Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1918. (37. évfolyam 1-52. szám)
1918-08-15 / 33. szám
33. sz. Sotnggyvármegye Hivatalos Lapja. 448. Hív. másolat, a 20815|1918. alisp. számhoz. 66327. szám. III. 1. ®szt. 1918. M. kir. földmivclésfigyi minister. orrén dalét. Valamennyi vármegyei Ó3 városi törvényhatóságnak. ^ A hasvizsgálat tárgyában kiadó :t 54.300J1908. sz. itteni rendelet 1. §-ának har- adik bekezdése szerint lovak, szamarak' éi öszvórsk vágására egészen külön közvágóhíd építendő, miből önként folyik, he y i®, szamár és öszvér, kényszerből is, csak ott vágható, ahol lókizvágőhid van. Ezt a rendelkezést husfogyasztó közönségnek a Ió- hustól idegenkedő rétege, másfelöl az emberekre is veszélyes takonykor teszi meg- okolttá. A* a tapasztali tény, bogy a közönségnek évről-évre mindinkább kisabbodő rétege viselkedik ellenszenvvei a lóhus iránt, másrészt pedig az egyébb fajú áliatak húsának mostani tuimagas ára miatt a szegésyebb néposztáiy oiesobb hússal való élelmezésének minél szélesebb rétegekben lehetővé tétele, egyben a lovak vágásának könnyítése iránt mostanában több oldalról megnyilvánult óhaj is arra az elhatározásra birt, hogy a lovak, szamarak és öszvérek vágása tekintetében könnyítéseket tegyek. Már hivatali elődöm a hadifoglyoknak,u. n. orosz módon páaolt és füstölt lóhus- sai való élelmezésének előmozdítása czéljából múlt évi február 12-én keit 6 293|1916. sz. körrendeletével bizonyos megszabott feltételek mellett megengedte, hogy a szolgálatképtelen kincstári katonaíovak az ország mögöttes területén levő, de lovak vágására be nem rendezett közvágóhidakon is levághatok. Minthogy úgy közgazdasági, mint népélelmezési szempontból fölötte kívánatos, hogy a rendes használatra képtelen, továbbá gyógyithatatían beteg és a törvényes határozmányok szerint kenyszervágható lovak emberi élelmezésre alkalmas húsa erre a célra lehetőleg megnaentessék ennélfogva a háború tartamára kivételesen megengedem,; hogy mindazokon a helyeken, ahol lóközvágóhid nincs, és a csakis húsra értékesíthető '; ló, szamár vagy öszvér levágás céljából más község (város) lóközvágóhidjára valamely okból (fuvsrhiány, baleset stb.) n«m szállítható, ezeket az állatfajokat a helybeii vagy a legközelebbi rendes közvágóhídon (közvágóhelyen) is — de az egy vágóhelyiségii vágóhidakon a húsféleségek felcseréléséből származó visszaélések megakadályozása vá* gett csakis olyan időben, n.ely alatt egyéb., fajú állatokat nem vágnak — vágassák le, illetőleg kényszerből (az elhullás hirtelen bekövetkezésének veszélye esetén) (vágóhíd elkerülésével) is levághassák. Az emberekre is könnyen átragadó és felismerésében teljes szakképzettséget megkívánó takonykórra való tekintettel feltétlenül fenn tartom a husvizsgálati rendelet 18. §-ának második bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, mely szerint közfogyasztásra szánt lovat, szamarat és öszvért élő és levágott állapotban kizárólag csak állatorvos vizsgálhatja meg megengedem azonban hogy amennyiben a husvizsgálati rendelet 43. §-ában említett kényszervágás szüksége forog fenn s a kényszervágandó állat élő állapotban való megvizsgálása még eszközölhető, ezt az élő állapotban való vizsgálatot állatorvos hiányában husvizsgálo emberorvos, avagy képesített huzvizsgáló is végezhesse. Ilyenkor n nem állatorvos husvizsgálo írásban igazolni köteles a kényszervágás okát és azt, hogy az élő lovon sem a veszettség, s a dermedés (tetanus) mint olyan betegségei; jelei nem voltak észlelhetők, melyeknek levágott állatban a szokásos vizsgálattal való megállapítása az esetek túlnyomó többségében csaknem lehetetlen, a helyi hatóság pedig arról köteles gondoskodni, hogy a kényszervágott áilat húsát az e végből meghívandó állatorvos megvizsgálja.
