Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-04-11 / 15. szám
232. Somogy vármegye Hivatalos Lapja 16. sz. alkalmazott horgokra függesztetnek fel, úgy azonban, hogy az iparos az ilyen húst is a por ellen megvédeni és tiszta ruhával letakarni tartozik. Ami azon kérdést illeti, hogy vájjon a husárusitó sátrak faváza az egészségre'ártalmatlan olajfestékkel befesthető e, értesítem a törvényhatóságot, hogy ennek mi akadálya sincs, annál kevésbbé, mert a sátrai# faváza a hússal nem érintkezik közvetetlenül és mert az olajfestékkel való befestés a faanyagot általában tartósabbá teszi. Minthogy azonban a sötét szinü festék a szeny és piszok leplezésére is alkalmas, a sátrak fa- vázának befestésére csakis világos szinü olajfesték használható, hogy a sátrak ezen részeinek tisztasága mindig könnyen megállapítható és ellenőrizhető legyen. Ellenben a sátrak árusító asztalainak befestését engedélyezhetőnek nem találtam, mert a hús rendszerint az árusító asztalra fektetve lévén tartandó, az asztal befestése esetén az a festékkel közvetlenül érintkeznék. Ez a körülmény ugyanis a savanyu vegyi hatású, különösen pedig a már „érett“, valamint a füstölt és sózott hús azon tulajdonságánál fogva, hogy az olajfestéket megbontani és bizonyos fokig oldani is képes, egyrészt arra volna alkalmas, hogy a húsnak olajfestékre emlékeztető ízt és szagot kölcsönözzön és élvezeti értékét tetemesen csökkentse, másrészt pedig ily hús élvezete egészségi ártalmakra is adhatna okot, mert a használt festéknek az egészségre ártalmatlan voltát esetenként, főleg a szükséges gyakori utánfestés eseteiben, a gyakorlatban sokszor lehetetlen volna a megkívánt gyorsasággal megállapítani. Minthogy végül az árusító asztal lapjának befestése annak tisztán tartását sem könnyítené meg, mert a húsnak a festékre kifejtett hatása folytán a festett asztallapon csakhamar foltok keletkeznének, amelyeknek megfeleiőleg a festék rövidesen eltűnnék és a fát a beléje szivárgó vér ellen úgysem védené meg, ennélfogva a sátrak árusító asztalai csakis festetlen állapotban használhatók. Nincs kifogásom azonban az ellen, ha az iparosok az asztallapját kényelmi okokból a nem rozsdásodó horgonybádoggal vonják be. Értesítem továbbá a törvényhatóságot, hogy a fentidézett körrendelet azon hatá- rozmányát, melyszerint a piaczi husárusitásnak zárt sátrakból kell történnie mindenben fentartandónak találtam annál is inkább, mert azon állítás, hogy az ily sátrak aszfalt- burkolatú talajon kellően nem rögzíthetők, komoly figyelemre számot nem tarthat, s mert a piacztér aszfaltozott volta nem nyújt még biztosítékot az iránt, hogy ily tér egyúttal portól mentes, miért is sátrak oldalainak és tetejének elzárását az aszfalt burkolat nem teszi feleslegessé. Sőt mivel a sátrakból való piaczi husárusitás a 116711. számú körrendelet hatá- rozmányainak legszigorúbb betartása esetén sem tekinthető a közegészségügy szempontjából kifogástalannak, mert a sátrakban kiterített hús a leggondosabb óvatosság mellett is nagyon könnyen beszennyeződhetik a piacznak majd mindenütt nagyon tisz tátlan, szerves hulladékokkal erősen szennyezett porával s ennek következtében nagyor könnyen válhatik az egészségre ártalmassá, ezért igen kívánatos volna, ha a piaczi hús árusítás vásárcsarnokokból vagy külön erre a célra épített huscsarnokokból történnék mely utóbbiak oly kevés költséggel létesithetők, hogy a községek ezáltal számbavehe tőleg alig terheltetnének, tekintve még, hogy a jelenleg szedett helypénzek is a költ ségek törlesztésére lennének fordíthatók. Az ilyen huscsarnokok létesítése egyébiránt azzal az előnnyel is járna, hogy a hu: elárusitását lassanként abban hagynák olyan kisiparosok, akik azt az árusítást csal mellékfoglalkozás képen űzik, s a kik igen sokszor gyanús eredetű, nem kellőképpel feldolgozott és az elárusitásig megfelelő berendezések hiányában célszerűtlenül eltartót húst hoznak a piaczra. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot hasson oda, hogy érdekelt az városok é községek alkalmas huskimérő csarnokok létesítésével a piaczi husárusitás ügyét a köz egészségügy követelményeinek mindenben megfelelően rendezzék. Budapest, 1912. március 23. A minister helyett : Kazy államtitka,
