Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-03-24 / 12. szám
168 Somogy várni egye Hivatalos Lapja. 12. sZ. az lesz a jó oldala, hogy az ide-oda való méregetéssel nem pazaroljuk az időt, mint a hogyan az a mennyiség arányában fizetett szedők alkalmazásnál történnék. . Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz liosszunyelü horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között fiatal suhancok akadnak, akkor azok mászszanak föl a fára és agy rázzák meg annak ágait egyen kint. A rázás hirtelen, erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék le: a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le. Szedéskor legcélszerűbb a cserebogarakat szélesszáju, belül mázos és félig vizzel megtelt cserépfazékba gyűjteni, a melynek tartalmát, még mielőtt a fazék egészen megtelnék, időnként ki kell önteni egy nagyobb edénybe (vizzel félig telt hordóba, kádba) vagy zsákba. Az elpusztítás többféle módon történhetik. Az összegyűjtött cserebogarakat kemény talajon (utón) agyon lehet tiporni vagy összegyümöszölni; a kádba szedett bogarakat pedig le lehet forrázni és gödörbe önteni, a mely gödröt azutan be kell temetni. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarat érdemes mesterséges trágya készítésére felhasználni oly módon, hogy a bogarakat földdel és oltatlan mészszel, turfahulladékkal összekeverjük, mely utóbbi a bogarak rotható tetemtömegét az átható kellemetlen szagtól is megfosztja. A feldolgozandó cserebogártömeghez annyi föld, mész vagy turfa kell, a mennyi elég, hogy az igy előálliitott trágyatömeg bűzös szagát elveszítse. Fontos védekezési mód cserebogarak ellen az is, ha lárvájuk-at, tehát a földben élő pajorok-at irtjuk, a melyek különben szintén igen kártékonyak. A pajorok irtására legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Kapálás és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig ha sok a pajor, érdemes azt az eke után járó olcsó napszámossal fölszedetni. Itt is tanácsos a pajorszedő-munkás figyelmét némi pénzbeli jutalommal lekötni. Hol kevés a pajor, ott 10—20 darabjáért 1—2—3 krt, hol pedig sok ott 100—200-ért 5—6 krt vagy többet is lehet fizetni. A pajorokat szintén lehet értékesíteni, még pedig ha csak kis mennyiség van belőle akkor azt baromfival etetjük meg, hogyha pedig sok van, akkor trágyának dolgozzuk föl Budapest, 1899. március hó elején. M. kir. állami Rovartani Állomás. Hivatalos másolat. 17946/11—c. 1904. B. M. számú körrendelet. A „Magyar Gazdák Lapja“ cimü szaklap ajánlása. (Valamennyi vármegyei törvényhatóságnak.) Merza Márton budapesti lakos, a „Magyar Gazdák Lapja“ szerkesztője és tulajdonosa (VII. kér., Baross-tér 14. sz.) hozzám benyujtett folyamodványában a lap elterjedésének előmozdítását kérvén, kijelentette, hogy a községek által történő megrendeléseknél a lapnak rendes 16 koronát tevő előfizetési árát 10 koronára hajlandó leszállítani.
