Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1917. (36. évfolyam 1-52. szám)
1917-03-22 / 12. szám
Ha van szent cél, melynek érdekében a magyar vármegyék kipróbált nemesszivü- ségét még a mai időpontban is igénybe szabad venni, úgy a magunk elé tűzött feladat az : mindnyájunk védelmében oly sokat szenvedett erdélyi véreinket felsegíteni és a magyarságnak hitszegő szövetségesünk orvtámadása által rombadöntött végvárait újra felépíteni. Az eddigi adatok szerint Erdélyben 3500 ház, illetőleg gazdasági épület pusztult el teljesen, vagy oly mértékben, hogy hasznavehetetlenné vált. A román betörés következtében tűzhelyéről elmenekült lakosság szűk számítás szerint 350 ezerre becsülhető. — Leszámítva ezen számból a még ma is a Királyhágón inneni vármegyékben időző százezer menekültet, akiknek ellátását a belügyminiszter ur magának tartotta fenn, marad 250 ezer, kik közül 100 ezerre lehet tenni a 14 éven aluli gyermekeket. — Ennek a százezer gyermeknek legalább 2 3 részét vagyis 40 ezer gyermeket ruhával és cipővel kell ellátnunk. A pusztulást szenvedett mintegy 150 községben hacsak 100 gyermekre számított egy-egy napközi otthont akarunk felállítani és fenntartani az uj termésig hátralevő négy hónapon keresztül, ez 15000 gyermeknek 120 napon át való ellátását, vagyis 1890000 napi gyermek ellátást jelent. Ezek legfőbb vonásaiban az Országos Segítő Bizottságunkra váró legsürgősebb és okvetlen teljesítendő feladatok, melyekhez Nagyságodnak és a bölcs kormányzatára bizott nemes vármegyének hathatós támogatását mély tisztelettel kérjük. Látnivaló ebből, hogynem kevésbé fontos országos érdekről van szó, mint amilyen az orosz dúlta kárpáti falvak helyre állításának, illetve újra épitésének kérdése volt. A megállapítandó vármegyei adomány ügyét, a legközelebbi évnegyedes törvény- hatósági közgyűlés elé terjesztendem, a vármegyeszerte eszközlendő gyűjtést azonban már most kívánom Uraságtok utján megindítani. Nincs kétségem az iránt, hogy amennyiben Uraságtok ez ügyet is oly lelkesen fogják felkarolni mint annak idején a kárpáti falvak újra építése érdekében megindított gyűjtést: ez is oly fényes eredménnyel fog zárulni, — mint az előbbi. Annál is inkább, mivel a kárpáti falvakban nemzetiségű elemek laktak, most pedig szin-arany magyar nép segélyezéséről, féltve őrizett szeretett Erdélyünkről és ennek népéről van szó, kik jogosan elvárhatják testvéreiktől nyomoruk enyhítését. — Természetesen szabadságukban áll a községeknek is, bizonyos összegek megszavazása, a vonatkozó határozatokat a törvényhatósági közgyűlés'kétségkívül jóvá hagyandja. Felkérem ennélfogva Uraságtokat, miszerint a gyűjtést mielőbb megindítani s a begyülő összegeket e czimen a kaposvári adóhivatalba beterjeszteni s erről hozzám jelentést tenni szívesek legyenek. Meg kell jegyeznem, hegy az e czimen begyülő nagyobb adományok, miután ezeknek célja egészen más természetű, nem örökithetők meg oly maradandó formában, mint az a kárpáti falvak újra építéssé czéljából törtéut gyűjtésnél biztosíttatott. Uraságtok munkáját meg kívánva könnyíteni, intézkedtem, hogy eme felhívásom a vármegyei hivatalos lapban is közöltesséK. Kaposvár, 1917. évi márczius hó 15-én. Kaeskovics, alispán. 12. sz. ________________Somogyvármogye Hivatalos Lapja______ 112, 67 822|1917.szám. Somogyvármegye álispánjától. Valamennyi főszolgabíró, kaposvári polgármester urnák. mag kiutalásátleérik*”1, h0£7 C?yeS gazdák va2T írásban, vagy személyesen nálam vető-
