Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-12-01 / 48. szám
48. az.. büüiog)vármegye Hivatalt)» Lapja. 709 előbbiekben keresve azt a cikket, mely a többi élelmiszer között leginkáb lenne hivatva a fogyasztásra szánt húsféléket helyettesíteni Kétségtelen, hogy a hal, mint egészséges, jóízű, általánosan kedvelt, minden más hasnál olcsóbban termelhető anyag, nagyban alkalmas erre a célra, ha a piacok igényeit bőven fedező mennyiségben áll rendelkezésre Ámd3 az épen a baj, hogy a mai aránylag szűkös fogyasztás mellett jelentkező szükségletünket sem bírjak saját termelésünkből kielégíteni, hanem a mutatkozó hiányt a külföldről behozott, gyakran nagyon is silány áruval kell pótolni. Eme tényekben a termelőre nézve rejlő tanulságok felhasználásával, előrelátó mezőgazdák már régebben felkarolták ezen termelési ágat s ennek folytán az ma már nálunk is teljesen meghonosodottnak tekinthető. Az ország számos pontján, lényegesen elütő viszonyok között űzött halgazdaságok tényleges eredményeiből határozottan megállapítható, hogy a rendszeres haltermelés sikeres folytatásához megkívántaié természetszabta előfeltételeknek teljes mértékben birtokában vagyunk s ebből folyólag ezen gazdasági ág jövedelmezősége nem áll mögötte a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb állattenyésztési ágaknak Sőt, ha a halgazdaság igénytelenségét és megfelelő viszonyok között könnyű alkalmazhatóságát és azt a körülményt is tekintjük mely szerint általa olyan területek válhatnak has/nothajtóvá, amelyek egyéb gazdasági célra alkalmatlanok, a többi állattenyésztési ággal szemben még lényeges előnyöket is biztosit. Nevezetesen a halgazdaság üzeme csak kevés emberi munkát igényel. E mellett e munka java része kora tavaszra és késő őszre esik, azaz arra az időszakra, a mikor a mezőgazda teendői még meg sem indultak, illetőleg-már befejeződtek. Ez okon a halgazdaság üzeme könnyen beilleszthető a mezőgazdaság keretébe és pedig úgy a nagy, mint a kisgazdaságokéba Még nagyobb előny rejlik pedig abban, hogy nemcsak meglevő vizekben, mint, tavakban, holtágakban mocsarakban stb., hanem bármely más viz alá borítható területen is űzhető. Ebben a vonatkozásban egyenesen eszközt nyújt a mezőgazdának meglévő természetes vagy mesterséges víztartók kihasználásán felül olyan vizenyős és emiatt csekély, vagy semmi értékű legelők, rétek, nemkülönben tőzeges avagy szikes stb. laposoknak rendszeres termelés utján való értékesítésére, amelyek gazdaságilag részben vagy egészben meddők, — feltéve természetesen, hogy az illető területeket viz alá borítani sikerül. Mint ugyancsak gyakorlati példák sokszorosan igazolják, ilyen értelemben a halgazdaság valósággal talajjavítás számba megy. Támaszkodva a haltermelésnek a fentiekben érintett fontos és közérdekű hivatására, idő és alkalomszerűnek látom a gazdaközönség figyelmét erre a termelési ágra különösen is felhívni. Á midőn pedig annak felkarolását a magam részéről a legmelegebben ajánlom mindazoknak, akik erre alkalmas terület felett rendelkeznek, egyúttal megemlítem azt is, hogy az érintett közérdekű célok szolgálatában, a halgazdaságok létesítését, a rendelkezésemre álló eszközökhöz mérten, anyagi támogatással is előmozdítani óhajtom. A segélyezést részben a beruházások költségének bizonyos hányadrészben való megtérítésével, részben pedig a népesitéshez kivántató halanyag 50—100%-nak több éven át díjtalanul leendő átengedésével tervezem. Minthogy azonban csak az 1912. évi állami költségvetésben gondoskodhatom az e célra szükséges nagyobb hitelről, — hogy magamat ennek mértéke felől tájékoztathassam, felkérem címet, hogy a fentiekről a vármegye (város) gazdaközönségét a legkiterjedtebb módon tájékoztatni szíveskedjék, megjegyezvén egyidejűleg, hogy a kik a szóban forgó termeléssel foglalkozni akarnak, azok részére szakközegem: az országos halászati felügyelőség, teljesen díjtalanul készít tervet és ad szakszerű útmutatást minden felmerülhető kérdésben. Az ebbeli igények, a jelenlegi helyzet részletes körülírásával, valamint az óhaj-
