Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1906. (25. évfolyam 1-51. szám)
1906-02-15 / 7. szám
7. sz. Soaiogyvárniegye Hivatalos Lapja. 57 anyagában rejlő, esetleg a forgalomban támadt repedés a csengést kedvezőtlenül befolyásolhatja vagy teljesen meg is szüntetheti. Lényeges ismertető jele a hamis érméknek a széliratnál („Bizalmam az ősi erényben“, illetve „Viribus unitis“) mutatkozó s könnyen felismerhető fogyatkozás, mely széliratoknak utánzata különös nehézségekkel jár. Ezért a hamis érmék széléről a jelmondat vagy teljesen hiányzik, vagy a hamis érmébe beleöntve elmosódott, alig kivehető vagy pedig utólagosan egyes betűkkel s egyébb jelekkel beütve, szabálytalanul és rendetlenül van elhelyezve. Az eddigi észleletek és tapasztalatok szerint a forgalomban levő hamisítványok között legelterjedettebbek az 1897. évben Sopron és Szombathely vidékén feltűnt s innen „sopron—szombathelyi typus“-nak elnevezett hamisítványok. A hamisítás kezdetben csak az ezüst egyforintosokra szorítkozott, az 1902. év vége óta azonban az egykoronás és 1903. évi július óta az ötkoronás ezüst érmékre is kiterjedt, Ennek a három érmenemnek úgy Magyarországban, mint Ausztriában folyton nagyobb mennyiségben forgalomba kerülő hamisítványai úgy vegyi összetételükre, mint külső kivitelükre nézve teljesen megegyeznek. Anyaguk körülbelül 40u/o ezüstből és a britaniafém alkatrészeiből (ón, horgany, antimon és rézből) áll. Az ezüstnek ily nagy mennyiségben való hozzákeverése egyfelől alkalmas arra, hogy felületes vegyi vizsgálatnál a vizsgálót megtévessze, másfelől azt eredményezi, hogy a hamisítványnak csengése tisztább. A hamisítványokban foglalt ezüst azonban az érmék színére majdnem semmiféle befolyással nincs, mert ez az ezüsttartalom dacára homályos, fénytelen és oxydativ haladásához képest többé-kevésbé sötétszürke marad. A fémanyag gyakran annyira merev, hogy a hamis érme nagyobb erővel kemény fém vagy kőlapra dobva, darabokra törik. A sopron—szombathelyi typushoz tartozó hamisítványok anyagának különösen feltűnő s jellegzetes ismertető jeleként kiemelendő, hogy a hamis érmék megtapin- tása az ujjakban olyan érzést vált ki, mintha zsíros tárgyat vagy anyagot érintenénk. Minthogy az említett hamisítványok méretei a megfelelő valódi érmék méreteivel egyenlők és minthogy az ezüst fajsulya nagyobb, mint a hamisítványokhoz használt fémek átlagos fajsulya: a hamisítványok súlya természetszerűleg «kisebb, mint a valódiaké. Így a valódi ezüst egyforintos érme 12'3 gr. súlyával szemben a hamis érme súlya 11 9 gr., az ezüst ötkoronás érme 24 gr. súlyával szemben a hamis érme súlya 22—18 gr., az ezüst egykoronás érme 5 gr. súlyával szemben a hamis érme súlya 4'5—3'6 gr. között változik. E sulyhiány tehát szintén lényes ismertető jele a hamisítványnak. A sopron—szombathelyi hamisítási typushoz tartozó érmék szintén nem sajtolás (veretés), hanem öntés utján készíttetnek s ennélfogva felületük nem teljesen sima, hanem érdes és a rajzok, valamint köriratok kevésbé élesek. Az érmék karimáján levő mélyített szélirat, amint az a betűk alakjából, valamint azoknak egymáshoz való szabályos elhelyezéséből következtethetni, gépen hengerelés utján állittatik elő. A betűk eltérő alakján kívül a hamis érmék szélirata még azáltal is különbözik a valódi érmék széliratától, hogy az előbbi jóval sekélyebb, mert a használt fémanyag merevsége a hengerelésnél a nagy nyomást nem bírja ki. Gyakran előfordul, hogy,a szélirat nem a karima közepén, hanem az egyik vagy másik szélhez közelebb tolva van benyomva. Pénztári tisztviselőknek, valamint a pénzkezelésben jártas személyeknek a szélirat ily módon való utánzása a most már nagymértékben elterjedt hamisítványok felismerhetésére szintén igen hathatós támpontot nyújt. Végül megjegyeztetik még, hogy a szóban levő typushoz tartozó hamisítványok nem — mint a legtöbb hamisítási esetben — egy és ugyanazon veret után, hanem
