Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-11-17 / 46. szám
46. sz. 685 Somog-yvármegye Hivatalos l.apja. Riasztáskor minden osztály tanitója először is siessen arról meggyőződni, hogy a folyosók és lépcsők alkalmasak e még a kivonulásra. Ha igen úgy a tannulók felsőruháik elhagyásával, zárt sorokban, előre begyakorolt sorrendben és az előirt utón, a szabadba ki vezet.endők. A kivezetés alkalmával szigorúan kell felügyelni arra, hogy a folyosón és lépcsőkön sehol tolongás elő ne forduljon. Ha a folyosókon két osztály találkozik, az alsóbb osztály bocsátandó előre Kivonuláskor a tani tó az ajtó mellett áll amig a tanulók mellette elvonulnak, azután a tanulókkal megy, azokra felügyel s őket, a szabadba biztos helyre kivezeti. A tanító csak az utolsó gyermek után hagyhatja el a helyét. Kivonuláskor minden osztály a legközelebbi kijárón távozik. Ha riasztáskor tűz esetén — a folyosót vagy lépcsői ellepte volna már a füst, vagy egyéb okból a menekülés, arra már nem volna lehetséges, akkor a tanulók a tűzoltói segítség megérkeztéig betett ajtók és nyitott ablak mellett — a tanteremben maradnak mindaddig, amig a segítség megérkezik így nagyobb biztonságban lesznek, mintha a füsttel telt folyosókon vezettetnének, — mely esetben—-eltekintve a tűz- és veszélyétől, a riadalom kitörése alig volna kikerülhető. Riasztás alkalmával, a közönséget az iskola épületbe beengedni tilos. Ez szükség esetén erőszakkal is megakadályozandó. A riasztó harangok az iskola szolgák által mindennap kipróbálandók s erről az iskolaigazgató is köteles meggyőződni. A felnőtt személyek azzal bizandók meg, hogy riadó esetén az összes folyosók szélfogó és egyéb szabadba nyíló ajtói azonnal és teljesen fel nyittassanak. Ennek oly gyorsan kell történnie, hogy a kivonuló osztályok minden ajtót nyitva találjanak. Budapest, 1910. szeptember hó 24-én. Zichy s. k. Hív. másolat 25546/1910 számhoz. 102309/11L—1./1910 szám. M. kir földmive- lésügyi minister. Valamennyi vármegye alispánjának. A husvizsgálat tárgyában kiadott 54300/908 számú itteni rendelet 12. §-a értelmében azon kis- és nagyközségekben, hol sem köz, sem magánvágóhid nincs, az állatok vágására alkalmas hely jelölendő ki. Ezen rendelkezés helyes végrehajtása érdekében tudomásvétel és az elsőfokú állategészségügyi hatóságokkal, valamint az érdekelt községekkel leendő közlés végett értesítem alispán urat, hogy a fent idézett rendeletszakaszban jelzett , vágóhely céljára a község külterületén legalább 24 négyszögméter alapfelületü terület jelölendő ki, mely négy lehetőleg téglából épült és alulról két méter magasságig cement vakolással borított oszlopra helyezett tetővel fedendő és a szennyvíz lefolyására alkalmas eséssel cementbe, élére rakott téglával vagy kővel burkolandó, továbbá vaskeretes hús fogasok kai, kuttal és trágyagödörrel ellátandó és köröskörül bekerítendő. Ezenfelül szennyvizének levezetése céljából az ily vágóhely, ha folyóvíz mellett állittatik fel, alkalmas csatornával ezen folyóvízzel közvetlen összekötendő, ha pedig nem folyóvíz mellett létesittetik, e célra vízálló fallal bíró szenny vízaknával látandó el. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az előlidézett rendeletszakasz szigora értelmezése szerint vágóhely létesítésére az érdekelt községek még azon esetben is kötelesek, ha a mészárosok magánvágóhelyékkel rendelkeznek Minthogy azonban olyan esetekben, mikor a már meglevő magánvágóhelyek berendezése és kezelése a köz- és állategészségügyi kivánalmaknak megfelel, vagyis midőn az ilyen, rendszerint az iparosok házában, vagy háza közelében létesített magánvágQhelyek a hús szakszerű kezelése szempontjából jóval előnyösebbek a községen kívül berendezett községi vágóhelyeknél, hol a hús az idő viszontagságai ellen nem védhető meg és az esőnek, hónak vagy pornak sokszor órákon keresztül is ki lehet téve, a fenti rendeletnek szigorú értelmezése indokoltnak nem látszik. Ez okból a rendelet 12. §-ában jelzett vágóhely kijelölését mellŐzhetőnek talá
