Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-11-11 / 47. szám
642. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 47. sz. Van olyan község, melyben kő-kövön, tégla-téglán nem maradt és vannak olyan falvak is, melyeket a mieink hadászati szempontból voltak kénytelenek elpusztítani. Ezen községek lakói végig szenvedték e háború minden egyes rettenetes részletét és most hajléktalanul állanak szemben a közelgő téli időjárás viszontagságaival.- Dunántúli vármegyéink, eltekintve az emberi és állati munkaerő hiányától, a háború viharát alig érezték meg, a Kárpátokban lefolyt irtózatos harcnak úgyszólván csak a hire jutott el mihozzánk. Ilyen körülmények között hazafias*és erkölcsi kötelességünk a sors csapásai alatt rettenetesen szenvedő honfitársainkat tőlünk telhetőleg támogatni és anyagi erőinkkel nekik segítségükre sietni. Indítványozom tehát, hogy Somogyvármegye közönsége vállalja magára egyik elpusztított felvidéki községnek újra való felépítését és erre a célra szavazzon meg és vessen ki egy esztendő tartamára 1 azaz egy százaléko; vármegyei pótadót. Jónak látom azonban, ha a tekintetes törvényhatósági bizottság ezen áldozatkészségét egy feltételhez kötné. Sajnos, nem lehet eltagadni, hogy a lerombolt falvak lakói között — ha szórványosan is, — de voltak árulók, kik megfeledkeztek arról, hogy évtizedeken keresztül háboritlanul élvezték a magyar állam védpaizsát és elárulták az ellenségnek azt a magyar hazát, mely nekik kenyeret adott. Kösse ki tehát a törvény- hatósági bizottság, hogy az újra felépítendő község iskolájában, legyen az akár állami, akár felekezeti iskola, az oktatás nyelve minden körülmények között magyar legyen. Mondja ki továbbá a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy az újonnan felépítendő községben Somogyvármegye áldozatkészsége méltó helyen kőbe vésve meg- örökittessék. Midőn indítványomnak elfogadását kérném, maradtam a t. törvényhatósági bizottságnak Krasznahorkaváralján, 1915. szeptember 15-én alázatos szolgája: Széchenyi Aladár gróf. A törvényhatósági bizottság áthatva ama nemes kötelességérzettől, mely szerint az orosz invázió következtében anyagilag is sokat szenvedett felső vármegyék feldúlt falvai és tűzhelyei újra felépítésének művében tevékeny részt kell vennie: E célra a vármegyei rendelkezési alap terhére ötvenezer (50.00 *) koronát szavaz meg, még pedig miután remélhetőleg több törvényhatóság fog hasonló segéllyel jelentkezni, mint ahány feldúlt falu romja tanúskodik az orosz invázióról s igy nem építhet fel minden törvényhatóság újból egy falut s miután más irányú segélyezésekre is lesz szükség: azzal, hogy eme összeg a megyeszerte folyamatban lévő gyűjtésből befolyó összeggel együtt a „háborúban feldúlt tűzhelyeket újra felépítő országos bizottsághoz“ küldendő el, hogy azt belátása szerint használja fel s ama óhajának ad kifejezést, hogy az újraépítendő község iskoláiban akár államiak, akár felekezetiek legyenek, az oktatás magyar nyelven történjék és a vármegye áldozatkészségének maradandó nyoma meg- felelőleg biztosittassék. Miután azonban a vármegyei Rendelkezési alap, melynek vagyonát, illetve jövedelmét az állandósított vármegyei 2 százalékos pótadó képezi, jelenleg teljesen kimerült: felhatalmazza alispán urat, hogy e határozat felsőbb jóváhagyása után, a megszavazott 50000 K-t a közegészségügyi ebadó alapból előlegezve, küldje el rendeltetési helyére. Ha pedig az 1916. és 1917. évben a 2 százalékos pótadó a rendelkezési alapba befolyand, az 50000 K-t 5 százalékos kamataival együtt az előlegező közegészségügyi ebadó alapnak a rendelkezési alapból térítse vissza. Eme határozat folytán az 1900. évi 496. számú vármegyei szabályrendelettel állandósított 2 százalékos vármegyei pótadóból — a már ennek terhére megállapított egyéb kötelezettségeken felül — a most vállalt kötelezettség is fedezetet nyer.
