Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-03 / 2. szám

2018. JANUAR 3., SZERDA 12. MEGYEI KÖRKÉP Nem melegnek, liberálisnak kell szólítani a másikat, hanem felfedezni Isten arcát Azért sebzett az egyház, mert a tagjai nem fedezték fel a sebeit Annyi felkérése van, s annyi eseményen kell részt vennie, vállalnia, hogy Varga Lász­ló kaposvári megyés püspök szinte amolyan „perpetuum mobileként” van jelen a min­dennapokban. Intései, sza­vai megkerülhetetlenek, azt vallja, akkor érünk el valamit, ha nem ítélkezünk, s rendre megbánjuk bűneinket. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu KAPOSVÁR Aki ismeri Varga László kaposvári megyés püs­pököt, Laci atyát, az tudja: ho- míliái, ünnepi prédikációi nem­csak korábbi szolgálati helyén, a kaposvári Szent Imre-temp- lomban gondolkodtatták el és késztették magukba tekintésre és önvizsgálatra a híveket, ha­nem szerte az országban. Most, püspökként sem mond mást, mint amit a Szentlélek dik­tál; jóllehet püspökké szentelé­se, illetve beiktatása óta meg­szaporodtak felkérései. Amo­lyan „perpetuum mobileként” van jelen a mindennapokban; légyen szó egyházi esemény­ről, kórházi programról, bör­tönlátogatásról, évfordulós ren­dezvényről, kiállításmegnyitó­ról, konferenciáról, hajléktalan szállón tett látogatásról vagy a más megyékből érkező leg­különfélébb megkeresésekről. A napi egy óra szentségimádás- ból azonban nem enged, hiszen az oltáriszentség csendjében töltött idő semmivel sem pótol­ható erőforrás. Nemrég egy pódiumbeszél­getés kapcsán szólt életéről, lázadásairól, az egyházat él­tető közösségekről, valamint a püspöki jelmondatául vá­lasztott egyetlen szóról, az ir­galomról, hiszen mindannyi­an Isten képmásai, szeretett gyermekei vagyunk. Az evan­gélium hajnala pedig akkor kezd majd derengeni a keresz­tények életében, amikor nem ítélkezünk, s rendre megbán­juk bűneinket. Akár a kapos­vári főpásztornak, hiszen püs­Varga László: Az egyház arca a bizalom arca, de a bizalom törékeny Fotó: Kovács Tibor pök volta nem korlátozza ab­ban, hogy gyóntasson vagy lelki beszélgetéseket folytas­son. A bűnbánattól tisztul a lélek, régről hozott sebzettsé- günk gyógyítható. Ferenc pápa is tisztában van azzal, hogy a világegyház szep­lős, de éppen ezért érzi jól ma­gát benne, mert hit és vallás az élettől elszakíthatatlan. La­ci atya plébánosként is a való­ság szeretetére tanította a hí­veket és arra, hogy életünk szentmiséje akkor kezdődik, ha a szentmisét követően kilé­pünk a templomajtón. S hogy ő milyennek látja a XXI. száza­di katolikus egyház arcát? Azt mondta: olyannak, mint ami­lyen a keresztre feszített Krisz­tus és a gyermek Jézus arca.- Mivel az egyház Krisz­tus teste, nekem nagyon fon­Szeress másképpen! - ez a kívánság Varga Laci atya éveken át a kaposvári Szent Imre-temp- lom plébánosi szolgálatának ellátása mellett a Szent Imre Kollégium igazgatója volt, s arra törekedett, hogy megért­se a kamaszok kiáltását és vá­laszoljon kérdéseikre. Azt vall­ja, a házastársak többsége is a szerétéiért veszekszik. „Sze­ress másképpen!" - ezt ordítja férj és feleség, de nem ezek­kel a szavakkal. Jó, ha mind­annyian megértjük a kódolt üzenetet, ha van fülünk meg­hallani a másik kívánságát. tos, hogy Jézus gyermekként, csecsemőként, és nem szu- permenként jött el közénk, aki rendet csinált, majd itt hagyott bennünket. Jézus vé­gigjárta a legnehezebb utat - egészen a kereszthalálig - fejtegette. - Ha a gyermek Jé­zust nézem, akkor az az üze­net, hogy Isten annyira bízik az emberben, hogy csecsemő­ként rábízta magát Máriára és Józsefre, a rokonokra, illet­ve egyházát a tenyeres-talpas apostolokra, akik nem voltak műveltek, társadalmilag be­folyásos emberek. Isten még­is bízik az emberben, és ne­künk sincs más teendőnk, mint bízni egymásban és Is­tenben. Az egyház arca ne­kem a bizalmat je­lenti tehát, de a fo­lyamatos megtérés mellett meg kell tanulni nekünk, papoknak is, püs­pököknek bízni Is­tenben és egymás­ban. A bizalom tö­rékeny, de nélkü­le tönkremegy az élet. Ha egy gyerek nem bízik szüleiben, megbetegszik, ha egy házas­társ nem bízik férjében, fe­leségében, összedől a biza­lom; sebzett kapcsolatuk hal­doklik. Az egyháza arca a bi­zalom arca, illetve a kereszt­re feszített Krisztusé, mert a szenvedők, a betegek, a kita­szítottak, a társadalom lese­lejtezett emberei - Ferenc pá­pa kifejezésével - evangéliu­mi jogon tartoznak az egyház­hoz. Az örömhír nekik is szól; azoknak, akik ott nyüzsögtek Krisztus körül. Mégsincsenek ott a templomainkban, de más egyházak templomaiban sem. Valamit nagyon rosszul csiná­lunk; azok maradnak kívül Is­ten hajlékain, akik rászorul­nak a szeretetre, az irgalomra. Minden vágyam az, hogy meg­mutassam az egyháznak ezt az arcát - elsősorban magamon kezdve és másokkal karöltve -, amely a szenvedő és a feltá­madt Krisztus arca is. Amikor Jézus feltámadt, akkor a meny- nyei atya nem végzett tökéletes munkát. Bocsánat a kifejezésért, de ott maradtak a sebek a testén. Ha én támasztottam volna fel, akkor eltüntettem volna azo­kat. De a sebek, a szögek he­lyei megmaradtak, s ez fontos üzenet: ne botránkozzam meg az egyház seb- zettségén és bűne­in sem, mert Isten mindezt belekal­kulálta. Irgalom­mal és szeretettel kell válaszolnunk. Azért sebzett az egyház, mert tagjai nem fedezték fel a se­beket. Ha megtalálják, akkor majd megváltoznak. Mind­annyian, függetlenül vallá­sunktól, erkölcsi állapotunk­tól ugyanazon Isten képmá­sai, szeretett gyermekei va­gyunk. Az evangélium hajna­la pedig akkor kezd majd de­rengeni a keresztények éle­tében, amikor nem büdös ci­gánynak, liberálisnak, pros­tinak vagy melegnek szólítják embertársaikat, hanem ami­kor valóban felfedezik Isten arcát a másikban. ' A sebek, a szögek helyei megmarad­tak, s ez egy fontos üzenet Gosztonyi Zoltán a faragás mellett betűvetésben is jeleskedett a mögöttünk álló esztendőben KAPOSVÁR Bekerült a Kapos­vári Értéktárba Gosztonyi Zoltán. A somogyi népi ipar­művész elmondta, rettene­tesen büszke rá, hogy neve egy társaságban szerepelhet Rippl-Rónai Józseffel és a Csi- ky Gergely Színházzal. Moz­galmas éve volt tavaly: nagy­papa lett, Prima-díjat kapott, s a munkájában is új szintre lé­pett: ismeretterjesztő könyvet írt a tevékenységéről.- Könyvkiadóvá léptettem elő magamat - mesélte Gosztonyi Zoltán. - Sajnos több kiadó is olyan feltételeket szabott, ame­lyek nem találkoztak az én igé­nyeimmel, így nekem kellett izgalmas évet búcsúztat a Príma-díjas kézbe vennem a dolgot. A prob­léma már a fotóillusztrációknál kezdődött, ugyanis nagyon ne­héz Kaposváron olyan fényké­pészt találni, aki tárgyakat fo­tóz. Egy korábbi kiadvány kap­csán Pécsen találtam erre a fel­adatra egy szakembert Kalmár Lajos személyében - mondta a fafaragó mester. - Úgy írtam le mindent, hogy a laikusoknak is érthető legyen. A Szarvasös­vényen című könyvben egy el- múlóban lévő világra nyitom rá a szemeket, ami mellett elmen­nénk a XXI. században - mond­ta a szerző. Somogybán az 1970-es évek­ben még sok fafaragó volt. Má­Gosztonyi Zoltán könyvkiadóként is jubilált Fotó: Lang Róbert ra lecsökkent ezeknek a kéz­műveseknek a száma. Gosz­tonyi Zoltán szerint a régiek nyitottak voltak megtaníta­ni a szakmát, nem is volt ér­demes titkolózni, mert az elké­szült tárgy úgyis árulkodott ar­ról, hogyan készült. - Ez volt a szándékom a könyvvel, vagyis amit én már kigyakoroltam, az másnak ugródeszka lehessen. Ismeretterjesztőként, olvasmá­nyosan írtam, hogy gyerekek­nek is közérthető legyen. Egyes szám első személyben szólalok meg a Szarvasösvé- nyenben, vagyis a saját tudás­bázisomat jelenítem meg. Ti­tok nincs, alkotásaiban az em­bervan benne, a gondolatai egy lenyomatát hagyja a világra az elkészített tárgyak által. Az éle­tet a gondolatisággal építjük. Amilyen világban, amilyen tár­gyak között élünk, lenyomatot hagy az életünkről - mondta Gosztonyi Zoltán a könyve kap­csán. - Volt, aki a könyv hatá­sára jelentkezett abba a faragó szakkörbe, amelyet én tartok. Igaz, hogy tudott már farag­ni, és jókat is alkot, de a könyv adott neki lökést, hogy meg is mutassa, amit csinál. A fafara­gó mester hamarosan Budapes­ten egy nagy, meghívásos kiál­lításon mutathatja meg alkotá­sait. Turbéki Bernadett t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents