Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám

10 AUTÓMOTOR 2018. JANUÁR 13., SZOMBAT Egyedüliként lett világbajnok a motoros és az autós királykategóriában is John Surtees, az őstehetség John Surtees két világ hőse volt, hiszen egyedüliként világbajnok lett a Formu- la-l-ben és a gyorsasá­gi motoros világbajnoksá­gon is. Autó-Motor-összeállítás VERSENYZÉS Sokan voltak, akik mind motor-, mind au­tóversenyzőként sikerre vit­ték. Két F-l-es világbajnok, Alberto Ascari és Damon Hill is motorosként kezdte, és több F-l-es dobogós, Piero Taruffi, Dorino Serafini, Louis Rosier, Pedro Rodriguez és Paul Fré- re is motorversenyző volt az autós karrier előtt. A motoros sztárok közül még többen let­tek híresek autóversenyeken. Geoff Duke, Didier de Radigu- es, Wayne Gardner, Antonio Cairoli, Eddie Lawson, Kevin Schwantz és Marco Lucchinel- li autóversenyzőként is letett valamit az asztalra, míg Valen­tino Rossi, Michael Doohan, Max Biaggi, lorge Lorenzo, Barry Sheene és Franco Unci- ni eljutott addig, hogy F-l-es autót tesztelhessen. Giacomo Agostini, lohnny Cecotto, Mi­ke Hailwood, Nello Pagani, Jac- ky Ickx, Gary Hocking, Vitto­rio és Ernesto Brambilla, Gary Hocking, valamint Ken Kava- nagh pedig a gyorsasági moto­ros vb-n és az F- 1-ben is ver­senyzett. Volt azonban egy olyan őstehetség, nevezetesen a brit John Surtees, aki egye­dülálló módon mind az autós, mind a motoros királykategó­riában világbajnok lett. Előbb 7 vb-címet jegyzett a gyorsasá­gi vb-n, majd a Formula-1-ben is világelső lett. A Szél fia, így nevezték Sur- teest a motoros karrierje so­rán. Ő volt az MV Agusta első világbajnoka az 500 és a 350 cm3-es kategóriában, s ő vetett véget a hatszoros világbajnok, Geoff Duke menetelésének. A Man-szigeti Tourist Trophyn a királykategóriában, a Senior TT-n zsinórban három szezon­ban is győzni tudott, az egyko­ri királykategóriában pedig ő volt az első, aki egy idényben minden nagydíjon nyerni tu­dott. 1959-ben volt hibátlan. Az 1934-es születésű Surtees igazi motoroscsaládba szüle­tett. Apja, Jack Surtees motor­kerékpár-kereskedő és jó hírű oldalkocsis füves pályás ver­senyző volt. John az első verse­nyét apja oldalán teljesítette 14 évesen, s nyertek is, de mivel túl fiatal volt, utólagosan disz­kvalifikálták. John 1949-ig ver­senyzett füves pályás viadalo­kon, majd 1950-ben átpártolt az aszfaltra a gyorsasági szak­ágba. A fiatal Surtees nem­csak motorosként, hanem sze­relőként is kitűnt. A szakmát a Vincent márkánál tanulta ki, majd Triumph, Vincent, Excel­sior és Norton nyergében húz­ta a gázt. Első győzelmét gyor­saságizóként 1951-ben arat­ta a walesi Aberdare Parkban. Hazájában egyre nagyobb hír­névre tett szert, mígnem 1955- ben megnyerte első nagydíját a vb-n - a német NSU nyergé­ben ő győzött a 250-es Ulster GP-n. Ezt követően több ajánla­tot is kapott, de ő az MV Agus- tát választotta, ami tökéletes döntésnek bizonyult. 1960-ig 5 idény alatt 7 vb-címre volt képes az olasz márkával - az 500-ban 4, a 350 cm3-ben pe­dig 3 vb-címet jegyzett. Úgy tűnt, nagyon sokáig ver­hetetlen marad, 1960-ban, 26 évesen azonban úgy döntött, hogy elhagyja az MV Agustát és a gyorsasági motoros vb-t. Bár 1962-ben megvolt a lehe­tőség arra, hogy visszatérjen a motorozáshoz a gyári Hon­da csapattal, azonban Surtees azért is hagyott fel a motorozás­sal, mert az autóversenyzést is szenvedéllyel szerette. Már 1959-ben volt Formula-l-es tesztje, míg 1960-ban párhuza­mosan ment a gyorsasági GP-n és az F- 1-ben. 1960-ban Lotusz- szal szerepelt az F-1-ben, ahol már a második nagydíján feltű­nést keltett a 2. helyével. 1978- ig volt tagja az F-1-nek, előbb versenyzőként, majd csapattu­lajdonosként. Autózott a Fer- rarinál, a Lotusnál, a Cooper­nél, a Lolánál, a Hondánál, a BRM-nél, valamint a saját csa­patánál, a Team Surteesnél, ahol előbb McLarent, majd a saját építésű együlésesét hasz­nálta. Összesen 111 nagydíjon indult, «melyeken 6 győzelem­re, 8 pole pozícióra és 24 dobo­góra volt képes. Legnagyobb sikereit a Ferrarival érte el, amelynek színeiben 1963 és 1966 között versenyzett, vb-cí- mét 1964-ben jegyezte. Saját F-l-es gárdája csak pontszerzésekre volt képes, ellenben a Formula-2-ben Európa-bajnoki címre volt ké­pes a 9-szeres motoros világ­bajnok Hailwood révén. Sur­tees 1978-ban szállt ki az F- 1-ből, mert nem talált ma­gának megfelelő versenyzőt, tőkeerős szponzort, s egész­ségileg sem volt rendben karrierje legdurvább balese­te miatt, amit még 1965-ben szenvedett el a kanadai Mos- port-pályán. Surtees a Le Mans-i 24 órá­son, az F-2-es EB-n, valamint az amerikai USAC és Can-Am szériákban is versenyzett, utóbbiban 1966-ban bajnoki címet szerzett. 1986-ig még részt vett különböző veterán motorversenyeken, ezt köve­tően fia, Henry Surtees autós karrierjét irányította. John Surtees szerelő, szponzor, menedzser, teherautó-vezető volt egy személyben. 2009- ben azonban,egy F-2-es ver­senyen Brands Hatchben tra­gikusan elhunyt a fia, minek­utána John már csak különbö­ző alapítványokban tevékeny­kedett. A Henry Surtees Ala­pítvány sérült autóverseny­zőket és fiatal autós tehet­ségeket, míg a Racing Steps Alapítvány fiatal brit moto­ros tehetségeket támogat. John Surtees 2017. március 10- én, légzési nehézségek következté; ben hunyt el. A Brit Birodalom parancsnoki díszkeresztjéve tüntették ki példátlan sportteljesítményéért 1 és hazájáért tett szolgálatai elismeréseként! Az abroncs a napfény hatására is öregszik Opel GT: francia karosszéria, német technika Túltolták a kampányt? Világraszóló verda! TANÁCSADÓ Úgy tíz éve, ami­kor az internetes kereskedelem betört a gumiabroncs üzletág­ba, hangos kampány Indult, mi mindenre kell figyelni a vásár­láskor. Ekkor épült be a köztu­datba az úgynevezett DOT-szám, amely minden abroncson szere­pel és a gyártók a gyártási évet jelölik rajta. Az ok, hogy elein­te a hivatalos márkaimportő­röket kikerülve jobbára túltá­rolt gumiabroncsokat kínáltak a webáruházakban. A netes ke­reskedelmet megelőzően is vol­tak tisztességtelen trükkök a pi­acon, az egyik legdurvább lelep­lezett eset volt az ezredforduló környékén, mikor csaló keres­kedők nyugati abroncsgyárak­ból átvették a gyártási hibás ab­roncsokat megsemmisítésre, de a határra érve már teljes értékű­ként szerepeltették és nyomott áron piacra dobták. Szerencsére hamar leleplezték őket. Visszatérve a DOT-szám- ra, úgy tűnik, túltolták a kam­pányt, mert ma már azt halljuk, hogy mégse foglalkozzunk ez­zel, mert a gumi jó akkor is, ha több évvel a gyártás után kerül Ilyen a letöredező mintázat az autóra. Ebben az információ­ban is van igazság, és fel is kap­ták gyorsan az eladók, de sajnos a használt gumit értékesítők is. Az autógumi teljesítménye sok mindentől függ: a gyártástech­nológiától, a gumikeverék össze­tételétől, a mintázat kialakításá­tól, használt abroncsé a min­taárok mélységétől. A gyártók szerint az új gumiabroncs két év szakszerű tárolás alatt nem ve­szít a minőségéből. Később már érezhetően romlik a képessége, egy raktárban álló prémium gu­miabroncs négy-öt év után egy átlagos „konfekció” köpeny tu­lajdonságait mutatja. Tehát nem egyenértékű az azonos mintáza­tú és gumikeverékű friss gyárt­mánnyal, de nem is használha­tatlan vagy veszélyes. Használatban lévő gumi ese­tén öt-hat év után lehet az öre­gedésről beszélni, ekkorra jó mintamélység esetén is rom­lik az abroncs képessége az új­kori önmagához képest. Ennek egyik oka, hogy a gumi a nap­fény hatására öregszik, szárad. A másik, hogy használat köz­ben hőterhelés is éri az abron­csot, amely megint csak öre­gít! A téli abroncsok például egy mínusz 10 fokos indulás után sztrádatempó mellett 60- 80 Celsius-fokra is meleged­hetnek. Az öregedés miatt fel- keményedik a futófelület, tehát csökken az abroncs tapadóké­pessége, hosszabb lesz a fékút, rosszabb az útfogás, csikorgós az elindulás. AM RÜSSELSHEIM Erhard Schnell vázlata alapján 1965-ben ké­szült el az Experimental GT tanulmány, amelyet a pozitív fogadtatás után sorozatgyár­tásig fejlesztettek - ez volt az első igazi munkája a Rüssels- heimben felépített formater­vező stúdiónak. A Kadett alap­ján valósították meg a sport­kocsit, de kapacitáshiány mi­att a karosszériákat a francia Chausson cég készítette. A fé­nyezést és a beltér beszerelé­sét a Brissoneau & Lotz cég végezte el, majd a vonaton Bo- chumba szállított kasztnik- ba beépítették a Kadett mű­szaki komponenseit - a mo­tort 40 centivel hátrébb tol­ták a tömegelosztás javításá­ra. Kétféle motorral készült a GT, az alapmodellbe 1,1 li­teres, 60 lóerős négyhen geres került, ezenkí­vül a Rekordból át­vett, 1,9 literes 90 ló­erős négyhengerest lehetett kérni. Utób­bi olyan nagy volt, hogy a szelepfedél elejét le kellett csapni, a karburátor helyigénye miatt pedig a mo­torháztetőn egy nagy púpot kellett kialakítani. 1968 és 1973 között 103 463 példányt gyártottak, ennek 70 százalékát az Egyesült Álla­mokban értékesítették, ahol Buick Opel GT néven árul­ták - kis sűrítésű 1,9-es mo­torral, 75 lóerős teljesítmény- nyel. Arrafelé a szegény em­ber Corvette-jeként tekintet­tek rá. Annak ellenére sike­res lett az autó, hogy kispórol­ták belőle a csomagteret, túl drága lett volna egy nyitható hátsó ajtó megvalósítása. Cse­rében megnyújtották az ülés­támlákat, ezek voltak hivatot­tak egy esetleges ütközés ese­tén előrecsúszó poggyászokat megfogni. AM Meddőség Hivatalosan is árulták Ma­gyarországon az Opel GT-t, de egyetlen példányt sem érté­kesített a Hungaroszerviz.

Next

/
Thumbnails
Contents