Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1903. (22. évfolyam 2-53. szám)
1903-01-29 / 5. szám
Sörös Lajos » Sörös Anna Szabó Ádám » Szabó Katalin Tóth István » János, Vörös Katalin Zsiga István » Zsiga Viki l880-ik évben születtek . Horváth János V Szólónak Horváth Rozi Igali János » Igali Teréz Istvánfl János » Istvánfl Katalin Kovács Sándor » József, Sípos Juli Korona Antal » Antal, Fubris Anna Németh István » Németh Borbála Pederi Ignácz » Pederi Erzse Spitzer Samu » Mór, >lanz Háni Vein János » Pál, Ruppert Mari Veisz József » VeiBz Berta 1140. szám 1903A vármegyei hivatalos lapban közzététetik s ez Hton valamennyi fő*zbiró (polgármester,) úrral és községi elöljárósággal nyomozás, esetleg jelentés- tétel végett közöltetik. Kaposvár, 1903. január 16-án. 3/Cadr, ali«pán. 78372. sz. Kereskedelemügyi m kir. minister. Vili. A. 1902. Valamennyi törvényhatóságnak. Felmerült esetek elbírálása alkalmával arról győződtem meg, hogy a volt íöldmivelés-ipar és kereskedelemügyi minister ur által a kóserhus árusítása tárgyában 1888. évi szeptember hó 18-án 48I&l. sz. alatt az akkori belügy, valamint vallás és közoktatásügyi mini.fér urakkal egyetértőleg kibocsátott rendelet a/. izraelita hitközségek jogos s a rendeletben kifejezésre juttatott igényeinek megoltalmazására nem minden esetben nyújt módot. Az idézett rendelet kijelenti, hogy a kóserhus árusítása nem tartozik a szabad ipar körébe, hanem az izraelita hitközségnek kizárólagos jogit képezi, minélfogva kóserhust csak annak szabad árusítani, ki erre az illető községben fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyer. Azonban daczára'e kifejezett tilalomnak, s daczára annak, hogy a rendelet kibocsátója e tilalomnak a rendelet szövegéből kivehetőleg büntető sáncból is akart adni, a kóserhus engedély nélkül való árusításának lénye e rendelet alapján még sem büntethető. Az idézett rendelet 4. §-a ugyan is nem foglal magában önálló büntető sanctióf, hanem csupán az ipartörvény 58. §-ára és 157. § nak d) pontjára utal, midőn kijelenti, hogy az idézett, törvényszakaszok alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye nélkül oly felírást vagy megjelölést használ, hogy ő kóserhust árusít, mig a rendelet 5. §-u, mely már önálló büntető sanctiót foglal magában, csak az állatoknak engedély nélkül az izraelita val'ás által előirt szertartásnak megfelelő módon történt levágását vagy levágatáskt rendeli büntetendőnek. A rendelet megalkotásakor a 4. §. volt az, mely a fentebb jelzett tilalomnak büntető sanctiót kívánt adni; a 4. § szövege szerint ugyanis a 157. § d) pontja alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye nélkül kóserhus árusítását jelző jelvényeket, vagy felírásokat használ, vagyis a rendelet 4. §-a az ipar törvény 58. és 157- §. d) pontját ez esetben úgy magyarázza, hogy az idézett törvényszakaszok alapján büntetendő a kóserhus árusítását jelző feliratoknak engedély nélkül való használata abban az esetben is, ha az illető tényleg kóserhust áruBit. A törvényt azonban igy magyarázni nem lehet, s az idézett törvényszakaszok alapján csak az büntethető, ki a jelzett feliratokat használja, a nélkül, hogy kóserhust tényleg árusítana. Mindezek folytán a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök s a vallás és közoktatásügyi minister urakkal egyetértőleg s hozzájárulásukkal, az idézett rendelet 4. és 5. §§-nak módosítását határoztam el, és pedig a 4. §-t olykép találtam mó- dositandónak, hogy azzal az ipartörvény 58. §. és 157. § d) pontja alá csakis oly kihágási esetek vonassanak, a melyek az idézett törvényszakaszok helyes és egyedül elfogadható értelme szerint tényleg oda is tartoznak, vagyis, hogy az idézett törvényszakaszok csak arra az egyénre nyerhessenek alkalmazást, a ki kóserhus árusitá-át jelző jelvényeket vagy felírásokat használ, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árusit. A 4. §. első bekezdésének szövegét ennélfogva következőképen állapítom meg : »Az 1884. évi XVII. törvényczikkbe7foglalt ipar törvény 58 §-a, illetőleg 157. §-nak d) pontja alapján az iparhatóságok által 40—4OO koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntette- tik az, ki ezégén üzleti helyiségén, nyomtatványain, vagy hirdetésein oly megjelölést használ, hogy kóserhust árusít, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árusít«. A 4. §. második bekezdésének szövege változatlanul marad. Az 5. § t olykép találtam módositandónak, hogy az e szakaszban foglalt büntető sanctió alá vonassák az is, a ki kóserhust árusít a nélkül, hogy erre az elárusitás helyén (községben, városban stb) fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyert volna. Ezen szakasz első bekezdésének szövegét következőképen állapítom meg: »Kihágást követelés a rendőrhatóságok által 100 (egyszáz) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetén pedig, ha előbbi cselekménye elkövetésétől számitandólag még két év el nem telt, 200 (keliő«záz) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, ki kóserhust árusit a nélkül, hogy erre az elárusitás helyén fennálló izraelita hitközségtől engedélyi nyert volna, továbbá az, ki az emlilett engedély nélkül állatot az izraelita vallás által előirt szertartásnak megfelelő módon leváv, vág levágat«. Az 5. §. második bekezdésének szövege válto- lan murád. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rende- letemet a hatósága területén létező összes elsőfokú ipái és rendőrhatóságokkal tudomás és miheztartás]végett közölje s egyszersmind az érdekeltek körében is tegye közhírré. Budapest, 1902. évi deczember hó 3l-én. Láng. 1066 szám. I9Ö& Ezen keresk. miniszteri körrendeletét tudomásul vevém a vm. hív. lap utján valamennyi főszbiró (polgármester) úrral tudomás és ahhoz alkalmazkodás mégis a községek elöljáróságaival s érdekelteit körében való közhírré tétel végett közlöm. Kaposvárott, l903. január I3. Maár, alispán. 8. I39,l4l|l902. B. M. számú körrendelet. Pakrácz város területén a házalás eltiltása tárgyában- (Falamennyi vármegyei Is városi törvényhatóságnak.) A kereskedelemügyi m. kir. minister ur a múlt évi deczember hó ll-én 72,985. sz. a. kelt átiratban közli velem, hogy vett értesülés szerint a horvát- szlavon-dalmát kir. országos kormány I9O2. évi október
