Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1911. (30. évfolyam 1-52. szám)
1911-10-12 / 41. szám
618 Somogy vftrmegye Hivatalos Lapja. 41. sz. II. További intézkedést igénlö, általános jellegű rendeletek. Hív. másolat 25582/1911. számhoz. 112,026 VII—a./19il. B. M. számú körrendelet. A fogművesek (fogtechnikusok) működési köre. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.)*) Az 1876: XIV. t.-c. 43. és 44. §-ai értelmében Magyarországon orvosi gyakorlatot csak. az idézett törvényszakaszok értelmében képesített orvos folytathat. Ezzel szemben országszerte már évtizedek óta az a törvényellenes gyakorlat fejlődött ki, hogy a fogműves (fogtechnikus) iparosok szakmájuk terjedelmét túllépve, foghúzással, fogtöméssel s a fogászat körébe eső más műveletekkel üzletszerűen foglalkoztak és ma is foglalkoznak, jóllehet hivatali elődeim e tárgyban kiadott rendeletekben több ízben is kijelentették, hogy a száj üregben való műtétek az orvosi gyakorlat fogalma alá esnek s ennélfogva a fogműves (fogtechnikus) iparosok ezeknek végzésére jogosítva nincsenek. Ez a törvényellenes gyakorlat egyrészt azért, fejlődhetett ki, mert az ellenőrzésre hivatott hatóságok egy része a fogműves-ipar terjedelmét tévesen értelmezte, másrészt és főleg azért, mert a múltban akár orvosok teljes hiánya, akár az, hogy az orvostudorok fogászattal csak igen csekély számban foglalkoztak, a közönséget szinte kényszeritette arra, hogy a f gászat körébe eső műveletekre a fogműveseket vegye igénybe s ez arra a magyarázatra, vagy legalább mentségre adott alkalmat, hogy a fogművesek bizonyos hiányt pótoltak és — ha visszaélésképen is — oly közszükséglet szolgálatába szegődtek, amelynek törvényes és szakszerű ellátására elegendő orvos rendelkezésre nem állott. Az utóbbi években azonban a viszonyok gyökeresen megváltoztak, amennyiben az orvosok létszáma általában emelkedett, s ezzel párhuzamban lényegesen szaporodott azoknak az orvosoknak száma is, akik a fogászat művelését működésük körébe vonták, úgy, hogy a fogművesek szóban levő működését illetőleg a hiány pótlására való hivatkozás, ha a múltban volt is alapja, ez idő szerint több jogosultsággal nem bir. A megváltozott viszonyok következményének kell tehát tekinteni azt, hogy a hatóságok figyelme az utóbbi időben a fogorvosok és a közönség köréből emelt panaszokkal a fogművesekre egyre sűrűbben felhivatott, s a hatóságok a fogművesek törvényellenes működésével szemben a törvény szigorát egyre sűrűbben alkalmazták. Ezzel kapcsolatban hivatali elődeimhez és hozzám a fogművesek köréből számos kérvény érkezett az iránt, hogy megszokott gyakorlatukban meghagyassanak, illetőleg erre alapított kenyérkeresetüktől meg ne fosztasRanak, a fogorvosok testületéi pedig beadott emlékirataikban törvényes jogaik védelmét és a fogművesek visszaéléseinek megszüntetését kérték. Mindezek alapján szükségesnek találtam, hogy a fogászatra vonatkozólag a törvényes jogrend végérvényesen helyreállittassék. Ennek legegyszerűbb módja kétségtelenül az volna, hogy a fogművesek — a törvény rendelkezései alapján — a fogászat körébe eső minden művelettől azonnal eltiltassanak, s a tilalom ellen vétőkkel szemben a törvény megtorló intézkedései alkalmaztassanak. Tekintettel azonban a fent említett körülményekre, amelyek bizonyos mértékben méltánylást érdemelnek, elhatároztam, hogy midőn egyrészt a törvénynek a jövőre nézve szigorúan érvényt szerezni kívánok, másrészt azoknak a fogműveseknek, akik a fogászat körébe eső műveletekkel foglalkoztak és most is foglalkoznak kizárólag saját személyükre nézve, továbbá bizonyos feltételek és korlátozások mellett, lehetővé teszem, hogy a szóban levő gyakorlatot mindaddig amig iparukat személyesen és önállóan űzik, továbbra is folytathassák. *) Ez a körrendelet Erűmére is kiterjed,
