Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
XXVIII. évfolyam. Kaposvár, 1909. november 25. 47. szám SOMOGYVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden csütörtökön. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. 146/1909. ein. sz. Somogyvármegye árvaszéke elnökétől. Valamennyi községi és körjegyző urnák A vezetésem alatti árvaszékhez érkező beadványokból, valamint helyszíni vizsgálataim alkalmával hozzám intézett kérdésekből tapasztalom, hogy úgy a községi és körjegyző urak miként, az árvaszéknél alkalmazott segéd- és kezelő-személyzet nincsenek teljesen tisztában azzal a kérdéssel, hogy a kiskorú és gondnokság alá helyezett nagykorú személyek törvényes képviselői által az árvaszékhez intézett beadványok bélyegkötelesek avagy bélyegmentesek-e ? Minthogy ebből a bizonytalanságból kifolyólag a kiskorúakat és gondnokoltakat egyik esetben a bélyeg elhasználása által, másik esetben a hivatalos lelet helytelen felvétele által károsodás érhetné, an pák elkerülése végett szükségesnek találtam, egyrészről a hivatalos leletek felvételére hivatott itteni közegeket figyelmeztetni, másrészről pedig a jegyző urak figyelmét ezen köriratomban felhívni arra, hogy a „Bélyeg és illetékek iránli törvények és szabályok hivatalos összeállításában“ közzétett „Illetéki díjjegyzék“ 14 tétele x) pontjának rendelkezése szerint bélyegmentesek a „gyámok és gondnokok beadványai, melyek a gyámhatósághoz nyugatnak be“. Nem tartoznak azonban ide a felebbviteli beadványok, mint amelyeket ugyan szintén az árvaszékhez, mint elsőfokú gyámhatósághoz kell beadni, de érdemileg nem az árvaszék intézkedik bennük, ezek tehát bélyegkötelesek és a 13. tétel IV. 14. pontja alá esnek. (Lásd: Gálffy Ferenc-nél 228 lapon idézett 76046/1882. sz. pénzügyminiszteri rendeletét.) Ezzel tisztázva volna a „gyámok“ és „gondnokok“ árvaszéki beadványainak bélyegmentessége; minthogy azonban az „atyai hatalmat gyakorló atya“ nem gyám és nem gondnok és mégis mindenek lelett törvényes képviselője kiskorú gyermekének, kinek érdekében szintén járul az árvaszékhez beadványokkal: igy felmerülhet a túlságosan kételkedők részéről az a további kérdés, vájjon kiterjed-e az atyai hatalmat gyakorló atyákra is ez a bélyegmentesség? minthogy ezek a 14. tétel x) pontja alatt külön megemlítve nincsenek. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az „Illeték díjjegyzék“ szövegezése még abból a régi időből való, amikor a kiskorúak törvényes képviselői, t. i. az atya és a gyám közti nagy különbség, melyet, a későbbi 1877. XX. t.-c. 15. §-a a leghatározottabb alakban juttat kifejezésre, az elnevezésekben, mint „gyám“ és „atyai hatalmat gyakorló atya“ még nem volt kidomborítva; és ha meggondoljuk, hogy mivel sem volna indokolható, hogy egy kiskorú azért, mert. él az atyja, illetéki szempontból más rendelkezés alá essék, mint az a kiskorú, kinek már nem él az atyja: bátran elfogadhatjuk, hogy a hivatkozott 14. tétel x) pontjának rendelkezése az atyai hatalmat gyakorló atyára is egyenlően alkalmazandó, amikor is aztán az általános szabályt akként forumlázhatjuk, hogy
