Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-07-11 / 28. szám
28. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 479. ö'ntetüen szabályozva, a születési esetet s ennek kapcsán az újszülött utónevét hol maga a szülő, hol csak egy megbízottja — többnyire a koma, vagy bába — jelentette be, vagy közvetlenül az anyakönyvvezt-tő rabbinak, esetleg helyettesének vagy csupán a metszőnek s csak ennek közvetítésével az anyakönyvvezetőnek. Ily körülmények között évek, sőt néha évtizedek elmúltával legtöbb esetben csaknem legyőzhetetlen akadályokba ütközik annak bebizonyítása, hogy a születési anyakönyvben szereplő utónév téves illetve nem a szülök által az újszülöttnek adott, vagy adni szándékolt utónév Íratott be a gyermek születési anyakönyvi tételébe. . Azokban az utónév kiigazítási ügyekben, melyek másodfokon leendő elbírálás végett, a vezetésem alatt álló minisztérium elé terjesztettek — többször — ha nem is bizonyittatott, de — valószinüsittetett, hogy — különösen a megbízottak által eszközölt bejelentéseknél, — a szülők által adni szándékolt név helyett, jóhiszemű .tévedésből, feledékenységből, de néha egészen önkényesen más néven anyakönyvezték a gyermeket. Így előfordult, hogy az idegen anyanyelvű rabbi, félreértvén a szülők által magyarul bemondott utónevet, más nevet jegyzett be, vagy, hogy a bemondott magyar utónév helyett az anyakönyvvezető rabbi valamely — nézete szerint — hasonló hangzású héber utónevet irt be az anyakönyvbe, végül előfordult oly eset is, hogy az anyakönyvvezető rabbi — akár feledékenységből, akár szándékosan, —■ mellőzvén a tényleg bemondott magyar utónevet, azt a születési anyakönyvben a minden zsidó vallásu újszülöttnek adni szokott héber utónévhez hangzásra némileg hasonló másik utónévvel helyettesítette, figyelmen kívül hagyva, vagy nem tudva, hogy a héber utóneveknek semmiféle magyar utónév nem felel meg. Az ilyen és ehhez hasonló hibák, különösen azon körülmény folytán fordultak gyakrabban elő, hogy a névadás tényét, mely gyakran családi körben ünnepélyesen folyt le, nem követte azonnal az anyakönyvbe való bevezetés ténye, hanem, — különösen olyankor ha az anyakönyv nem a szülők lakóhelyén vezettetett, — sokszor csak napok múlva vezettetett be a születési eset a születési anyakönyvbe. Minthogy pedig gyakran igazoltatott, hogy a születési anyakönyvi és a polgári életben használt utónév között, a téves vagy hiányos bejegyzés folytán mutatkozó eltérés az érdekelteknek nehézségeket sőt károkot okoz, az idézett 6658jl892. sz. a. kelt itteni körrendeletnek az utónvek kiigazítására vonatkozó részét (4-ik pont 2-ik bekezdése) a következőkkel egészítem ki. Oly esetekben, mikor az érdekelt fél a személyazonosság kellő igazolása után közép vagy felsőiskolai bizonyítványokkal, valamely tanintézetben nyert oklevéllel, kinevezési okmánynyal, vagy más, a kérelem támogatására alkalmas hitelt érdemlő okirattal igazolni vagy valószínűsíteni tudja, hogy a polgári életben ifjú kora óta állandóan azt az utónevet használta a melyre utónevét a születési anyakönyvben kiigazittatni kéri, az utónévre vonatkozó anyakönyvi bejegyzés téves volta igazoltnak tekintendő már akkor is, ha a szülök vagy azok egyike hit alatt vallja, hogv gyermekének azt a nevet kívánta adni, a mely névre a kiigazítás kérelmeztetik, s a melyet az illető a felmutatott okmányok tanúsága szerint gyermekkora óta állandóan használt. Oly esetekben, mikor a szülők már nincsenek életben, s igy tanúvallomást nem tehetnek, a folyamodó azonban — a személyazonosság kellő igazolása után — a fentebb megjelölt iratokkal valószinüsiteni tudja, hogy ifjúkora óta állandóan azt az utónevet használja, a melyre utónevét a születési anyakönyvben kiigazittatni kéri, az utónévre vonatkozó anyakönyvi bejegyzés téves volta igazoltnak tekintendő akkor, ha két megbízható tanú hit alatti vallomásával igazolja, hogy folyamdó gyermekkora óta, úgy a szülői-házban, mint azon kivül, mindig azon a néven neveztetett, melyre utónevét kiigazittatni kéri. Minden más esetben az izraelita születési anyakönyvekbe bejegyzett utónevek anyakönyvi kiigazítására irányuló kérelmek ezután is a 6658|1892. sz. itteni körrendelet 4. pontjában foglaltak szem előtt tartásával birálandók el.
