Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1905. (24. évfolyam 1-52. szám)
1905-07-13 / 28. szám
Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 28. sz. 283 mekkorban való fertőzésre vezethető vissza. Ennélfogva nemcsak indokolt, hanem elkerülhetetlen szükséges, hogy már a népiskola mindent elkövessen a test ellenálló- képességének fokozására, továbbá arra, hogy a betegség az iskola utján ne terjedjen, hogy az iskolalátogatás és az iskolai munka a tüdővész iránt való hajlandóságot ne fokozza, hanem csökkentse. Mindent meg kell tennünk, hogy a nép gyermekeit a betegség terjedésének módjáról, a terjedés meggátlásának eszközeiről felvilágosítsuk és a gyermekek utján ezeket az ismereteket a szülői házba is eljuttassuk és érvényesíttessük. A leghatalmasabb fegyver tehát a felvilágosítás, amelylyel a népiskola a giimő- kór, a tüdővész ellen sikra szállhat. Ezért számitok ezen a téren a tanítók buzgó közremunkálására. annál is inkább, mert az iskola utján való fertőzés az ő testi épségüket, sőt életüket époly mértékben veszélyezteti, mint a tnulóifjuságét. A güműkór terjedésének meggátlása körül szükséges tudnivalókat és teendőket a következőkben foglalom össze: I. A gümőkór fertőző betegség, melynek fertőző anyaga Koch-féle bacillus, igen apró gomba. Ez a gomba okozza a betegséget. Az iskola feladata mindenekelőtt megakadályozni azt, hogy a tüdőből kiköhögött vagy a csont- és mirigy-gümőkór, máskép görvélykór genyjében levő bacillusok szét ne szórassanak, vagyis a beteg testéből az egészséges gyermek testébe ne juthassanak. Evégből arra kell szoktatni a tanulókat, amit egyébként a jó Ízlés is előír, hogy köhögés alkalmával kezüket vagy zsebkendőjüket szájuk elé tartsák és hogy a nyálkát semmiesetre se a földre köpjék, hanem a köpőcsészébe, vagy ha az nincs kezük ügyében, akkor a zsebkendőjükbe. Faluhelyen, különösen a szegényebb szülők gyermekei, igen sokszor zsebkendő nélkül mennek az iskolába és ruhájuk egy-egy részét használják orrtörlőnek. Ez ízléstelen és egészségtelen is. . nevelő tapintata a gyermek megszégyenítése nélkül rászoktathatja a gyermeket zsebkendő használatára. Elvégre minden háznál fog az édesanya találni olyan vászondarabot, melyet tisztára mosva, zsebkendőnek beszegve adhat iskolába járó magzatjának. A tanító ügyességétől függ, hogy zsebkendő nélkül épen úgy ne jöjjön a tanuló iskolába, mint ahogy könyveit és tanszereit sem hagyja otthon. Utasítsa a tanító a köhögő gyermekeket arra is, hogy zsebkendőjüket gyakran változtassák, a szennyes zsebkendőt otthon tisztával cseréljék ki. Ügyeljen a tanító arra, hogy az erősebben köhögő gyermekek a tanteremben levő köpőcsészékhez közel üljenek. Az iskolában levő köpőedényeket azonban folyton tisztán kell tartani és napoként egyszer-kétszer dezinficiálni, mert különben veszélyessé válhatnak. Ügyeljen továbbá arra, hogy a csont- vagy mirigygenyben (serofulában) szenvedő tanulók mindig csak tiszta és teljesen elfedő kötéssel ellátva jelenjenek meg az iskolában, a szennyes vagy hiányos kötéssel ellátott gyermekeket okvetlenül küldje haza. Arra az esetre, ha valamelyik tanuló állapota tüdőbetegségre nagyon gyanús, hívja fel a tanító a községi vagy körorvos figyelmét arra a tanulóra és ha a gyermek köhögése az orvos véleménye szerint fertőző természetű, akkor az orvos véleménye alapján az iskolaszék, állami iskolai gondnokság az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 3. §-a alapján azonnal mentse fel, s ha kell, tiltsa el az illető tanulót a nyilvános iskolalátogatás alól. Ha a tanító, tanítónő vagy az iskolaszolga szenvedne tüdőgümőkórban, amiről a községi vagy körorvos, járási, tiszti orvos, mint a községi iskolaszéknek, állami iskolai gondnokságnak tagja jelentést tenni köteles, az illető azonnal szabadságolandó és az intézetből ideiglenesen eltávolitandó, nemcsak az iskolai védekezés érdekében, hanem azért is, hogy a megrongált egészségét visszaszerezhesse, ami a betegség kezdete időszakában sikerül is.
