Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-05-13 / 20. szám
20. sz. Somog’yvarmegye Hivatalos Lapja 277. lovak visszaérkezésük után, a polgári lóállománytól, a lehetőséghez képest elkülönittetve tartassanak. Utasittattak a katonai lókórházak, lógyüjtőtelepek, lóüdülőtelepek stb. parancsnokságai, hogy ilyen lovak beszállásolásánál mindenkor a polgári hatóságokkal egyetértőén, s oly módon'járjanak el, hogy azok beszállásolása első sorban lehetőleg oly udvarokba történjék, melyekben polgári lovak nem tartatnak. A katonai lovak között esetleg fellépett ragadós betegségekről a fent említett katonai parancsnokságok, ugyancsak a fenti rendelet értelmében értesíteni tartoznak az első fokú állategészségügyi hatóságokat oly célból, hogy ezen betegségtől a polgári lóállomány megvédése érdekében szükséges intézkedések idejében eirendelhetők legyenek. Közfogyasztásra levágatott az 1914-ik év folyamán a vármegye egész területén 9902 drb szarvasmarha, 9052 drb szopós borjú, 42 drb bivaly, 8 drb bivalyborju, 8967 drb juh, 580 drb bárány, drb kecske, 18182 drb sertés és 244 drb malac. A vármegye területén levő marharakodó állomásokról, az 1914-ik év folyamán összesen 29422 drb szarvasmarha, 14630 drb ló, 10301 drb juh és kecske és 83730 drb sertés került elszállításra. A törvényhatósági közutak állapota, a múlt évnegyedben, nagy általánosságban, kielégítő volt. Az évnegyed kezdetén uralkodó esős időjárás a közutakat feláztatta ugyan, a kedvezőbb időjárás beálltával azonban ezek azonnal kijavíttattak. A kiépítetlen közutak járpályái egy kocsinyom szélességre rendbehozatván, a közlekedés, egyes vizenyős szakaszokat kivéve, ezeken is megkönnyittetett. A'törvényhatósági közutakon alkalmazott 104 utkaparó közül 43 hadbavonult s az állandó napszámosok betudásával 50 utkaparói állás van üresedésben. Ezen utkaparók pótlására csak 14 ideiglenes napszámost sikerült alkalmazni, munkaerő' hiányában, több alkalmazható nem volt. Ezen ideiglenes napszámosoktól sem várható oly munkateljesítmény, mint a rendes utkaparóktól, részben azok járatlansága, részben túl fiatal, illetve koros voltuk miatt. Ezen kedvezőtlen állapot, az utak fenntartására is nagy visszahatással lesz, amely a nagy munkaerő hiányra való tekintettel, egyelőre alig lesz orvosolható. Mert a dolog természeténél fogva, a rendelkezésre álló munkaerőt, a mezőgazda- sági munkák fogják lefoglalni s igy az utfentartási munkákra, munkaerő csak gyéren marad. A munkaerő hiánya a napszámbérek aránytalan emelkedését vonta maga után, ami az útfenntartási munkákra szintén káros visszahatással lesz, mert e célra, az 1915. évre csupán a korábbi években szükségelt hasonló összeg áll a költségelőirányzatban rendelkezésre, miből még a hadbavonult utkaparók helyett felfogadott napszámosok járandóságai is fedezendők. Hogy mégis a közutakon előforduló legszükségesebb utfentartási munkák végrehajtását s a közlekedés zavartalan fentartásáfc, biztosíthassam, a főszolgabíró urak utján felkértem az összes utmenti birtokosokat, hogy a szükséghez mérten, mikor ezt a mező- gazdasági munkák megengedik, igás fogataikat a szokásos napszámbér mellett, bocsássák rendelkezésére s már itt le kell szegeznem, hogy egyes járásokban az utmenti birtokosok ezen kérelemnek a legelőzékenyebben eleget is tettek. Egyúttal felhívtam a főszolgabíró urakat, arra is, amennyiben a feltétlen szükséges kézi-munkaerő pénzes napszámmal biztosítható nem volna, a közerőt a szokásos napszámbérek mellett, az utfentartási munkákra rendeljék ki. Ezen intézkedésem hatása annyiban már érezhető, hogy ott, hol eddig kézinapszámos, vagy egyáltalában nem, vagy csak igen magas napibérek mellett voltak kaphatók, fenti rendelkezésem közhírré tétele után, a legtöbb esetben, a normális napszám bérek mellett a szükséges kézinapszámosok munkába álltak. Hiszem, hogy a közerő kirendelésére csak a legkivételesebb esetben lesz szükség. Mivel azonban a munkaerő a mezőgazdasági munkálatoknál alig lesz nélkülözhető, az útfenntartási munkákból, csak az elkerülhetetlen szükséges munkák lesznek végrehajthatók s igy előreláthatólag a folyó évben a törvényhatósági közutak nem lesznek oly állapotban fenntarthatók, mint az a közforgalom szempontjából kívánatos lenne.
