Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1911. (30. évfolyam 1-52. szám)
1911-02-16 / 7. szám
102 Somogy vármegye Hivatalos Lapja 7. sz. A beérkezett panaszok tekintetében tett és még szükséges intézkedésekről külön fog a februári közgyűlésen előterjesztés tétetni. Á vármegyei tisztikar körében más változás a lefolyt évnegyedben nem for dúlt elő, minthogy Mocsy Zsolt ideiglenes minőségű közigazgatási gyakornok, törvényszerű képesítettségének igazolása folytán állomáshelyén történt meghagyás mellett véglegesittetett, — ifj. Stephaich Pál pedig ideiglenes minőségben ingyenes közigazgatási gyakornokká kineveztetett s ezen minőségben marcali járás főszolgabírója mellé osztatott be szolgálattételre Továbbá, hogy dr Weltengel Károly tahi járásorvos tiszteletbeli vármegyei főorvossá, dr Kerekes Pál lakócsai körorvos pedig tiszteletbeli járásorvossá lett főispán ur által kinevezve. Kimagasló fontosságú es'inénye volt az elmúlt évnegyednek, az 1910 évi december 31-én megejtett általános népszámlálás. Ezen nagyfontosságu kérdés zavartalan megoldása érdekében az előleges intézkedések kiváló gonddal és kellő időben megtétetvén, örömmel jelenthetem, hogy a munkálatok közben oly nehézségek, melyek rendkívüli intézkedéseket tettek volna szükségessé, elő nem fordultak s igy habár még az eredmény jelentésem keltéig nem ismeretes is, bizton hiszem, hogy a folyamatban levő felülvizsgálat sem fog oly mulasztásokat megállapítani, melyek a népszámlálás pontos és lelkiismeretes keresztülviteléhez fűződő fontos érdekeket, kedvezőtlenül érintenék. A legutóbbi évnegyedben különben, a beérkezett hiteles népmozgalmi adatok szerint 3017 csecsemő született és 1865 egyén halt meg. Az egész 1910 évben pedig a születések száma 11692, mig ezzel szemben 7494 halálozás fordult elő, úgy hogy 1910. évben, vármegyénk lakossága 4198 lélekkel szaporodott. Az „Egyke“ elleni küzdelem teljesen íársadalmi térre vitetvén át, ezen nagy socialis jelentőségű kérdés állandó ébrentartása is, az e célból számottevő tevékenységet kifejtő társadalmi egyesülés feladata. Lehetetlen azonban örömmel és megelégedéssel reá nem mutatnom azon jelentős eseményre, hogy az „Egyke“-bizo.tság elnökének: gróf Széchényi Aladárnak meghívására 1910. év dec. 5-én gyüélster- münkben nagy és élénk részvétel mellett tartatott meg a dunántúli vármegyék közös gyűlése, melyen több vármegye alispánja, tiszti főorvosa s más ezen ügy iránt érdeklődő tekintélyes kiküldötte jelent meg, akik vármegyénk „Egyke“-bizottságá- nak ugyancsak nagy számban megjelent tagjaival együtt, a mozgalom eddigi tör- netének ismertetése után, mindenoldalról s oly nagy érdeklődés mellett vitatták meg a kérdést, hogy örömmel lehet megállapítani, miszerint a figyelem legszélesebb körben fordult e kérdés felé, melynek leküzdése csakis a törvényhozás, közhatóságok és a társadalom céltudatos együttműködésével remélhető. Meg kell e helyütt említenem, hogy a magzatelhajtások a hatóságok állandó és szigorú ellenőrzésének tárgyát képezik s habár ezen bűntény kétségtelen bebizonyítása szerfelett nehéz s habár legutóbb ismét előfordult, hogy egyik községben a feljelentést tett s egyébként úgy szakértő orvosok, mint a közönség által is igen ügyes és szakképzettnek tartott bábát — dacára annak, hogy elkövetett tévedésére nézve egy kiváló specialista orvos jelentette ki, miszerint azt a legszakképzettebb egyén is elkövethette volna, — a kir. bíróság feljelentése miatt megbüntette, — mégis, a gyanús esetek a bábák részéről bejelentetnek. Ennek következménye, hogy az igali járás egyik községében ezen súlyos bűn elkövetése 2 esetben teljesen megállapittatott s úgy az illető 2 nő, — mint, a bűntény elkövetésében közreműködött kenőasszony a bíróság kezébe lett szolgáltatva. A népességszaporodása szempontjából kiválóan fontos másik kérdésről, a kivándorlásról azonban ezúttal is csak sajnálatos képet terjeszthetek tek. törvényhat, bizottság elé. Az elmúlt évnegyedben 193 útlevél iránti kérvény adatott be. Ezek közül 5 végleg elutasittatott, 5 időközben visszavonatott, 58 tárgyalás alatt áll. 125 egyén pedig útlevéllel láttatott el. A kiadott útlevelek legnagyobb részben Eszak-Amerikába szólnak s 10 kivételével 1 évi időtartamra adattak ki. A kivándorlók kiindulási állomásul leginkább a fiumei kikötőt használták. Azok a kivándorlók, kiknek hajójegyeit a már Ame-
