Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1913. (32. évfolyam 1-52. szám)
1913-04-24 / 17. szám
372. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 17. sz. rült utazási készkiadásai — tekintettel az 1890. évi 1. te. 40. §-ára — egyáltalában megtérithetők-e s ha igen, honnan fedezendők ? A jelen esetben ugyanis egy községi biró — ki mint az 1890. évi I. te. 38. tj-anak b) pontja alapján az úti bizottságnak hivatalból tagja — gyűlésre való beutazásáért — 1'> korona útiköltséget vett fel az illető község pénztárából. A kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg felhívom alispán urat, hogy a fent nevezett pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséget az alábbiakról értesítse : Az 1890 évi I. te. 40. §-ának értelmezését illetőleg általában megjegyzem, hogy a „díjazás“ kifejezés alatt a rendszeres és költségvetésileg megállapított illetmény értendő, amelyben természetszerűleg az úti bizottság tagjai nem részesíthetők és ezen irányban a törvény rendelkezése a legszigorúbban magyarázandó. Az úti bizottságok tagjainak napidijai, készkiadásai és a dologi szükségletek azonban nem esnek a „díjazás“ fogalma alá. Ehhez képest az érdekelt elöljáróságoknak az úti bizottságokba kiküldött tagjai fuvarra költött készkiadásaikat minden esetben felszámíthatják. Napidij felszámítására azonban csak abban az esetben lehet joguk, ha az őket kiküldő község szervezési szabályrendelete az elöljárók részére napidijat egyáltalában megállapit. Ebben az esetben a napidij mértékére nézve a most említett szabályrendelet intézkedései irányadók. Ezek előrebocsájtása után a fent emlitett számvevőség fent hivatkozott előterjesztésében felvetett az a kérdés : „jár-e a községi bírónak, mint úti bizottsági tagnak — az úti bizottsági ülésre való utazásáért — útiköltség és napidij“ — tisztázottnak tekinthető és már csak az ugyanezen felterjesztésben felvetett az a további kérdés igényel megoldást, hogy ezek a költségek a községi, vagy pedig a vicinális utipénztárt terhelik-e ? Ezen kérdésre nézve megjegyzem, hogy — miután a községi elöljárók, mint úti bizottsági tngok, nem a község, hanem a vicinális közút érdekében járnak el, az e minőségükben felmerült költségeket nem a kiküldő község, hanem a vicinális úti érdekeltség tartozik viselni és a felmerülhető költségek erejéig az illető községi közlekedési (vicinális) ut költségelőirányzatában kell gondoskodni. Az előadottaknál fogva a szóbanforgó költségek az érdekeltségi, illetve vicinális úti pénztárt terhelvén, önmagától értetődik, hogy a többször emlitett számvevőségi felterjesztés szerint a községi biró által a községi pénztárból felvett 10 korona útiköltség a községi pénztárnak a vicinális úti pénztárból visszatérítendő. Budapest, 1913. április 2. A miniszter rendeletéből: Diószeghy s. k., miniszteri titkár. 8811 1913. szám. Somogyvármegye alispánjától. A m. leír. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséggel és az összes főszolgabíró urakkal tudomásul, utóbbiakkal azzal közlöm, hogy gondjuk legyen arra, miszerint jövőben eme kiadások, a vicinális úti költségelőirányzatokba felvétessenek. Mégis a vármegyei hivatalos lap utján közzé teszem. Kaposvár, 1913. április hó 17-én. Kacskovics, alispán. 8698/1913. szám. Somogyvármegy ; alispánjától. Tárgy ; Altalanos Beszerzési és Szállítási Részvénytársaság Hiriaposztálya »Rendkívüli Újság« cimü heti lapnak a vármegye területen való utcai árusítását kérelmezi E kérelemhez képest a 1360001912 számú B. M. körrendelet 3. §-a alapján a szóban levő lapnak a, vármegye területén való utcai darusítását folyó évi április
