Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1921. (40. évfolyam 1-52. szám)
1921-04-21 / 16. szám
136. oldal SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 16. szám beadványhoz azokat az okmányokat kell csatolni, amelyekből megállapítható, hogy a vizsgárabocsátdst igényelhetik. A kamara a beadványt mel!ékleteivel együtt átveszi, iktatja s a csatolt okmá- nyekból megállapítja, vizsgára bocsátható-e a jelentkező. Igenlő esetben késedelem nélkül intézkedik a vizsgáló bizottság megalakítása iránt, kitűzi a vizsga időpontját, meg- állapitja annak helyét s erről a bizottság elnökét és tagjait, valamint a jelentkezőt megfelelően értesíti. Amennyiben a vizsgára jelentkező a magyar állam megszállott területéiül menekült iparos, a kamara a vizsga helyéről és idejéről az országos menekültügyi hivatalt is értesíteni köteles. A kamara, úgyszintén az illető ipartestület is bármelyik vizsgán képviseltetheti magát. 6. A vizsgát bármely erre a célra alkalmas és rendelkezésre álló műhelyben meg lehet tartani. 7. A vizsgáló bizottságoknak minden alakiságtól menten arra kell törekedniük, hogy lehető közvetlenséggel állapítsák meg a vizsgázónak szakmabeli ismereteit. Ez legcélszerűbben az illető iparág munkakörébe vágó, sűrűbben előforduló egy vagy több szakmunkának a vizsgázó által egészben vagy részben való önálló elvégzése utján történhetik. Első sorban azt kell megállapitani, oly fokú szakképzettséggel rendelkezik-e a vizsgázó, amin® iparának önálló gyakorlásához szükséges. Arra nézve, hogy ebből a szempontból a vizsgázóval szemben általánosságban minő mértékű Szakismereteket kell megkívánni, irányadóul a szakmabeli jártasságnak az a mértéke szolgálhat, amilyennel az a szakmabeli segéd, aki a tanoncidő befejezése után legalább két éve, töltött szak- bavágó munkával rendes körülmények között rendelkezik. Figyelemmel kell lenni emellett arra is, hogy azzal a vizsgázóval szemben, aki iparát faluhelyen kívánja önállóan gyakorolni s az egyszerűbb falusi igények kielégítésére lesz hivatva, a szakképzettség szempontjából általában enyhébb követelményeket lehet támasztani. 8. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a vizsgázó az iparának önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséggel nem rendelkezik, súlyt kell helyezni arra, hogy az az idő, amelyen át a vizsgázónak a vizsga után még további szakbavágó munkát kell végeznie, avégből, hogy a kérdéses ipar" önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséget megszerezze, méltányosan állapíttassák meg. A vizsgáié bizottságoknak ezen idő megállapításánál különösen számolniok kell azzal a körülménynyel, hogv az életnek nem egy súlyos megpróbáltatásán átment, meglett férfiakkal állanak szén.ben, akik eddig szerzett tapasztalataik és ismereteik, valamint fejlettebb akaraterejük folytán a képesítéshez kötött iparok egyikének vagy másikának önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséget sokkal gyorsabban el tudják sajatitani, mint az ifiukor elején levők. Amennyire elhibázott volna a szóban levő egyéneknél a képesítés igazolásától eltekinteni vagy ki' nem elégítő, fogyatékos képesítéssel beérni, annyira céltévesztett lenne e részben túlzott követelményeket támasztani s ezzel az illetőket az ipari pályáktól elriasztani. Azt, hogy a vizsgáló bizottságok a gyakorlati idő megállapításánál a kívánatos helyes mértéket alkalmazzák, a kamara saját befolyásával is igyekezzék lehetőleg elősegíteni. 9. A vizsgáló bizottság tagjai a vizsgázó szakismereteit a 7. és 8. pontban foglalt általános irányelvek szem előtt tartásával legjobb meggyőződésük szerint állapítják meg. Amennyiben a vizsgán a kamara képviselteti magát, a vizsga eredményének megállapításánál a kamara képviselője is nyilváníthatja véleményét. Amennyiben a vizsga eredményének megállapítása tekintetében a vizsgáló bizottság tagjai nem volnának egy véleményen, a bizottság elnöke dönti el a vizsgázó minősítését.
