Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-03-24 / 12. szám
12. sz Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 171 hasson, hanem kénytelen legyen a fogóba bele menni, a kötőfonalat elrágni, hogy aztán valóban hurokra kerülve, megfogódjék. Mikor a munkás valamennyi fogóját elhelyezte, vagy az összes ' nyitott poczokbejárót fogóval felszerelte, akkor félóráig bántatlanul hagyja fogóit. Ezt az idejét arra használja fel, hogy betiporja azokat az eréglyukakat, a melyekre délután kerül a fogás sora. Ha a félóra elmúlt, akkor a munkás az elhelyezett fogókat elejétől végig megvizsgálja, hogy vájjon melyikben van már fogott poczok? Hogy melyik fogó fogott már, azt, ha a munkás a fogót jól illesztette be, a fogónak érintése nélkül is köny- nyen meglehet látni. Amely fogóban van poczok, annak fogókarikája kifelé áll. Az ilyen fogót a munkás kiszedi, a poczkot belőle óvatosan kidobja és ha még élne, megöli, farkát pedig levágja, hogy vele a fogás befejeztével gazdájának beszámoljon. Ha valamennyi fogóját végig nézte, akkor a felszabadult fogóit ismét felszereli, megveti, azaz a kiszabadult fogókarikát a csőbe szorítja s azt a eső oldalrósén át megköti s azután a soron lévő poezoklyukba beilleszti. Ha csak kis területen, vagy csak kevés számú fogóval dolgozik (pl. 50—60 darabbal), akkor e fogók elhelyezése után megint vár s azo'nközben folytatja a délután irtandó terület betiprását. De ha 120—150 fogóval dolgozik (és ügyes, betanult munkás pedig többel is bán- hatik el), akkor rendesen úgy lesz a dolog, hogy mindig csak a fogóit kell bejárnia, mert olyan gyorsan halad a fogás. így eljárva, a területhez mért számú munkás addig folytatja a fogást, mig a poczkot ki nem irtja. Ha az egyik poezoktanyával kész, akkor hozzáfog, a másikhoz. Ezt a hohenlieimi fogót azonban nemcsak nyáron, hanem pl. a herésekben, a luczernásokban és az őszi vetésekben bármikor is használhatjuk. Védekezés az aratás után. Ha a poczok nyáron a gabonába húzódott, onnan csak a tarló feltörésekor irtható ki. A poczok nem mélyen fészkel, lianem csak 18—25 centiméterre a föld szine alatt. Azért tehát a poczoklepte tarlón nem szabad beérnünk az egyszerű tarlóhántással, hanem fel is kell azt szántani, hogy az eke a poczkokat mind felvesse s hogy azokat az ekét követő munkás ujjnyi vastag vesszőből kötött egérverő nyalábbal agyonverhesse. Ha a tarlóhántás a gyom miatt el nem maradhat, akkor a poczok irtása miatt úgy kell segíteni a bajon, hogy az elébb sekélyen lebuktatott tarló kizöldülése után felszántjuk s a poczkokat agyonverjük. Általában valahányszor a földet az eke járja, rajta kell lenni, hogy az ekétől felvetett poczkot .agyonveressük. Ez a poezokirtás a legolcsóbb és a legjobb. A poczokirtást agy is lehet végrehajtani, hogy a poczoklepte területnek eleinte csak ;i t-ed részét szántjuk fel és a negyedik negyedet, vagy esetleg még az ennél is kisebb részt (legjobban a felszántás alá kerülő terület közepe táján), vagy egy hétig felszántatlanul hagyjuk, hogy a poczok a szántásról, a fel nem szántott területre húzódjék, ahol aztán a szántáskor szintén agyonveretjük. Poezokirtás a cséplés bevégeztével. Ha a cséplés bevégződöt’t és a tarlót feltörték, a poczok nagy része a cséplőhelyeken maradó szalma- és törek- kazlakba szorul, ahol kitelelve, tavasszal megint szanaszét vándorol. A poezoknak -ezt a természetes összeverődését szintén fői kell használni az irtására. Az ilyen szál-
