Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-28 / 301. szám
2017. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 „A magyar vízilabdában minden arról szól, hogy nyerjünk” Kemény Dénes: Nincs tartalékos válogatott A szövetségi elnök szerint a nézőszámok azt mutatják, hogy eladható portéka a vízilabda Fotó: MTI Szövetségi elnökként még sosem volt olyan éve Kemény Dénesnek, mint a 2017-es, s bár a felnőttválogatottaknál fiatalítás következik, jövőre két Európa-bajnoki éremmel lenne elégedett. Roska Emese Boglárk^Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Zsúfolt évet zárt a magyar vízilabda, önnek melyek a legkiemelkedőbb emlékek?- Két csúcspont volt - mondta Kemény Dénes. - Időrendben először a Szolnok-Dub- rovnik Bajnokok Ligája-döntő, amely a magyar vízilabda történetének legnagyobb nézőszámú mérkőzése volt. Kellett ehhez a világbajnokságra épülő hatalmas aréna, a fináléba jutó Szolnok, s persze a szövetség is, amely mindent megtett, hogy megteljenek a helyek. A második csúcspont pedig természetesen a világbajnokság, amely százötven-kétszázezer nézőt vonzott, s csak az uszoda mérete vont korlátot. A fiúk és a lányok egyszeregyszer kaptak ki, utóbbiak rosszkor, így lettek ötödikek, de a vízilabda még mindig a legerősebb csapatsportágunk. A fiúknál pedig, azt hiszem, az ezüstérmet nem kell megmagyarázni. Nem is kérem rajtuk számon, mert szerintem megteszik ők maguk.- Nem fájó pont a második hely?- Nem, mert én átéltem hasonlót, tudom, milyen elveszíteni egy döntőt. Mondjuk, azt is, milyen megnyerni. Ahogy mondani szokás, a dobogón két boldog csapat van, az arany- és a bronzérmes, de én megtehetem, hogy örülök a fiúk ezüstjének, viszont megértem, ha a játékosok, edzők nem mindegyike tesz így. Mindenesetre nagyon jó évet zártunk, mert olyanra az elnökségem alatt még nem akadt példa, és a kapitányságom alatt is csak egyszer, hogy a válogatott, valamint a klubvízilabda azonos évben érjen el kiemelkedő eredményt. A klubok négy nemzetközi sorozatból hármat megnyertek, a válogatottak pedig a korosztályos világversenyeket és az Universiadét is számítva nyolc világversenyről négy érmet hoztak haza. Ez tőlük tisztességes szereplés, a kluboktól pedig nagyszerű.- Ha már említette az elképesztő nézőszámokat: hogyan lehetne elérni, hogy a bajnokikon, a lelátón is visszaköszönjön az érdeklődés?- Nem tudunk beavatkozni a klubok kommunikációs büdzséjébe és stratégiájába, a szövetség a saját szintjén tud példát mutatni. Nyilván a magyar bajnokságot kommunikáljuk a szurkolóink felé, és erre nagyon jó csatornánk van, a facebookos közösségi oldalunk messze a legkedveltebb a sportágaké közül. Nem értem egyébként, hogy a felnőttbajnokikon miért nincsenek ott az utánpótlás-játékosok, s mert a többségüket a szülő hozza-viszi autóval, akkor az anyuka vagy apuka is végignézhetné a mécsesét. Gyerekként örültem, ha a Szőnyi úti uszodában a nagyokat nézhettem, természetes volt, hogy meccsre járok, és ha valamelyik serdülőtársam nem jött el, hétfőn az edző vonta kérdőre: miért hagytad ki a mérkőzést? Ennek belülről kellene jönni.- S vonzóbbá válhatna a kialakult kép is. Egyáltalán: népszerű, eladható portéka a vízilabda, a vízilabdameccs?- Hogyne, ha nem volna az, nem tudnánk olyan nézőszámokat produkálni a válogatott mérkőzéseken, amilyeneket tapasztalunk. Persze kétségtelen, a válogatott a legvonzóbb, de például egy Szolnok-Pro Recco-mérkőzés is megtölti a lelátót. Kicsit olyan ez egyébként, mint amikor Osvaldo Bagnoli irányította az Intert, s számon kérték rajta néhány- hangsúlyozom, profi - játékosa motiváltságát. Erre ő élő, egyenes adásban úgy felelt: mindenkinek magának kell a fenekébe csípős paprikát tenni. Szövetségi szinten példát mutatunk, de az egyesületek feladata dolgozni azért, hogy jó nézőszámot produkáljanak az öt-nyolc gólkülönbségű mérkőzéseken is.- Ha már a klubok... A női kézilabda-válogatott világbajnoki tizenötödik helye kapcsán sokan felvetették a légiósáradat jelentette problémát. Vízilabdában mi a helyzet ezen e téren?- Két évvel ezelőtt elnökségi határozat született arról, hogy 2017 szeptemberétől csapatonként két légiós szerepelhessen. Ezt aztán az idén tavasszal a csapatok és az azokat képviselő liga kérésére töröltük, mert a tizenhat első osztályú együttesben olyan sok játékosra van szükség, hogy nem, vagy csak nagyon drágán lehet feltölteni a saját ifjúsági csapatokból. Ezzel együtt még így is több sportág megirigyelhetné a korlátozást, s ne feledjük, más sportágakkal ellentétben nálunk az edzők között gyakorlatilag nincsenek külföldiek.- Némelyik csapatban viszont háromnál több külföldit látunk.- Vannak kettős állampolgárok, de ezen a téren változtatásokon dolgozunk, és vannak is viták. Szerintem az a normális, hogy aki a magyar bajnokságban magyar játékosként van leigazolva, az ne lőjön nekünk gólt nyáron. Nem tartom magyarnak, akinek van egy útlevele, nyáron viszont Märcz Tomi vagy Bíró Attila csapata ellen eredményes. Tegyük hozzá, engem alapvetően nem zavar a légiós, az, hogy a szerb válogatott csillaga Egerben, Szolnokon, Budapesten vagy bárhol játszik, mert nem ajándékba kéri a fizetését, jól teszi a dolgát, és sokat tanul tőle a fiatal magyar. De döntse el a pólós, merre hány méter. Azt nem várhatja el, hogy azért legyen helye magyar csapatban jó anyagi körülmények között, mert lett egy magyar útlevele, nyáron meg Nagy Viktort mattolja.- Ebből az jönne, hogy idővel magyar válogatottak legyenek belőlük?- Az már egy következő lépés volna, ráadásul senkit sem kötelező beválogatni. Egy a lényeg, ellenünk ne játsszon az, aki azt kéri, hogy a klubidény közben magyarnak vegyük.- Egyébként mit hozhat 2018 az erősen átalakuló felnőttválogatottnak?- A riói olimpiát követően a hazai világbajnokságon szereplő magyarokon kívül mindenki megtehette, hogy elkezdi a fiatalítást, s már a tokiói csapatot kezdi építeni. Mi csak részben, de most már mindenképpen hozzá kell nyúlni azokhoz fiatalokhoz, akikhez a budapesti világbajnokság előtt egyszerűen nem lehetett. Olyan viszont nincs, hogy tartalékos magyar válogatott, bármikor össze lehet állítani úgy, hogy ütőképes legyen.- Kik azok, akik beépülhetnek a keretekbe a 2020-as játékokig?- Mondok mást, talán érdekeset. Különleges lesz a tokiói olimpia, hiszen már csak tizenegy játékost lehet nevezni. Szerintem azzal lephetnénk meg a világot, ha mindkét válogatottban lenne olyan mezőny- játékos, akinek van kapusmúltja, vagy fordítva, kapus, aki elfogadható szinten tud játszani a mezőnyben. Az 1995-ös dun- kerque-i junior-világbajnokságon egy kapussal szerepelt a Kemény Ferenc vezette magyar válogatott, és nyert. Nem fogok persze tanácsot adni a kapitányoknak, szurkolóként mondom ezt.- Ilyen vagy olyan minőségben, de hogy látja: félúton a tokiói olimpia felé milyen eredményeket tartogat a válogatott szempontjából csendes, csak egy Európa-bajnokságot hozó év?- Természetesen az eredmény nem mellékes, senki sem fog úgy bemelegíteni, hogy három góllal szeretne kikapni. A taktikai megbeszélés, a bemelegítés, a meccs előtti csatakiáltás, szóval minden arról szól majd, hogy nyerjünk. Az Európa-bajnok- ság ugyanolyan világverseny lesz, mint a többi, mindenki dobogóra akar kerülni. Hogy sikerül vagy nem? Nehéz megmondani, mert vannak ellenfelek is.- Mivel lenne elégedett, ha egy év múlva beszélgetnénk?- Két felnőtt Európa-bajnoki éremmel, és ha az ifjúsági és junior-világversenyeket is számítva hat eseményről ösz- szesen három dobogós helyezést hoznának a csapatok. „Ne kerüljünk a bulvárlapok címlapjára!” Egy-egy hétvégén az egyes korosztályokban és sorozatokban 180-200 meccset is megrendeznek, átlagosan négy-öt emberrel számolva (bíró, időmérő, ellenőr stb.) ez óriási szervezést igényel. De nem csak ezen a téren törekednek rendre a szövetségben: a sportvezetőképzés második kurzusát indították el. Kemény Dénes leszögezte: szeretnék, hogy minél képzettebbek legyenek a klubvezetők, különösen a dopping, a társaságiadó-pályázatokkal kapcsolatos teendők, a marketing és a kommunikáció területén. „Azt akarjuk, hogy körülöttünk minden legyen rendben, ne kerüljünk a bulvárlapok címlapjára” - tette hozzá az elnök. JEGYZET Becsvágy Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu A „nagy játékos kis csapatban” kapcsolat többrétű voltát példák sora igazolja. A „levezetés” rendre akkor adja magát, ha életkorából adódóan a sportoló már nem felel meg a magasabb szintű elvárásoknak, viszont a versenyszellem, a sport iránti elkötelezettség még hajtja, s érez magában annyit, hogy igény esetén tudjon segíteni. A „rá van pénzünk" kategória sem ritka, akadnak vezetők, akik mélyebben is a zsebükbe nyúlnak, csak a húzónév őket erősítse. Az sem baj, ha a többiek kevésbé képzettek, ők úgyis szerényebb javadalmazásért hajtanak. A „haverok” címszó azért némileg már biccen, mert ehhez a kitételhez legalább két olyan cimbi szükséges, akikhez a múltból eredően erős baráti szálak fűződnek. A „szerencse” faktora a fehér holló meglétével azonos gyakoriságot képvisel. Ebben az esetben az élet kényszer- pálya elé állítja a sportolót, leginkább családi ok miatt el kell szakadni a megszokott nívótól. Persze az sem kizárt, hogy a nagy játékos korábban már keresett any- nyi pénzt, hogy megengedheti magának a csúcsgázsitól messze elmaradó banki átutalásokat. Játszik, mert megbecsülik, mert szeretik, mert jó közösséghez tartozik, mert élvezi a sportolást, és mert ez az élete. Negyven év fölött élvonalbeli csapatban szerepelni elgondolkodtató. Mi áll a háttérben, különösen, ha a mezőny az utóbbi évek, sőt évtizedek egyik legerősebbjének számít? Ez még akkor is igaz, ha kapusról van szó, akiknél ugyebár a kor más súllyal esik a latba. Továbbá az is elgondolkodtató, ha a kis csapat úgy zárja a naptári évet, hogy előtte a tabellán csak olyan gárdák szerepelnek, melyeket nemzetközi szinten is jegyeznek, nem beszélve az anyagi háttér közötti különbségekről, a játékosállományról, a múltbeli eredményekről és a többi. Amikor a nagy játékos másfél évvel ezelőtt igent mondott a kis csapatnak, nem rejtette véka alá, hogy eddig csak bajnoki címekért, trófeákért küzdő klubokban játszott, s tette mindezt hat országban. Mindeközben hazájában 260 mérkőzésen védte a válogatott kapuját. Most pedig itt a 2017-es év vége úgy, hogy az egri kézilabdázók jövőre már a DVTK égisze alatt vágnak neki a 2018/19-es idénynek, és hogy az utóbbi hónapokban csarnokfelújítás miatt nem tudtak a megszokott módon készülni. Ettől függetlenül vagy ennek dacára, ötödik helyen állnak az NB I-ben. Hogy ebből mekkora részt vállalt a 42 éves hálóőr, a szlovák Richard Stochl? „Csupán” annyit, hogy barátaival naggyá tette a kis csapatot.
