Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1917. (36. évfolyam 1-52. szám)
1917-02-15 / 7. szám
évfolyam, Kaposvár, 1917. Február 15. 7. szám. HIVATALOS LAPJA. > Nlegjelerrík mtnöBn csütörtökön. I. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. 1 209111917 sz. Alispáni évnegyedes jelentés. Tekintetes Törvényn&íőkkgi Bizottság! , T A lefolyt évnegyeddel egy egész hazánkra fontos és nagyjelentőségű esetnél yck kel teljes időszak zJródötlple, a melynek eseményei fordulópontot képeznek hazánk történetében, s mint ilyenek vármegyénk közéletében is mély benyomást keltettek, miért is a midőn az 1886. évi XXI. tcz. 68 §-a alapján negyedévi jelentésemet előterjesztem, ízekről kell mindenekelőtt igaz és őszinte hazafias érzéssel megemlékeznem. Mindnyájan ét ezzük ma is lelkűnkben annak a nagy csapásnak a fájdalmát, a mely hazái kát és a magyar nemzetet Istenben boldogult szeretett jő Királyunknak, I. Ferenc József ő Felségének múlt évi november 21-én bekövetkezett halálával sújtotta. Élezzük súlyát ama mérhetetlen veszteségnek, mely bennünket magyarokat az országai javáért, népei boldog:tájáért munkálkodó íenköit lelkű fejedelem e'líur ytával reánk nehezedett. Sorrogy vár megye közönsége hazafias érzését követve mindent megtett,-hogy az egész nemzetet lesújtó mély gyász itt is minél méltóbb kifejezésre jusson. Ä november hó '30-|án tartott temetésen a vármegye képviseletében gróf Festetich Vilmos és Somssich Miklós that. biz', tág urak voltak jelen, a ravatalt a kegyeletteljes részvétünk kifejezéséül a vár megye nevében koszorút küldöttem. Törvényhatósági bizottságunk a december 4-én tartott rendkívüli közgyűlésen adott őszinte mély fájda'n áiak kifejezést, a honnét ezt a Mii iszte< elnök ur utján felterjesztett részivétfeürai alakjában juttatta a felséges kibiá’y’ csa ád tudomására. Boldogult Királyunk dicső emléke örökké fenn fog maradni az^ ő hü magyarjának szivében, akiknek soha nem szűrői hálája és szeretete méltó helyet fog neki biztosítani a magyar nemzet halhatatlan nagy királyainak sorábam • A gyász és szomorúság nehéz napjaira reményteljes világosságot árasztott a koronázási ünnepség fényessége. December 30-,án ment végbe Budapesten uj Királyunknak IV. Károly ő Felségének és Királyi Hitvesének megkoronázása, az uralkodó h;á,z és az ország gyászához inért szükebb keretek között ugyan, de az ünnephez méltó fénnyel és a nemzet érzését visszatükröző őszinte igaz lelkesedéssel. A Gondviselés a népek jogaiért, a igazság védelméért folytatott harc mezejéről szólította haza ifjú Királyunkat, hogy e történelmi időkben teljesítse a reá viáró nagy feladatokat. A magyar nemzet a legnagyobb megr yugv ássál látja, hogy ő felségének eddigi minden ténykedése az ő aikotmiajiyos érzületéről, igazság szeretetéről népei iránti jóindulatáról tesz tanúságot, a minek tudata az Ű f elsége iránti határtalan tisztelet és ragaszkodás (érzését váltotta ki alattvalóinak szivéből. Ez az érzés tette
