Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-02-25 / 8. szám
8. sz. Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 89 Elvárom tehát, hogy a törvényhatóság ebben az irányban megfelelően intézkedni fog. A közigazgatási bizottságoktól s különösen a kir. erdőfelügyelőségektől és a m. kir. állami erdőhivataloktól pedig elvárom, hogy úgy az előmunkálatok végzésénél, mint a kijelölési javaslatok megtételénél és a kijelölés megtörténte után az elrendelt erdősítési munkálatok intézésénél és ellenőrzésénél gonddal és körültekintéssel járjanak el, a birtokosok jogos kívánságait és gazdasági érdekeit is figyelembe vegyék s tapintatos eljárással oda hassanak, hogy ezen oly fontos közgazdasági feladat iránt az érdeklődés minél szélesebb körben felkeltessék és a folyamatba tett erdősítési munkálatok kényszer eszközök alkalmazása nélkül is nagyobb arányokban folytat- tassanak. Budapesten, 1904. évi február hó 4-én. Miniszter helyett; Makfalvay államtitkár. 376071904. szám. Valamennyi főszolgabíró (polgár m ester) úrral s v a 1 a- mennyi községi elöljárósággal szoros miheztartás végett közlöm. Kaposvár, 1904. évi február hó 17. Sárközy Béla s. k., alispán. 1/1798 kgy. sz. Alispáni évnegyedes jelentés. Tekintetes törvényhatósági bizottság! Az elmúlt évnegyedben a szeretett uralkodóházat mélyen megrendítő gyászeset érte : a kérlelhetlen halál elragadta az élők sorából Klotild Mária Raineria császári és királyi főhercegnő Ő fenségét életének ifjú virágában, mély bánatba borítva az egész királyi házat, legközvetlenebbül József főherceg Ő Fenségét és családját, de mély bánatot és részvétet keltve minden honfi szivében is! A nagy fájdalom nehéz napjaiban talán némi enyhülést nyújthat az általános részvét: ugyanezért indítványozom, hogy a nagy veszteség felett a tele. törvény- hatósági bizottság jegyzőkönyvileg mély fájdalmát és legbensőbb részvétét jegyzőkönyvbe iktatván, részéről a gyászba borult fenséges szülőkhöz hódolatteljes részvétirat intéztessék. Nagy gyász nehezedett az elmúlt évnegyedben szükebb hazánkra, vármegyénkre is, Maár Gyula szeretett alispánunkak, m. é. november 15-én váratlanul bekövetkezett halálával. Végperceiben is gondolt még vármegyéjére s annak közönségére, pár sornyi hátrahagyott iratában megköszönvén az iránta mindig tanúsított bizalmat, szeretetet és támogatást. Azután nyugodtan meghalt akkor, midőn még nagy szükségünk lett volna sok évi hivataloskodása alatt gyűjtött, tapasztalataira, nagy tudására és tapintos, mindig megfontolt vezetésére. Nem kívánom szeretett alispánunk érdemeit registrálni, jól ismeri és tudja azt.
