metszeni, metszéshelyüket pedig bekátrányozni. A fák aljában lévő sebeket szintén simára kell metszeni és bekátrányozni. Az igen vén, rossz és vértetves fákat, amelyek tele vannak sebbel száraz ággal, ki kell vágni és elégetni, mert tisztogatásuk nem csak költséges, de lehetetlen is. Ha ezen eljárás ellenére későbben (nyáron) még akad vértetü, akkor azt a sebekben pótló kátrányozással, a vékonyabb ágakon és a gyökereken bármely higabb olajjal irtjuk. Vértetves fáról szemzőhajtást, oltóvesszőt szedni és vértetves helyeken almafa- oltványt szaporítani nem szabad. Minthogy a vértetü ellen való védekezésben csak alapos és kitartó munka vezet célhoz, azért minden almatermesztőnek kötelessége és érdeke, hogy azt állandóan a legldkiisracretesebben is hajtsa végre.
