Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1913. (32. évfolyam 1-52. szám)
1913-11-13 / 46. szám
46. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 899. 20. §. Azok, akiknek ebéről az ebbárca elveszett, az ebadó lefizetését igazoló nyugta előmutatása és 50 fillér előzetes lefizetése mellett az elöljáróság (adóhivatal) utján az alispántól (rt. városokban a polgármestertől) másodlatot kaphatnak. Az elöljáróság (városi adóhivatal) az ebbárca elveszéséről és számáról a gyepmestert értesíteni tartozik. 21. §. Akinek ebéről az ebbárca elveszett, vagy aki évközben szerez bejelentési kötelezettség alá tartozó ebet, úgyszintén akinek ebe évközben választatott el, azon időre igazolásul, amíg ebének ebbárcája az alispántól (polgármestertől) leérkezik, a bejelentésről elismervényt kap. A más vármegyében már megadóztatott és évközben áthozott a jelen szabályrendelet 5. §-a értelmében újabb adófizetés alá eső ebek addig, amig védjegyük leérkezik, az idegen községben nyert védjegyet hordják. Az ebbárca átvételekor az idegen rendőrhatóság vagy r.-t. város területén nyert ebbárca az elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) beszolgáltatandó, mely azt megsemmisítés végett az alispánhoz (polgármesterhez) felterjeszti. E vármegye egyik községéből a másikba évközben átvitt ebeket uj ebbárcával ellátni nem kell. 22. §. Minden ebbirtokos kö'.e'es ebét kellően etetni, itatni, gondozni és egészségi állapotát állandóan figyelemmel kisérni. 23. §. Mihelyt valamely eben belső megbetegedésre utaló jelenségek mutatkoznak, úgyszintén ha az eb bujkál, vagy megszökött, továbbá ha veszett vagy veszettségre gyanús állat által megmaratott, birtokosa, illetve a gondozásával megbízott egyén ezen körülményt az 1888. évi VII. törvénycikk 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak haladéktalanul bejelenteni tartozik, egyúttal köteles az illető ebet —- amennyiben nem szökött meg — a hatóság intézkedéséig elkülönítve biztos helyen elzárni. A veszettség, veszettség gyanú, vagy fertőzés gyanú esetén követendő eljárásra az 1888. évi VII. t.-c. 65—72. és ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 40.000/88. sz. rendelet 182—192. §-ainak, nemkülönben az 52.963/908. sz. földmivel ésügyi miniszteri és az e tárgyban kiadott egyéb miniszteri rendeletek hatá- rozmányai irányadók. 24. §. Városokban, továbbá a törvényhatósági bizottság által kijelölt községek belterületén, nemkülönben fürdő- és nyaralóhelyeken a fürdő, illetve nyaralóidény tartama alatt minden eb az utcára s általában házon kívül levő helyre csakis a marás lehetőségét kizáró szájkosárral bocsájtható. 25. §. Harapós ebek és általában a közbiztonságra veszélyes ebek nappal biztos módon megkötve, bekerített helyen tartan dóik, éj jel pedig csakis zárt udvarban bo- csájthatóik szabadon. 26. §. Vadászatra jogosítottakon kívül másnak a mezőre (vadászterületre) ebet vinni tilos. Pásztorebek nyakukról elülső lábaik térdein alul 3 cm. távolságra lógó kolonccal látandók el. (1883: XX. t.-cikk 16. §.) 27. §. Vendéglőbe, kávéházba, vagy más nyilvános helyiségbe, úgyszintén társaskocsiba ebet vinni tilos. Ezen tilalom betartásáért nemcsak az eb birtokosa, hanem az illető helyiség tulajdonosa (bérlője) illetve a társaskocsi alkalmazottjai is felelősek. : 28. §. Vásárra ebet vinni tilos. 29. §. Kutyát kínozni, durván bántalmazni, uszítani vagy zaklatni tilos, 30. §. Tehervonásra csak megfelelően erős és egészséges eb használható', Az ily eb mindaddig, amig befogva van, szájkosárral látandó el. 31. §. Az eb birtokosa felelős a kutyája által okozott kárért és veszélyért, ha azonban a kutya ingerlés folytán okozott kárt vagy veszélyt, ezért az ingerlő felelős. 32. §. Áz 1888. évi VII. t.-c. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóság 2—2 kiküldöttje félévenként legalább egyszer, váratlanul házról-házra járva a
