Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)

1909-07-08 / 27. szám

27. »/..

Somogy värmegy e Hivatalos Lapja.

407

14756/1909. szám. A vármegyei tüzrendészeti felügyelőséggel, mégis a vármegyei hivatalos lap utján valamennyi főszolgabíró kaposvári polgármester urakkal

az illetékes tüzoltóparancsnokságok és községi elöljáróságok tudomására hozatala végett közlöm.

Kaposvár, 1909. junius 30. Alispán helyett: Plachner, főjegyző.

Ili Általános jellegit, de további intézkedést nem igényin rendeletek, értesítések

es más közlemények.

Hív. másolat 14057/1909. szhoz. 143903/VII—d. 1908 B. M. sz. körrendelet.

Elmebetegek családi ápitása.

(Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.) *)

Az 1876: XlV. t.-c. 71. § -a szerint mindazon gyógyítható és gyógyíthatatlan elmebetegek, kik a közbiztonságra veszélyesek, gyógyítás, illetőleg eltartás végett tébolydában helyezendők el. Ellenben nem közveszélyes gyógyíthatatlan elmebetegek, továbbá ártalmatlan bárgyúk, buták és hülyék vagyontalanságuk esetén, ameny- nyiben az őket eltartani köteles rokonok vagyonnal bírnának, ezeknek terhére, különben pedig illetőségi községeik által tartandók el.

Ezen törvényszakasz csak általánosságban állapítja meg azt, hogy a közveszélyes és nem közveszélyes elmebetegekről mi módon történjék gondoskodás, de nem számol azzal az elmeorvosi tapasztalattal, hogy a minősítések ezen két főcsoportja közé az elmebetegek egy széles rétege ékelődik be, amelynél a közveszélyesség csak viszonylagos, vagyis az ezen réteghez tartozóknak elmekórházban való tartása bizonyos kedvező körülmények között nem szükséges. Az elmebetegeknek - számszerűleg jelentékeny része, tehát az esetben, ha gondozásuk és felügyeletük megfelelő módon biztosittatik, nem minősíthető oly módon közveszélyesnek, hogy elmekórházban való elhelyezésük a törvény imperativ rendelkezése szerint szükséges lenne.

Ennélfogva, mivel az államkincstár érdekei is azt kívánják, hogy egyfelől az elmebetegek befogadására szolgáló intézetekben oly betegek közköltségen ne ápol tassanak, akiknek ott tartása nem okvetlenül szükséges s másfelől az intézeteknek már bygiénikus szempontból is kifogás alá eső állandó túlzsúfoltsága ne szolgáltasson okot arra, hogy az állam újabb meg újabb építkezési befektetésekre kény- szerittessék, elhatároztam, hogy gondoskodni fogok azon feltételek megszerzéséről, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a csak viszonylagosan közveszélyes elmebetegekről intézeten kívül is gondoskodás történhessék.

Az elmebetegeknek intézeteken kívül való tartására szolgál a családi ápolási rendszer, meiy kétféle, u. m :

a) heterofamiiiáris, vagyis a betegek meghatározott ápolási dij mellett idegen családoknak adatnak ki (családi ápolási telepek) s egy központ részéről szakszerű orvosi felügyelet és ellenőrzés alatt állanak;

b) homofamiliáris, azaz a betegek szükség szerint, segélydij mellett, saját családjaiknak adatnak ki kellő hatósági felügyelet mellett gondozásra.

A családi ápolási telepek hazánkban már meghonosittattak (Dicsőszentmárton, Balassagyarmat, Nyitra s kisérletképen Nagyszeben környékén és Sátoraljaújhelyen). Ezen telepek a gyakorlatban már beváltak s a lakosságban a nagy vállalkozási kedv elmebetegek befogadására családjaikba. Ennélfogva a családi ápolási rendszert véglegesen szervezni kivánom s annak mindkét módjára kiterjeszkedve a következőket rendelem:

1 Családi ápolási telepek létesítésére a belügyminiszter ad engedélyt.

2. Minden családi ápolási telepnek egy szakorvos vezetése alatt álló elmeosz*) Ez a körrendelet Fiúméra is kiterjed.