Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)

1912-05-16 / 20. szám

334.

Somogyvármegye Hivatalos Lapja.

20. sz.

8. §.

Az elzálogosító fél vagy annak megbízásából az árvereltető kézizizálogüzlet tulajdonosa, az árverés alá kerülő tárgyat az árverés megkezdéséig az eredeti zálogjegy beszolgáltatása és a kézizálogüzlet követelésének kiegyenlítése ellenében kiválthatja.9. §•

Ha a kiváltás oly időben történt, midőn a kézizálogüzlet tulajdonosa az árverés alá kerülő zálogtárgyak jegyzékét az elsőfokú iparhatósághoz már beterjesztette, ez esetben az elárverezendő tárgyaknakjaz árverési csarnokba való beszállítása alkalmával, az időközben kiváltott zálogtárgyak eredeti zálogjegyei is az árverési csarnok vezetőségéhez juttatandók.

10. §.

A zálogtárgyaknak az árverési csarnokba történt beszállítása után mindem kárért, mely a csarnok által átvett tárgyakban az átvételtől az értékesitésig, illetve a visszaszállításig, akár külső erőhatalom, akár a kezelés akár a tárgy természetes minősége vagy bármi más ok következtében felmerül, az árverési csarnok tulajdonosa egész vagyonával felelős.

11. §•

A kikiáltási árnak az az összeg tekintentő, mely a becsérték gyanánt a kiadott zálogjegyen, az üzletkönyvben s az iparhatósághoz beterjesztett jegyzékben ki van tüntetve, illetőleg amelyet az árverés megtartása előtt a hatósági becsüs az illető tárgyra nézve megállapított.

A zálogüzlet tulajdonosának a zálogot terhelő követelését képező összegen alul — eltekintve az 5. §. második bekezdésében foglalt határozmánytól, mely szerint a zálogtárgy a terhelő követelésén alul is eladandó, — a zálogtárgy csakis a kézizálogüzlet tulajdonosának ez irányban előterjesztett kérelmére s az elsőfokú iparhatóságnak kifejezett engedélyével adható el.

Ugyanezen eljárás alkalmazandó akkor is, ha a hivatalos becsérték kisebb értéket képvisel, mint aminő a zálogtárgyat terhelő követelés.

12. §.

Az árverésen az egyes elárverezett tárgyak után befolyt összegből a zálogüzlet tulajdonosát illeti:

a) a zálogra adott kölcsön összege;

b) a még le nem fizetett és esedékes zálogkölcsön dija (1881. XIV. t,-c. 11. §.) és

c) a felmerült árverési költségek fedezése cimén számítandó átalány, mely az árverési csarnok székhelyén kívül eső zálogüzletekre nézve a kölcsönadott összeg 1 (egy) százalékban, az árverési csarnok székhelyén levő zálogüzletekre nézve pedig ugyancsak a kölcsönadott összeg után V* (fél) százalékban állapittatik meg.

A fennmaradó összeg az elzálogositót illeti, melyből a rendelet 6. §-ában jelzett s a kézizálogüzlet tulajdonosát terhelő költségek avagy más címen netán előlegezett kiadások nem vonhatók le.

13. §.

Az árverési csarnok eladási jutalék cimén a vevő terhére az elért vételárnak 5 százalékát számíthatja fel, melyre avevők figyelme alkalmas módon felhívandó ; az árvereltető kézizálogüzlet tulajdonosa terhére pedig azokat a készkiadásokat, melyek a jelen szabályrendelet 6. j-ában említett eljárás — nemkülönben a tárgyaknak szállítása és a befolyt vételárnak elküldése alkalmával merülnek fel.

Az árverési csarnok az elárverezett tárgyak után sem a zálogüzlet tulajdonosa,