Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1916. (35. évfolyam 1-52. szám)
1916-09-21 / 38. szám
492. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 38. sz. amennyit a folyó évben végzett aratási és cséplési munkáért az idei termésből a gazdának még szerződés szerint ki kell szolgáltatni, továbbá azt a mennyiséget, amelyet az 1917. évi augusztus 15-ig kell majd a termelőnek az 1917-iki aratás és cséplésnél alkalmazott részeseknek előleg és élelemre természetben még olyan időpontban kiszolgáltatni, amikor az 1917. évi termésből az e célra szükséges mennyiség még kicsépelve nem lehet. 4. A vetőmagszükséglet megállapításánál a termelő a vetésforgóját figyelembe véve, egy-egy kát. holdra annyit vehet számításba, mint amennyit ott rendszerint egy kát. holdra felhasználni szokás. Az őszi vetés elpusztulása esetét is figyelembe véve, az ilyen vetéspótlésra szükséges mennyiség is számításba vehető. Természetes, ha az őszi vetés nem kíván pótlást, köteles a termelő a vetéspótlás címén visszatartott terménymennyiséget feleslegként legkésőbb május hó 15-ig beszolgáltatni s azt, hogy a termelő ennek a kötelezettségének megfelelt-e, köteles a hatóság szigorúan ellenőrizni. 5. Az állatállomány szükségletének megállapításánál csak a gazda rendes állatlétszáma vehető számba, vagyis az, amely az illető gazdasági üzem méreteinek és a békeidőben tartott állatlétszámnak lényeges eltérés nélkül megfelel. Az állatállomány szükségletére búzát, rozsot, kétszerest visszatartani és használni a folyó évi julius 2-án 2282 1916. M. E. sz. rendelet értelmében egyáltalában tilos. Olyan helyeken és olyan időszakokban, ahol és amikor a lóállomány békében sem fogyasztott abraktakarmányt, ilyet számításba venni nem szabad, ott pedig, ahol az abraktakarmány adagolása eddig is gyakorlatban volt és ahol az abraktakarmány nélkülözhetetlen (pl. csikók, mének) a legszigorúbb takarékosság érvényesítésével kell a visszatartható mennyiséget megállapítani, de csak azon időszakra, amelyben a nehezebb munka vagy a tenyésztés érdekei miatt az abraktakarmány okvetlenül szükséges. Egy lóra — kivéve a hágó mént öt métermázsánál több még ilyen indokolt esetekben sem vehető számításba. A szarvasmarha ellátására abraktakarmányt csak különösen indokolt kivételes esetekben lehet az okvetlenül szükséges s takarékosan számított mennyiségben figyelembe venni (pl. tehenészet, tenyésztés). A sertések ellátásánál árpából csak az a legkisebb mennyiség vehető számításba, amely az állomány fenntartása s a malacok felnevelése érdekében okvetlenül szükséges. Juh, kecske állomány részére — kivéve a tenyészkosok részére — okvetlenül szükséges mennyiséget s a kiválóbb tenyészetekben a bárányok részére legfeljebb két hónapra okvetlenül szükséges mennyiségeket abraktakarmányt engedélyezni egyáltalán nem lehet. A baromfiállomány részére csak a rostaalj (ocsu, hulladék) vehető igénybe. A hizlalásra nézve az veendő figyelembe, hogy senki sem terjeszkedhetik túl gazdasága eddigi hizlalásának keretein. Nem hizlalhat senki sem többet, mint amennyit a béke idejében hizlalt s e hizlalásra a termelő gazdasági szükséglet címén csak akkor tarthatja vissza a szükséges mennyiséget, ha az előző években a hizlalást nem vásárolt, hanem, saját termésű terményével eszközölte. Általában azt kell szem előtt tartanunk, hogy a termények rekvirálása a hadsereg ellátásira és a közélelmezés céljaira történik, tehát a legfontosabb s legnagyobb közcélok érdekében. Ezen döntő jelentőségű érdekek biztosítása végett el kell mennünk a gazdasági érdekek korlátozásában egészen addig, ameddig a gazdasági üzem fen- tartásának kockázata nélkül elmehetünk. A különben jogos magánérdeknek, a fejlesztés kívánatos céljának ma háttérbe kell szorulnia az ország védelmének nagy feladata előtt. A rekviráló hatóságnak s a termelőnek mindig azt kell szem előtt tartania, hogy csak gazdasági szolgáltatási képességeink teljes megfeszítésével lehet az ország védelmének nagy célját elérnünk. Mindenki meg van arról győződve, hogy a termelő áldozatkészsége határtalan,
