Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-05-16 / 20. szám
20. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 287. Október hó 30-án konstatáltatott a betegség a szigetvári járás Szentlászló községében, ahová Baranyavármegyéből hurcoltatott be. Innen került a baj a kaposvári járás Szent- benedek (november 5 én), a barcsi járás Szülök (november 6-án) községébe. Eddig csak a vármegye déli és délnyugati része volt fertőzve November hó 8. és 9 én azonban konstatáltatott a betegség a vármegye legészakibb csücskében, a tabi járás Koppánymegyer és Ságvár községében, Veszprémvármegyéből történt behurco- lás révén. Most már a ragályos száj és körömfájás nyugatról, délkeletről és északról nyomul; a vármegyébe ; útjában azt megállítani és lokalizálni teljesen lehetetlenség volt De lehetett volna a terjedést lassitáni A vármegyének 311 községéből kétharmadrészt a tél folyamán vészmentesen tartani sikerült volna. November közepén voltunk. A gazdasági munka és az állatvásárok megszűntek, a szarvasmarhák beistálózva lettek. Bizonyos volt azonban, hogy az 1911 év tavaszán az állatforgalom megindulásakor óriási elterjedést fog nyerni a száj- és körömfájás és mérhetlen károkat fog okozni a tavaszi gazdasági munka, az aratás és behordás idején. Nem maradt tehát más hátra, mint arra törekedni, hogy még a tél folyamán valamennyi község és annak összes szarvasmarhái a száj- és körömfájison átmenjen, átvészeljen. Meg kellett tehát a betegség elleni küzdelem irányit változtatni és nem akadályozni, hanem terjeszteni a betegséget és ekként a két rossz közül a kisebbik rosszat választani, mely abban állott, hogy ha a ragályos száj- és körömfájást elfojtani nem lehetett és az a vármegye hasított kö mü állatállományán végig fog menni akkor legalább oly időben történjék az, midőn a gazdaközönségnek és állatkereskedelemnek legkevesebb kárt okoz. Ez lévén a cél, az óvintézkedések a minimális!a szorittattak le, a terjedés nem ko.látoztatott. Sőt amely községben a betegség fellépett, ott az egész szarvasmarha-állomány beoltatott kényszer utján, ha kellett, karhatalommal. Az eredmény sikeres, mondhatni fényes volt. Négy hónap (1910. november és december, 1911. január és február hó) alatt a vármegye 311 községéből 249 volt már nemcsak tertőzve, de ennek szarvasmarha állománya nagyrészt a betegségen túl is volt. Az 1911. év föbbi 10 hónapjában a betegség csak azon néhány községben lépett fel, amelyek a tél folyamán vészmentesek maradtak, vagy amelyekbe a szomszéd vármegyékből oly állatok kerültek, amely állatok a száj és körömfájáson még át nem mentek, vagyis még át nem vészeltek. A tél folyamán a vármegye községeinek öthatoda lezárva lévén, az állatkereskedelem és értékesítés némileg nebezi ve volt, ámbár a tömegesen beérkező állatszállitási kérvényeket fáradságot nem kímélve mindig sürgősen és többnyire a beérkezés napján intéztettem el. A tavasz beálltával a lezárt községek száma rohamosan csökkent és a nyár folyamán a ragályos száj- és körömfájás már alig okozott állatforgalmi nehézségeket A gazdaközönség tavaszi és nyári munkáját úgyszólván akadálytalanul végezhette, sőt az állatvásárok is nagyrészt megtarthatók voltak. Mindamellett a ragályos száj- és körömfájás igen nagy károkat okozott. Kétszeres lett volna azonban e kár, ha a betegség magára hagyatik és nem télen, hanem az 1911. év tavaszán és nyarán terjedt volna annyira széjjel. A kár nagyságáról következőkben óhajtok képet nyújtani. Az 1910—11. évben lezajlott járvány folyama alatt ragályos száj és körömfájásban megbetegedett összesen 139,465 dvb szarvasmarha, 142,095 drb juh és 130,140 drb sertés. Ebből elhullott 2049 drb szarvasmarha, 6745 drb juh és 698# drb sertés. Ezek képeznék a hivatalosan b;érkeze*t adatokat. Tényleg azonban több lehetett a megbetegedések és elhullások száma, fíü'önősen aránylag több szarvasmarha betegedett meg, mert a szarvasmarhák igen erkély kivé ellel mind átmérnék a száj-és körömfájáson, vi'riij/e szarvain rn i álbnin/i peT; 133.031 drb-b 51 áll, ebből hivatalos kimutatás zerint kő ü'belüi 140,300 volt o?tjg.
