Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1906. (25. évfolyam 1-51. szám)

1906-12-20 / 51. szám

51 sz.

Somogy vármegye Hivatalos Lapja.

535

között az A. U. 103. §-ának rendelkezései folytán az elhalt születéshelye az elhalt állampolgárságára való tekintet nékül szintén minden esetben kitüntetendő. Felhívom a Cimet, hogy jelen rendelkezésemet

(csak a vármegyei törvényhatóságoknak)

a hatásága, valamint a vármegye területén levő rendezett tanácsú városok és községek hatósága

(csak a városi törvényhatóságoknak)

a hatósága

(valamennyi törvényhatóságnak)

alá tartozó mindazon közintézetekkel sürgősen közölje, amelyekre az 1894: XXXIII. t.-e. 37. és 69-ik §-ai kiterjednek.

Budapesten, 1906. december 13. A miniszter helyett: Hadik s. k., államtitkár.

29513/1906. szám. Valamennyi főszolgabíró u r r a 1 s az összes állami anyakönyvvezető és anyakönyvvezető helyettes urakkal tudomás végett közlöm.

Kaposvár, 1906. december 18. Sárközy Béla, s. k., alispán.

Hivatalos másolat. 29136/1906. számhoz. 83.161/I/B. szám. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. Körrendelet

valamennyi vármegyei és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének. (Budapest székesfővárost és Fiúmét kivéve.)

A magyar gyáriparosok országos szövetsége oly kérelemmel fordult a pénzügyminiszter úrhoz, hogy miután a gyárosok és vállalkozók az ország’több helyén szavatosságra kényszerittetnek a napszámosokra kivetett útadó tekintetében, illetőleg a napszámosoktól be nem fizetett, illetve tőlük be nem hajtható útadó a gyárosoktól és vállalkozóktól követeltetik — ezen eljárás beszüntetése iránt intézkedjék.

A nevezett miniszter ur ezen kérvényt illetékes intézkedés végett hozzám tevén át, arra vonatkozólag a következőkről értesítem a közönséget:

A jelzett eljárás törvényes alappal nem bir, mert sem az 1890. évi I. t.-cikk, sem az annak végrehajtása iránt kiadott rendeletek és utasítások, oly értelmű rendelkezést, amelyek értelmében a napszámosok útadója a munkaadókra volna kivethető, illetőleg tőlük volna beszedhető, nem tartalmaz.

Az 1890. évi 1 t.-cikk végrehajtása iránt az 1892. évi március hó 31-én 15 322 szám alatt kelt körrendelettel kiadott utasítás II. csoportja 15. § ának 18., 19. és 20. pontjaiban ugyanis csupán a szegődött szolgák (cselédek), gyári, kereskedői, iparossegédek és segédmunkások, valamint a pincérek soroltatnak fel, mint olyanok, a kiknek útadója a munkaadókra vettetik ki azon az alapon, mert az 1875. évi XXIX. t -cikk 11. § a értelmében azoknak kereseti adója is a munkaadókra vettetik ki.

Hivatali elődöm azonban az idézett végrehajtási utasításnak még ezeket a rendelkezéseit is megszorította, amennyiben 1897. évi március hó 17-én 6577. sz. körrendeletében akként intézkedett, hogy a segédek útadója a munkaadótól csak az esetben követelhető, ha a munkaadónak az általa fizetett útadót az illető béréből levonásba hozni módjában áll.

Az eddig előadottakból kétségtelenül kitűnik, hogy a munkaadóknak az útadó kivetése és behajtása körüli szavatossága csakis azokban az esetekben nyerhet az érvényben álló rendeletek értelmében alkalmazást, amidőn az utadókivetós alapjául szolgáló állami egyenes adót is a munkaadók kötelesek fizetni, azonban ebben az esetben is csak akkor, ha a munkaadóknak a rájuk kivetett útadónak a munkás béréből való levonhatása módjában áll.

Miután pedig az útadónak a munkaadóra való kivethetésének jogalapját ezen