Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-07-25 / 30. szám
368 3Ü. sz. Somogy vármegye Hivatalos Lapja. Azt, hogy a segélyek a törvényben megjelölt legcsekélyebb és legmagasabb határok között mily mértékben nyujtassanak a biztosítottaknak, az országos pénztár fogja megállapítani. Addig mig az országos pénztár eziránt intézkedik, átmenetileg érvényben maradnak a kerületi, vállalati és magánegyesületi pénztárak alapszabályainak mindama rendelkezései, amelyek a tagoknak a törvény idézett 50. §-ában megállapított legcsekélyebb mérvű segélyezésnél nagyobb segélyeket biztosítanak. E segélyek tehát az alapszabályoknak törvényszerű megváltoztatásáig, az 1907. évi XIX. törvénycikk életbelépte után is akadálytalanul nyújthatók, azoknak a tagoknak tehát a törvény alapján vagy egyébként feloszló pénztárak tagjainak is, akik csak az 1907. évi XIX. törvénycikk életbelépte után válnak az illető kerületi, vállalati vagy magánegyesületi pénztár tagjaivá, mivel szemben a feloszló pénztáraknak a nyújtandó segélyekre vonatkozó alapszabályai intézkedései természetszerűleg hatályukat vesztik. A törvény 52—68. §§ oknak a betegség esetében nyújtandó segélyezések módjára és mérvére vonatkozó rendelkezései melyek a pénztáraknak indokolt esetekben való tehermentesítésre vonatkozó intézkedéseiben is a biztosított munkások érdekeit védik és a melyek feltétlen hatályúak, a törvény életbeléptének napjától kezdve szintén alkalmazandók azzal a változással, hogy mindaddig, mig a pénztárak a törvénynek megfelelően véglegesen átalakithatók és alapszabályaik ehezképest megálla- pithatók lesznek, a nyújtandó temetkezési segélyek nagyságára nézve a törvény 50. §-ának 6. pontja, illetve az ott megállapított legcsekélyebb mérven belül az alapszabályok rendelkezései irányadók, továbbá, hogy az idézett szakaszokban az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt illetőleg megállapított jogok és kötelességek gyakorlása, illetve teljesítése körül az országos pénztár megalakulásáig a kerületi, vállalati, illetve magánegyesületi pénztárak járnak elt> VI. Baleseti segélyek és járadékok. Az 1907. évi XIX. törvénycikkben szabályozott balesetbiztosítás a törvény életbeléptének napján, tehát f. évi Julius hó 1-én hatályba lépett. E naptól kezdve mindazoknak akik az idézett törvénycikk 3—6 §§ értelmében baleset esetére kötele- zőleg biztositandók, a munkábalépés napjától s illetve amennyiben korábban léptek munkába, folyó évi julius hó 1-től kezdve a törvény VII. fejezetében szabályozott baleseti segélyekre és kártalanításokra igényük van. Hasonlóképen folyó évi julius hó 1-től és a törvény VII. fejezetében megállapított módon kártalanitandók azok, kik a törvény alapján az idézett naptól kezdve önként biztosíttatnak s végül a biztosításra. kötelezett alkalmazottak, úgyszintén a folyó évi julius hó 1-től önként biztosítottak hozzátartozói. A balesetből kifolyólag nyújtandó segélyek és kártalanítások mérvét és módját a törvény 70—83 §§, úgyszintén a törvény Vili. fejezete állapítják meg, a segélyek és kártalanítások nyújtásánál tehát az idézett rendelkezések szerint kell eljárni. Balesetek bejelentése és megvizsgálása. A balesetek bejelentésénél és megviszgálásánál követendő eljárásra nézve folyó évi julius hó 1-től a törvény 84—86. §§-ban foglalt rendelkezések irányadók. A törvény 84. §-a szerint a munkaadók, illetve megbízottaik minden balesetet huszonnégy órán belül bejelenteni tartoznak és pedig minden más bejelentés mellőzésével, az üzem helyére nézve illetékes rendőrhatóságnál és kerületi munkásbiztositó pénztárnál. A kerületi munkásbiztositó pénztárak a baleseti bejelentések számára űrlapokat készíttethetnek; amig a pénztár ilyen űrlapokat nem bocsát a munkaadók rendelkezésére, ezek a bejelentést egyszerűen Írásban teszik meg. Hasonlóképen köteles a munkaadó vagy megbízottja minden balesetnél azonnal orvost venni igénybe.
