Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-07-08 / 28. szám
391. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 28. sz. Hív. másolat a 14262H915. alisp. számhoz. A magyar szent korona őrs ágai vörös-kereszt egyletének központi választmánya a nagyközönséghez a következő kérelmet intézi: Felhivás a magyar társadalomhoz! A nemzeti létért folytatott nagy küzdelemnek fordulópontjához érkeztünk, mert amidőn hosszú hónapoknak emberfeletti küzdelmei árán, harcokban megedzett vitéz hadseregünk karöltve hü szövetségesünk seregeivel már űzi vissza az északi óriásnak vert hadait zsarnoki honába, akkor ellenünk támadt az a nemzet, mely egész nagyságát, gazdagságát és nemzeti egységét a velünk szövetségben töltött évtizedek békés munkájában építhette ki! Ellenünk jön a műveltség, a tudomány és művészet klasszikus hazájának, hitszegő vezéreitől kérlelhetetlen végzetébe hajtott nemzete — ellenünk jön, hogy kicsavarja a győzelem babérját kezünkből 1 A békét hirdettük, a békét ápoltuk és őriztük, -,’e a reánk erőszakolt küzdelemnek nem térünk ki, megvivjuk annak harcát Istenbe vetett bizalommal, egyesülve e nemzetnek soha meg nem fogyatkozott ősi erényeiben: királyhüségben és hazaszeretetben! Paizsul áll fölöttünk az örök, a legyőzhetetlen Igazság és megacélozza büntető fegyverünket az az ősi, nemzetfentartó erő, amely kifejezésre jut küzdő fiaink hősiességében, az egész nemzet céltudatos, termékeny munkájában és a társadalom önfeláldozó jótékonyságában egyaránt! Midőn a nemzet fegyverbe lépett, megdobbant az egész magyar társadalom szive és a mi egyletünk zászlója alá sorakozott, hogy munkájával és adományaival enyhítse a háború áldozatainak szenvedéseit! A magyar társadalom oly anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésünkre, mely méltó a legnagyobb nemzet áldozatkészségéhez, a szegény elhozta az ő filléreit, a gazdag az ő ezreit, elhozták mint természetbeni adományaikat és a legnagyobb önfeláldozással állott a betegápolás szolgálatába a női társadalom, hogy mindezen eszközökkel elnémíthassuk a sebesültek jajszavát, hogy visszaadhassuk őket az életnek, a társadalomnak ! És egyletünk megtett és megtesz n indent, hogy a beléje helyezett bizalomnak megfeleljen, hogy arra fordítsa az adományokat, amire szánva voltak, nem keresi, hogy hol szűnik meg hatásköre, hanem mindenütt igyekezik segíteni ott, ahol arra ig izán szükség van! Ha majd elnémult a háború zaja, a béke korszakában, midőn egyletünknek meg lesz adva a lehetőség, hogy a gyűjtött összegek és adományok hováforditását legkisebb részleteiben kimutathassa és egész tevékenységéről beszámolhasson, akkor emelt fővel, a lelkiismeretesen teljesített kötelesség biztos önérzetével fogunk a társadalom itélő- széke elé lépni: az egylet megtette a maga kötelességét, amit adtatok, annak jótéteményeit százezrek élvezték és százezrek áldják a nemeslelkü adakozót! De most amidőn még körülöttünk dúl a háború viharja, midőn a sebesülteknek ezrei és ezrei szorulnak ápolásra, mikor betegápolási intézményeink felszerelései és készletei felújítása vált szükségessé, mikor harctéri kirendeltségeink készletei pótlásokra szorulnak és minden oldalról a mi segítségünket veszik igénybe, holott anyagi eszközeink már-már kimerültek, ismét a magyar társadalomhoz intézzük kérő szavunkat, hogy támogasson nagylelkű adományaival, tegye lehetővé, hogy emberbaráti működésűnket az eddigi keretek között fentarthassuk, hogy ápolhassuk, gyámolithassuk a sebesülteket és a betegeket, hősi küzdelmeknek szenvedő áldozatait! Es ennek a most megindi'ott uj gyűjtésűnknek első adakozója, a legelső magyar ember, népeinek gondos atyja, a mi szeretett Felséges Királyunk, aki százezer koronás
