Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1908. (27. évfolyam 1-53. szám)
1908-10-08 / 41. szám
XXVII. évfolyam. Kaposvar, 1908. október 8. 41. szám. SOMOGYVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden csütörtökön. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Hív. másolat. 21753/1908. szhoz. Áz Uránia Magyar Tudományos Egyesület. Tekintetes Törvényhatóság! Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület 1903. február havában tartott igazgatósági ülésében elhatározta, hogy a korán elhunyt és dicső emlékezetű Rudolf trónörökösnek szobrot állít. Két nemes indíték vezette ebben a szándékában: egyik saját hivatásának tiszteiete, amely kötelezi a kultúra előharcosai, hősei, úttörői emlékének ápolására; a másik annak a nagy történeti és erkölcsi erőnek megismerése, amely a nemzet és dinasztia viszonyának mennél igazabbá, őszintébbé, bensőségesebbé tételében rejlik. A kettős eszme ércre és márványra legméltóbb megtestesítését helyes érzékkel találta meg a megdicsőült trónörökösben, aki műveltségben, tudásban, kultúrában való haladásunk iránt oly eleven, tettre kész és hozzáértő figyelmet tanúsított, aki tudósaink körében való időzésével, velük együtt tervező munkálkodásával, mozgalmas eredeti és termékeny szellemével a renaissence fejedelmeinek csodás emlékét idézte fel és egyúttal hő, szeretetteljes és gondos őre volt történelmünk szentebb hagyományainak. Hogy mily egészséges, őszinte és mintegy természetszerű volt Egyesületünk meghódolása e nagy, világtörténeti szerepre hivatott és tragikus hamarsággal kilobbant szellem előtt, azt ékesen bizonyítja a magyar közönség magatartása, amely ezrével csatlakozott szerénynek szánt és szerénynek maradt mozgalmunk zászlaja alá. A névtelen ezrek apró filléreiből végre felépült a szobor, művészi elme ihletett munkája a mely hivalkodás, szónoki frázis a megszokott nagyralátás nélkül ábrázolja a feledhetetlent, az igaz embert, a nagy érzések, és közvetlen lelki indulatok örökre siratott ifjú hősét. 1908. október hó 12-én fogja az Uránia Tudományos Egyesület átadni a szobrot a fővárosnak, az országnak ünnepi leleplezés keretében, a melynek fénye, melege, meghatottsága méltó kell, hogy legyen Rudolf trónörökös emlékezetéhez és a benne megünnepelt két eszme halhatatlan ragyogásához. Erre az ünnepre tisztelettel meghívjuk a tek. törvényhatóságot azzal a kérelemmel, kegyeskedjék képviseltetéséről gondoskodni. De a tek. törvényhatóság utján egyben lelkes szeretettel hívjuk meg ünnepünkre az általa képviselt közönséget is, melynek áldozatra való készsége testté érlelte eszménket. A szobor nem lehet örökéletü, anyagának porlandó voltánál fogva. De a gondolat melyet megörökít, halhatatlan: az alak, melynek vonásait viseli, bevonult az örökkévaló, megszakithatatlan folyamatu történelembe és a néplegenda alkotó képzeletébe, szerető szivébe. És az a pillanat, melyben ezt a szobrot felavatjuk, maga is történetüvé fog magasztosulni. Királyi ifjat ábrázol ez az emlék, amely mégis népszobor a szó legnemesebb értelmében, szobra népünk nagy eszmék és nagy emberek iránt való fogékonyságának, szobra az érdem megkoszorúzásának, pálma, amelyen osztozik az aki kapta, az adományozóval. E fenséges pillanathoz hívjuk meg tanúként
