Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-08-15 / 33. szám
33. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 427 koronát, a harmadik évben 7680, a negyedik évben 7540 koronát és igy 25 éven keresztül minden évben 160 koronával kevesebbet. Fedezetül a rendelkezési alapba befolyó 2%-os vármegyei pótadó évi feleslegét jelöli ki. Felvilágositásul megjegyzi, hogy az állandósitott 2% vármegyei pótadó évi jövedelme 64—65.000 korona; ezen összeget terheli évenként Somogyvármegye törvényhatósági közgyűlésének 1904. évi julius hó 14-én tartott közgyűléséből 368/15591/1904. sz. a. hozott határozata értelmében a tisztviselők és kezelő személyzet 46 tagjának korpótléka címén állandósitott: 18005 korona; mégis a tisztviselők és kezelő személyzet tagjainak nyugdíj járulékaihoz a nyugdij-alap kamatainak fel- használásán felül évenként adott hozzájárulás mintegy 28—32 ezer korona; vagyis a 65.000 koronából le van kötve mintegy 50000 korona, tehát a törvényhatóságnak szabadrendelkezésére áll mintegy' 14—15000 korona, melyből a fenti kölcsönösszeg kamatait és az évi tőke törlesztést fedezi, vagyis az első évben 8000 koronát ezentúl évenként 160 koronával kevesebbet. 2. A gyámpénztárból felveendő 50.000 korona kölcsön tekintetében hozott határozatát a magas ministeri rendelet szintén félreértette, mert e törvényhatóság csak arra kérte a nagyméltóságu belügyminister urat, hogy engedje meg az esetre, ha a kir. ügyészség börtönhelyiségeinek lebontása által nyert anyagok és telkek elárusi- tása az építkezés befejezése előtt célszerűen és előnyösen eszközölhető nem volna, a hiányzó összeget a gyámpénztárból a vármegye tulajdonát képező ingatlanokra felvehesse; annál is inkább, minthogy e kölcsön legfeljebb 1—2 évre szükséges, miután a fenti telkek és anyagok értékesítéséből minden nehézség nélkül visszatéríthető lesz. De az előleges felsőbb jóváhagyás kinyerése nélkül e törvényhatóság a gyámhatósághoz a kölcsönösszeg megszavazásáért nem fordulhat és ha a m. kir. belügyminister ur annak idején megengedte, hogy a kórház kibővítésére e vármegye a gyámpénztárból 50000 koronát a kórház épületére felvehessen, nem képzelte, hogy ezt most megtagadja, mikor a saját lakházát akarja 77 év után lakhatóvá tenni. 3. Végre a katonabeszállásolási alapból 50000 koronának visszatérítési kötelezettség nélkül leendő felhasználását azért nem engedélyezi a m. kir. belügyminister ur, mert azt meghatározott rendeltetésétől elvonni nem lehet. Ámde a törvény- hatóság egyáltalán nem akar az 1879. évi XXXVIII. t.-cikkben előirt kötelezettségei elől kitérni, hanem mivel évenkint 40000 koronát vet ki, a fenti célokra, holott arra évi 35000 korona is elég lenne, feljogosítva érezte magát e törvényhatóság arra, hogy a 3V2°/o mellett elhelyezett megtakarításából 50000 koronát saját háza kijavítására felhasználhasson és oda ne kónyszerittessék, hogy azt a jelen súlyos pénzvi- szonyok közt drága kölcsöh utján kénytelenitessék beszerezni, mert hisz ha ezt a nagyméltóságu m. kir. belügyminister ur nem engedélyezi, akkor oda kényszeríti a törvényhatóságot, hogy 1908. évben nem vet ki katonabeszállásolási pótadó címén polgáraira, hogy azokat kimélje, egy fillért sem; hanem mivel útadó és vasúti pótadóval együtt már úgy is 15% állandó pótadót fizet, tehát az 1883. évi XV. t.-c. 13. §-a értelmében oda kényszerittetík, hogy a törvényhozástól kell kérelmeznie a megfelelő és netén még szükséges összegnek pótadó utjáni kivethetését. Ámde mig ez eszközölhető lenne, addig is méltóztassék megengedni, hogy ezen összeget a takarékpénztárba 3V2°/o-ra elhelyezett 77614 K 26 fillér megtakarításból ideiglenesen kivehesse, mert az átalakítás már folyamatban van, annak költségei még ez évben esedékessé válnak s igy e törvényhatóság, hogyha határozata jóvá nem hagyatik és a kérdéses alapjait úgy amint saját érdekében legjobbnak találta még ideiglenesen sem használhatja fel, oda kényszeritétik, hogy az átalakítási költségeket csak kölcsön utján összes alapjainak lekötésével a jelen súlyos viszonyok közt 50 évi 535/ioo%-os annuitással 98°/o-os árfolyamon lesz képes beszerezni; miértis arra kéri a nagyméltóságu m. kir. belügyminister urat, hogyha a hozott hatá
