Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)

1904-06-09 / 23. szám

360

Somogy vármegye Hivatalos Lapja,

23. sz.

sitják maguknak, teljesen ugyanazon körülmények állottak fenn, mint az előbbi csoportnál, s itt a harmadfólezernyi taglétszám emelkedést az csökkentette, hogy ezen csoportban is a fentebb ismertetett okokból több mint másfélezer tagot kellett az 1903. évben törülnünk.

A III. csoportbeli rendes tagok száma, mely tagok évi 2 korona 60 fillér tagsági dij ellenében csakis haláleseti segélyt biztosítanak, az 1903. év folyamán megháromszorozódott ugyan, azonban e tagok jelentkezése ez évben nem mondható kielégítőnek, ami annak róható fel leginkább, hogy azon vidékeken, hol az e fajta biztosításra a hajlandóság leginkább megvan, a tagok hozzá vannak szokva a temetkezési egyleteknél divó halálesetenként teljesítendő befizetésekhez, s a pénztárunknál fennálló rendes évi dijak fizetésére való kötelezettségtől egyelőre idegenkednek.

Oly temetkezési egyletek ügyvitelének átvétele, mely egyletek a feloszlást jogérvényesen elhatározzák, a törvényben megadott felhatalmazás értelmében eddig azért nem került végrehajtásra, mert az átvételre jelentkezett egyletek egy része olyan, mely elvállalt kötelezettségének máris képtelen eleget tenni, miért is a pénztár által reális alapon nyújtható feltételeket az illető tagok elfogadni nem voltak hajlandók, más részének átvétele iránt pedig a tárgyalások még folyamatban vannak.

A rendes tagok IV. csoportjába, hol a tagok évi 5 korona 20 fillér tagsági dij ellenében maguknak vagy másnak bizonyos életkor elérésére esedékes segélyt biztosítanak, a jelentkezés ez évben is kielégítő volt.

Rendkívüli kedvező volt a rendes tagok létszámának emelkedése, a gazdasági cselédek biztosításának azon módjánál, melynél a munkaadó a szolgálatból távozó gazdasági cseléd javára már befizetett tagsági dijakat egy másik cseléd javára oly módon számíttathatja át, hogy az uj cseléd után annyi következő éven át nem fizet tagsági dijat, ahány esztendőre az eltávozott cseléd után a múltra nézve már megfizette.

Az 1903. évben ugyanis a biztositó munkaadók száma megközelítette az 1902. évben biztosított cselédek számát; ez utóbbiak száma pedig a négy csoportban együtt véve meghusszorozódott.

Ezen a helyen hangsúlyoznunk kell, hogy a biztosítás túlnyomókig a rendes tagok 1. csoportjában eszközöltetett, mely csoportban a cselédnyugdijazás kérdése leghelyesebb megoldást nyerhet.

Tetemes és pedig 60°/o-os emelkedést mutat végül a baleset veszélyének leginkább kitett gazdasági gépmunkások kötelező biztosításának azon formája, amidőn e gépmunkások a személyükben beálló változásokra való tekintettel nevüknek megjelölése nélkül átalányban biztosíttatnak. Ez az emelkedés főleg annak tulajdonítható, hogy mig az 1902. évben július 1-én, tehát már a cséplési munkák kezdetén életbe lépett törvényes rendelkezésekről a géptulajdonosok kellő időben tudomást nem szerezhettek, addig az 1903. évben az idevonatkozó rendelkezések és feltételek köztudomásra hozatalára és helyes végrehajtására kellő idő állott rendelkezésre.

Az 1903. év végén volt;