Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1906. (25. évfolyam 1-51. szám)
1906-02-15 / 7. szám
56 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 7, sz. céljából az '/. alatt idezárt hirdetményt bocsátotta ki, amelyben az ércpénzhamisit- ványok általában, de különösen a fentebb említett sopron—szombathelyi typushoz tartozó hamisítványok készítési módjára és lényegesebb ismertető jeleire vonatkozólag eddig megállapított adatokat közzé teszi. E hirdetményt, amelyben egyúttal annak a részére, ki a Sopron—szombathelyi typushoz tartozó hamisítványok készítői nyomára vezet és letartóztatásukat lehetővé teszi, 1000 korona jutalmat biztosit, megfelelő utasítás kíséretében az összes pénzügyi állami pénztáraknak kiadta s egyidejűleg a hirdetmény közlése mellett a kereskedelemügyi miniszter urat is felkérte hogy azt a m. kir. posta- és távirdahivatalokkal, valamint a m. kir. államvasutak pénztáraival is közölje. Annak megjegyzése mellett, hogy az osztrák pénzügyminisztérium értesítése szerint Ausztriában az említett hamisítványok készítőjének kézrekeritése esetére szintén 1000 korona jutalom tűzetett ki és hogy az erre vonatkozó nyomozási eljárás a bécsi cs. kir. rendőrigazgatóságnál összpontosittatott, felhívom, hogy a rendőri hatóságok figyelmét erre az ügyre irányítsa és utasítsa, hogy a budapesti m. kir. államrendőrségtől veendő adatok és közlések alapján a nyomozást a vidéken a legerélyesebben folytassák. Intézkedjék aziránt is, hogy az idezárt ,,Hirdetmény“ a lehető legszélesebb körben terjesztessék és gondoskodás történjék arról is, hogy e hirdetmény időről- időre megujittassék és a nagyközönségben a figyelem a forgalomban levő hamisítványokra folyton ébren tartassák. Budapest, 1906. évi január hó 31-én. A miniszter meghagyásából: dr Sélley miniszteri tanácsos. 1487/lII/a. 1906. számú körrendelethez. 71363 szám. A magyar királyi pénzügyminisztériumtól. Hirdetmény az ércpén zha rn isi t v á nyok ró I. Az utóbbi időben az észleltetett, hogy a forgalomban lévő ércpénzek s főleg az ezüst és nickelérmek hamisítványainak forgalomba hozatala mindinkább nőve kedő arányokat ölt. A pénzhamisítványoknak a forgalomban való ez az elszaporodása többek között annak a körülménynek is tulajdonítandó, hogy az egyes pénzdarabok átvétele alkalmával az illető felek a pénzérmék valódiságának megvizsgálására igen csekély gondot fordítanak s ha csak a hamisítás nem feltűnően szembeötlő, a hamisítványt akadálytalanul elfogadják és ismét forgalomba hozzák. A bűnös visszaélések s az abból eredő károsodások lehető meggátlása céljából a hamisítványok felismerhetésére nézve általában a következők jegyeztetnek meg: A valódi pénzérmék kemény fémanyagból előre elkészített pénzlapkákból sajtolás (voretés) utján készülnek, mig a hamisítványok többnyire késsel könnyen vágható, lágy fémanyagból, a megolvasztott fémanyagnak öntőformákba való öntése utján állíttatnak elő. A valódi érmék felülete sima fényes, rajzaik és betűik élesek, az öntés utján készült hamis érmék felülete ellenben érdes, homályos, (fénytelen) rajzaik és betűik elmosódottak, élnélküliek. A hamisítványokhoz használt anyag ón-, antimon-, horgany- és kivételes esetekben ón- és rézötvözetekből áll. Az előbbi ötvözet lágy, késsel vágható, szine sötétszürke, az utóbbi keményebb és szine vöröses fehér. A valódi tiz- és huszfilléreseket, a mágnes vonzza, mig a hamis tiz- és husz- filléresek oly anyagból készülnek, amelyre mágnes nem hat. A hamisítványokhoz használt fémek fajsulya kisebb lévén, mint a valódi érméké, a hamis érmék súlya, ószrevehetőleg csekélyebb. A csengés csak az arany és ezüst érméknél jöhet figyelembe, de ezeknél is csak annyiban, hogy az éles csengés az érmék valódiságára vall, mig a csengés hiánya nem feltétlen jele annak, hogy az érme hamis, mert a valódi érme fém
