Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-11-11 / 47. szám
650. Somogy vármegye Hivatalos Lapja 47. sz. Karácsony éjjelén hadd szüneteljen a harc, hadd gyuljanak ki az örömtüzek az orosz harcmezőkön épült lövészárkokban, az olasz gránithegyek sziklafedezékeiben, Szerbia táborhelyein, mindenütt, ahol magyar katona fegyvere csillog, töltse be az ő sziveiket az édes hazából, a kedves otthonból jött megemlékezés és szeretet az ő melegével, hadd áldozzák ezt az egy estét ők is az őket ajándékaikkal és lélekben felkereső szeretteiknek, s ez az érzés tegye nekik örömteljessé karácsony szent ünnepét. Hadd legyen azoknak is a sok küzdés, szenvedés után boldog karácsony estéjük. Uraságtok igyekezzenek e szent érzést, mely ezen mozgalmat életre keltette, a közönség szivébe átültetni, a társadalom vezetőivel, lelkész, tanító urakkal karöltve a gyűjtést minél eredményesebbé tenni. A szeretetadományok az országos hadsegélyző hivatalhoz vagy az országos vörös kereszt egylet szeretetadomány osztályához, Budapest V. Lipót körút 1. sz. küldendők. Főszolgabiró és polgármester urakat felkérem, hogy a gyűjtés befejezése után annak eredményét velem december 20-ig tudatni szíveskedjenek. Kaposvár, 1915. november hó 8. Kacskovics, alispán. Hiv. másolat a 23469| 1915. alisp. szhoz. 35400 1915. IH-a. 3. sz. M. kir. földmivelésügyi minister. Sürgős! Valamennyi törvényhatóságnak. A ragadós állatbetegségekről beérkezett jelentések szerint a veszettségi esetek száma a megelőző évi állapothoz képest annyira megszaporodott, hogy az köz- és állategészségügyi szempontból egyaránt aggodalomra ad okot. Mig ugyanis az 1913. évi október közepén 158 közsée, az 1914. évi október közepén 192 község volt veszett seggel fertőzve addig folyó év hasonló időszakában 316-ra emelkedett a fertőzött községek száma s a betegség szétszórtan az országnak csaknem minden részében előfordul. A veszettség ily nagymérvű elterjedését kétségtelenül az okozza, hogy a kóbor ebek száma a hiányos felügyelet és gondozás folytán nagyon megszaporodott, továbbá hogy a veszettség esetére előirt intézkedések nem hajtatnak végre elegendő szigorral s hogy az ebtartási szabályrendeletek idevonatkozó rendelkezései ellenére a kóbor ebek s azonkívül ebzárlat esetén a szabadon járó ebek az 1888. évi VII. t.-c. 68. §-a ellenére nem irtatnak ki. A veszettség nagymérvű elterjedése által a köz- és állategészségügyet fenyegető károk és veszélyek lehető elhárítása céljából felhívom a törvényhatóságot, késedelem nélkül intézkedjék, hogy az ebtartási szabályrendeletben foglalt, valamint a veszettség esetére előirt intézkedések szigorúan és sürgősen végrehajtassanak, nevezetesen: 1. Figyelmeztesse a törvényhatóság az ebtulajdorosokat, hogy ebükre szigorúan felügyeljenek, azokat kellően gondozzák s az ebek kóborlását akadályozzák meg. Abban az esetben pedig, ha ebeiken a veszettség kitört avagy azokon veszettségre utaló tüneteket észlelnek, továbbá ha ebük gyanús tünetek közt elkóborolt, avagy ha gyanús eb kóborlásáról vagy elmaradásáról értesülnek, arról azonnal tegyenek jelentést a községi elöljáróságnak. 2. Gondoskodjék arról, hogy az ebeknek megadóztatás céljából való pontos összeírása szigorúan ellenőriztessék s azon ebtulajdonosok ellen, akik az ebtartási szabály- rendelet ellenére ebeiket be nem jelentették, a megtorló eljárás késedelem nélkül s teljes szigorral folyamatba tétessék.
