Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-17 / 14. szám

2018. JANUAR 17., SZERDA 12 MEGYEI KÖRKÉP Tízéves a kaposvári Indít: itt van a segítség, csak kérni kell A legtöbb emberben kiala­kul élete során valamilyen függőség. Könnyű volna le­egyszerűsíteni, hogy ha nem vagyunk a drogok, az alko­hol vagy éppen a dohányzás rabjai, akkor minden rend­ben az életünkben. Barkóczy László laszlo.barkoczy@partner.mediaworks.hu KAPOSVÁR Pedig nem feltétle­nül van így, erősítik meg az Indít Közalapítvány működ­tette Tükörkép Kaposvári Ad- diktológiai Konzultációs Köz­pont és Somogy Megyei Drog- ambulancia munkatársai is. 2008 óta végzik munkájukat Kaposváron, segítenek a baj­bajutottakon, és óvják a veszé­lyeztetetteket.- Országosan már a ’90-es évek közepén kezdte meg mű­ködését az alapítvány. A mun­kánk két részből tevődik ösz- sze, ezért is hívjuk Integrált Drogterápiás Intézetnek a he­lyet - mondja Kovács Gergely, az Addiktológiai Konzultáci­ós Központ vezetője. - Tevé­kenységünk egy része szoci­ális, míg a másik része egész­ségügyi. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk e kettő között. Végzünk alacsony kü­szöbű szolgáltatásokat is, de a drogambulancia már a ma­gasabb küszöbű szolgáltatá­sok körébe tartozik, melyekkel szintén foglalkozunk. Nem kizárólag a drogfo­gyasztóknak tudunk sokféle­képpen segíteni, de minden olyan embernek, aki valami­lyen függőségben szenved.- A közalapítványnak két rehabilitációs intézménye is van Pécsváradon és Kovács­szénáján - mutat rá Katona Éva közösségi gondozó. - Ide a felépülni vágyók kerülhetnek, akik szeretnék abbahagyni valamilyen szer fogyasztását, és előtte már esetleg a meg­vonási tünetei kórházban ke­zelve voltak. Ezt követheti a hat hónapos rehabilitáció, ami bentlakásos program. Nehéz munkának tűnik ez. Aki nincs közvetlen kapcso­latban drogokkal, esetleg a környezetében nincs drogfo­gyasztó, talán nem is tudja fel­mérni, mekkora problémakört jelent a szenvedélybetegség.- A mi munkánk egy része szociális munka. Törvényben meghatározott, hogy egy tele­pülésen mekkora lélekszám fe­lett kell addiktológiai központ­nak működnie, milyen szolgál­tatásokat kell biztosítani. Ezért jött létre tíz évvel ezelőtt ez a központ is itt Kaposváron. Na­gyon sok munkánk van, de sze­rencsések vagyunk, hisz tevé­kenységünket a város vezetése támogatja, ami nagyon ritka - emeli ki Kovács Gergely. - Mű­ködtetjük a szenvedélybetegek nappali ellátóját, az utcai meg­kereső szolgálatot és a szenve­délybetegek közösségi ellátá­sát is. Ez a szociális tevékeny­ségünk három fő alappillére. Zárt világnak tűnik, amiről a szakértők beszélnek, és ami­ben élik mindennapjaikat, de megnyugtatnak ez koránt sincs így. Hiszen számos olyan drasz­tikus változás lehet bárki életé­ben, melyre egy rossz reakció lehet egy függőség okozta szer választása és túlzott használa­ta. De a velük kapcsolatba kerü­lés lehetősége, a segítségkérés is többféle lehet. - Az alacsony küszöbű szolgáltatásainknál a feladat, hogy minél több infor­mációt átadjunk arról, milyen segítséget tudunk nyújtani, és arról is mit tehet az, aki hasz­nálatát problémának tartja. Ide tartoznak prevenciós előadása­ink is, amit többek között isko­lákban szoktunk tartani diá­kok számára. Hisz ők is veszé­lyeztetettek - magyarázza a le­hetőségeket Wolf Róbert, szoci­ális munkás. A 2016/2017. tan­évben az önkormányzatának támogatásával tartottak pre­venciós előadásokat Kaposvár nyolc középiskolájában: ez 44 osztályban zajlott 40 alkalom­mal. Ez idő alatt összesen 858 fő vett részt a foglalkozáson.- A potenciálisan veszélyez­tetettek megkeresését és mo­tiválást a magasabb küszöbű szolgáltatások igénybevételé­re is kiemelt fontosságú fel­adatunknak érezzük - mond­ja Wolf Róbert. - Rendszere­sen megyünk ki az utcára, és az ott tartózkodó vagy akár az ott élő embereknek próbá­lunk meg segítséget nyújtani. Tájékoztatjuk őket az elérhető egészségügyi és szociális el­látásokról, és megpróbálunk egy olyan bizalmi viszonyt ki­alakítani, hogy probléma ese­tén merjenek hozzánk fordul­ni, hogy bízzanak bennünk. Ez fontos, hisz a szenvedély­betegségek egyik sajátságos jellemzője, hogy a beteg há­rít, és tagadja, hogy problé­mája volna, és szükséges len­ne bármilyen segítség. Az alacsony küszöbű szol­gáltatásoknak ezért nem is célja az absztinencia elérése. Sokkal inkább az önkéntes­ség érzésének kialakítása a cél. Ezeknek a szolgáltatások­nak az igénybevételével köny- nyebbé válik a magasabb kü­szöbű szolgáltatások elérése is, természetesen az anonimi­tás elvének teljes betartásá­val. Ezért alakítottuk ki töb­bek között a Ventilátor Klubot is, melynek fő célja, hogy al­ternatív szabadidős, közössé­gi tevékenységet kínáljon a fi­atalok számára. A klubban a fiatalok biztonságosan tölthe­tik el a szabad idejüket. Ping­pongbajnokságokat, csocsó- versenyeket és egyéb közös­ségi eseményeket szervezünk számukra. Nehéz megfogalmazni a sikert a szenvedélybetegeknél Drog lehet az egyszerű altató, a nyugtató és akár a kávé is- Az ártalomcsökkentő tevé­kenységünk az, ahol a legtöbbet lehet minket látni - avatott be Katona Éva. - Ilyenkor elmond­juk, mit lehet tenni, ha valaki már használt valamilyen szert, hogyan lehet az ártalmakat csökkenteni. Ezért is működte­tünk például bulisegély-szolgála- tot. Ilyenkor kimegyünk éjszakai szórakozóhelyekre, és ott mond­juk el mit lehet tenni, hogyan tu­dunk segíteni, ha baj van. A sokrétű munkában a siker fo­galma eltér a megszokottól. Nin­csenek konkrét számok, mely- lyel mérhető a sikeresség, még­is a központban dolgozók úgy érzik, olyan munkát végeznek, melynek nagy társadalmi hasz­na van. A számosságon túl az emberi pszichével foglalkozni, abban pozitív változást előidézni nagy eredmény, főleg egy olyan betegség esetén, mint amilyen a szenvedély betegség. Ami gyó­gyíthatatlan, de gondos munká­val tünetmentessé tehető. - Az már siker, ha egy szenvedélybe­teg felelősségteljesen tudja élni az életét - mondta Várszegi Csil­la pszichiáter, a drogambulancia vezetője. - Ha el tud menni dol­gozni, egészséges kapcsolatot tart fent a családjával, az már si­kernek tekinthető. Az is lehet si­ker, ha valaki visszaesik, és utá­na tudva, hogy itt kap segítsé­get, visszajön hozzánk.- Valójában egyáltalán nem könnyű azt meghatározni, hogy egy adott városban - le­gyen az akár Kaposvár - meny­nyi drogfogyasztó van. Hisz a drog fogalmát sem határoztuk meg pontosan - húzta alá kér­désünkre Wolf Róbert, utcai szociális munkás. Mert érzi, a „drogos" fogalma túl tág a beszélgetésben, így félreértel­mezhető, ha nem határozzuk meg pontosan. - Ezt általában az illegális szereket haszná­lókra szokták használni a köz­nyelvben. Pedig az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) sze­rint drog minden olyan termé­szetes vagy szintetikus kémiai anyag, amely pszichoaktív tu­lajdonságokkal rendelkezik, el­sősorban a központi idegrend­szer működését befolyásol­ja, megváltoztatja a mentális és pszichés státust, az érzelmi reakciót, a hangulatot, tuda­tot, viselkedést (kábulat, má­mor állapotát okozza). Tehát drognak számít az alkohol, a cigaretta, de a különféle alta­tókat, nyugtátokat, fájdalom- csillapítókat is ide lehet sorol­ni. De akár a kávé is. Ezek le­gális, törvényileg nem üldözött - büntetett szerek, így sokan nem is tartják drognak. Pedig ezek használata is problémás­sá válhat, illetve függőséget alakíthatnak ki az emberben. TARCA #metoo Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu Ü veges tekintettel meredt a fortyogó kávéfőző fölött az ablakon túlra, ahol ütemesen verte.a bádogpárkányt a harmadik napja szűnni nem akaró eső. Kapaszkodót keresett a semmibe bámulva. A kávét is azért tette fel, hátha lesz ereje végre elmondani az anyjának, mennyire rossz úton jár ezzel a „pótapjával” is, aki két éve tü- remkedett be az életükbe hívatla­nul. Csak nézte a semmit, kedv- telenül, viszolyogva. Már az érettségi után elég foj­togató légkört teremtett, amikor elkezdett nyomulni, de később már ezt gondolta: legalább sze­rencséje, hogy odáig várt. A két­értelmű utalásokkal kezdte, az­tán a szokatlan puszilgatások, a kényelmetlen közelség teljes za­vart teremtettek. Hogy jön eh­hez? - tombolt benne a néma in­dulat. Nem szólt senkinek, any- nyira boldognak tűnt az anyja... Kész megváltás volt, hogy a fővá­rosba mehetett egyetemre, nem is járt haza, karácsonyig két­szer, ha visszament. Azt remél­te, karácsony szent, akkor békén hagyja, meg el lesz foglalva az­zal, hogy körülöttük fontoskod­jon, intézze a kacsát, ledarálja a mákot meg a diót. Az anyja a fel­legekben járt, nem is emlékezett rá, látta-e ilyen elégedettnek va­laha. A régi karácsonyok ködös emlékében, amikor apa még hoz­zájuk tartozott, s nem kezdett új életet a világ másik oldalán a kedvenc titkárnőjével, csak a ve­szekedések, állandó feszültség képei derengtek át. Persze az ünnepi készülődés is csak ürügy volt. Állandó­an a húszéves lányt kereste, folyamato­san úgy alakította a napi teendőket, hogy a közelé­ben legyen, meg-megsimogatta a hátát, folyamatosan méreget­te, olykor csak a mellét bámul­ta szemtelenül. Réka legtöbbször feltrappolt a szobájába és ma­gára csapta az ajtót. Próbált ta­nulni, zenét hallgatni, de semmi­hez sem volt kedve. Karácsony másnapján már zuhanyozni sem mert, hiába zárta magára az ajtót, tudta, hogy várják oda­kint, azt lesve, mi­kor lép ki onnan... A két ünnep közt az egyik este telt be a pohár. Előszilvesz- tert tartották, átjött néhány családi ba­rát is, s a férfi, amikor épp a po­harakat vitte be a nappaliba, a konyhafordulóban elétoppant és egyszerűen végigtapogatta a há­tát, gondosan lecsúsztatva la­pát tenyerét dereka aljáig, aztán tovább is. Mozdulni sem mert, nem is tudottá hatalmas tálcá­val a kezében. Amikor elmentek a vendégek, félrehívta az anyját. Aki kicsit csiccsesen ennyit mon­dottsértődötten, olcsó féltékeny­séggel a hangjában: - Hagyjál már, lányom, és vegyél fel vala­mi rendes ruhát legközelebb. Másnap hajnalban vissza­ment a kollégiumba, ahol termé­szetesen senki sem volt. Kisírt szemekkel tanulta végiga szü­netet, de mindkét szigorlata ötös lett. Még a szerves kémia is, pe­dig vízválasztó szokott lenni, a csoport felét, ahogy pnnak rend­je s módja, ki is vágta a prof. A sikerek sem szabadították fel a nyomasztó légkörből, amit ma­gával vitt az egyetemre. Sokat gondoltaira, mit kellene tenni, egyszer még egy levélbe is belefo­gott, hátha úgy könnyebb kivet­nie magából: milyen szemét alak telepedett a családjukra, aztán inkább mégis olyan helyre űzte a lelkében ezt az árnyékot, ahon­nan később soha nem vette elő. Mindössze kétszer akarta el­mondani ezután, miért nem jár haza, mindkétszer megbízott azokban, akik hallgatták. S kö­zülük csak az egyik erőszakol­ta meg... A másik egy barátnője volt. 0 bámult rá vissza, üres te­kintettel, nézett a kékeszöld íri­szébe, viszolyogva, mint aki elő­re tudja az egészet. Szűcs T. Nem szólt, pedig tom­bolt legbelül 4

Next

/
Thumbnails
Contents