Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-12-01 / 48. szám
704 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 48. sz. számú körrendelet 49. §-ának 7-ik bekezdése értelmében pedig oly esetekben, midőn a sérült csak balesetre volt biztosítva, a kórházi gyógyköltség a pénztárt tiz hét tartamára terheli, fennmaradván a pénztárnak az a joga, hogy a kifizetett összeget a balesetet szenvedettnek munkaadójától követelje, miből következik, hogy akkor, ha a sérült nemcsak balesetre, hanem betegség esetére is biztosítva van, a tiz heti kórházi ápolási költség magát a pénztárt terheli. Továbbá a balesetek a betegségektől lényegesen eltérő, súlyosabb természettel bírnak s éppen azért az idézett törvény VII. fejezetében a baleseti kártalanításokat egész külön tárgyalja s a baleseti betegségekre nézve különleges, az egyszerű betegségekre vonatkozó rendelkezésektől eltérő jogszabályokat tartalmaz. Így, mig a törvény 50. §-a értelmében a pénztár egyszerű betegség esetén a segélyeket legfeljebb 20 hétig nyújtja, addig a 79' §. értelmében baleseti betegségeknél a gyógykezelésről a teljes felgyógyulásig tartozik gondoskodni. Abból, hogy a törvényhozó a segélyezés maximális időtartamának az egyszerű betegségeknél 20 hétre való korlátozását a baleseti betegségekre nem terjesztette ki, következtetni kell azt is, hogy a kórházi ápolásnak az egyszerű betegségeknél 28 napra való korlátozása a sokkal sulyosabb baleseti betegségekre szintén nem terjed ki, aminthogy a törvény VII. fejezete az 59. §-ra való utalást nem is tartalmaz. Minderre való tekintettel törvényszerűen határozott a közigazgatási bizottság, midőn a pénztárt a nevezett sérült egész gyógydijának viselésére, illetőleg a pénztár által még ki nem egyenlített, fent számjelzett s a pénztár által számszerűleg sem kifogásolt különbözeti összeg kifizetésére kötelezte. A pénztár panaszának tehát helyt adni nem lehetett. 26451/1910. szám. Valamennyi főszolgabíró, kaposvári polgármester és valamennyi közkórházi igazgató urnák. A betegség és baleset elleni biztosításra kötelezettek s hozzátartozóik után felmerült kórházi ápolási költségek viselése tárgyában 141,274/VII—C./1910. B. M. szám alatt kiadott és a „Belügyi Közlöny“ f. évi 51 számában a 499. oldalon közzétett körrendeletre, valamint az annak mellékletét képező m. kir. közigazgatási bírósági döntvényekre a cim figyelmét felhívom. Kaposvár, 1910. november hó 26-án. Kacskovics, alispán. Hív. másolat 26259/1910. szhoz. 104800/III-1. sz. M. kir. földmivelesügyi min. Körrendelet. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak. (Fiume kivételével.) A husvizsgálat tárgyában 1908. évi 54300. számú rendeletem végrehajtása során ismételve felmerült az a kérdés, vájjon megengedhető-e a magánfogyasztás céljából leölt sertések, juhok és kecskék .felesleges húsát utóbb közfogyasztásra is bocsátani. E kérdésre nézve tudomás és alkalmazkodás végett a következőket jegyzem meg: A husvizsgálat tárgyában kiadott 54300/1908. számú rendelet 93. §-ának azon határozmánya, mely szerint emberi élelemre csak olyan állat húsa, vére, zsírja és zsigere árusítható, mely ezen szabályrendelet követelményei szerint vágatott le és vizsgáltatott meg, kétségtelenné teszi, hogy a magánháztartás körében való fogyasztás céljából leszúrt sertések, juhok és kecskék húsának és huskészitményeinek a magánháztartásban nem szükségelt feleslege is csak abban az esetben bocsátható áruba, ha azok úgy élő állapotban, valamint leölés után szabályszerűen megvizsgáltattak és egészségeseknek találtattak, E szakasz nem tesz ugyanis külörnbséget a hús iparszerü vagy nem iparszerü árusítása között, igy tehát a sertés, juh és kecskehus árusítását csak alkalmilag és nem ipari foglalkozásként űzőket is arra kötelezi, hogy leölésre szánt sertéseiket kivétel nélkül szabályszerű vizsgálatnak vessék alá.
