Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-07-18 / 29. szám
502. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 29. sz. csak akkor tarthat igényt, ha a segélyezés lejárta után, ugyanott, hol a segélyezést nyerte, legalább 8 hétig munkában állott. Ellenben ha az alkalmazott az ezen rendelet szerint járó segélyt nem vette teljesen igénybe, és a segélyezés lejártától számított négy hét alatt ugyanabba a betegségbe visszaesik, az újabb segélyezés kezdetének időpontja az első megbetegedés napjától számítandó. 14. §. A vizitársulat (öbölzet) illetőleg munkáltató (munkátvezető) hivatal attól az alkalmazottól, ki őt betegség színleléssel, vagy a segélyezésnek más módon jogosulatlanul történt igénybevételével megkárosította, az okozott kár megtérítését követelheti. Ha e kár megtérítését az alkalmazott felhivásra önszántából nem teljesiti, a vizi- társulatnak (öbölzetnek) illetőleg a munkáltató (munkátvezető) hivatalnak jogában áll az illető alkalmazottól fizetéséből, illetve béréből 2 százalékot mindaddig levonni és szedni, mig az okozott kár meg nem téríttetett. Ha valamely okból a kár megtérítésének ez a módja nem alkalmazható, vagy ez utón nem térült volna meg a teljes kár, úgy a kártérítési igény, illetve a még fennálló kárkövetelés a törvény rendes utján, az 1899: XL1. t. ez. hatálya alá tartozó munkással szemben pedig ezen t. ez. 18. és 36. §-ának megfelelően érvényesíthető. 15. §. Az alkalmazottnak az őt alkalmazó vizitársulat (öbölzet) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatallal szemben a rendelet értelmében betegségből kifolyólag fenálló igényei át nem ruházhatók, le nem foglalhatók, és azokkal szemben beszámításnak helye nincs. Minden oly intézkedés, vagy jogügylet, mellyel az alkalmazott e rendelet értelmében neki járó segélyezésről egészben vagy részben lemond, érvénytelen. 16. §. Ha az alkalmazottat betegségből kifolyólag mással szemben kártérítési követelés illeti, ez a követelés a nyújtott segélyek erejéig a segélyt nyujfó vizitársulatra (öböl- zetre) illetőleg munkáltató (munkátvezető) hivatalra száll át. 17. §. A betegség esetén segélyezésre jogosultaknak és a nyújtott segélyeknek nyilván* tartását a vizitársulatok (öbölzetek) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatalok vezetik. Ha valamely alkalmazott megbetegszik, részére az orvoshoz és gyógyszertárhoz a szükséges igazolványt a vizitársulat (öbölzet,) illetőleg munkáltató (munkátvezető) hivatal erre felhatalmazott közege késedelem nélkül kiállítani köteles. Ha a segélyezés mértékére nézve vitás kérdés állana elő, az alkalmazottnak, valamint az illetékes hatóságnak kívánságára köteles a vizitársulat (öbölzet) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatal a pénztári naplókivonatnak, a fizetési kimutatásnak, vagy bérlajstromnak az illető alkalmazottra vonatkozó kivonatát késedelem néikül kiszolgáltatni. 18. §. Az előző szakaszokban megállapított segélyezések kötelezettségéből folyólag egyfelől a vizitársulatok (öbölzetek) illetőleg a munkáltató (munkátvezető) hivatalok, másfelől az alkalmazottak között felmerülő vitás kérdések elbírálása az 1907: XLV. t. ez. 62. §-ában megjelölt hatóságok hatáskörébe tartozik. Ugyané hatóságok elé tartozik
