Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-27 / 300. szám

2017. DECEMBER 27., SZERDA Megnéztük, mire jutott a család a támogatásunkkal Több mint segítség, egy új élet kezdete A göröngyös út nem sokat változott. Vagy talán még a tavalyinál is nagyobb kátyúk teszik próbára autónk fu­tóművét. A ház előtti kőke­reszten az eltelt egy év nem hagyott szembetűnő nyomo­kat, törött, amilyen egy éve volt. A távolban megjelenő Marika, ha lehet, még a ta­valyinál is vékonyabb. A ház egyik felére azonban szép, új tető került. A házra, ami mostanra már Józsikáé. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu KAPOSVÁR Tavaly karácsony előtt ismerkedtünk meg Posta Józsikával és anyukájával, Ma­rikával. A családsegítő központ javaslatára nekik gyűjtöttek szerkesztőségünk és kiadónk munkatársai segítő partnere­ink közreműködésével, hogy könnyebb legyen számukra az ünnep. Az idén visszamentünk, hogy megnézzük, tényleg segít­ség volt-e számukra mindaz, amit jószándékú emberek ne­kik juttattak. Józsika se szó, se beszéd oda­rohan hozzám, és össze-vissza ölelget, amikor meglát. így röp­pen tova a gondolat egy pilla­nat alatt a fejemből: talán nem is emlékszik ránk, kicsi volt még tavaly. - Jaj, tudja meny­nyire várta Józsika, tiszta iz­galomban volt egész nap - erő­sít rá Marika. - Hát lehet azt a nagy-nagy segítséget elfelejte­ni? Az számunkra nem „csak” segítség volt, hanem egy új élet kezdete. Látja, most is az a té­likabát van rajtam, amelyiket maguktól kaptam. Meg az az igazság, hogy az összes ruha, ami rajtam van, maguktól van. S már vezet is körbe a ház­ban, s közben meséli, az étel­adományunknak köszönhető­en négy hónapig nemigen kel­lett költenie ételre. - Amit ez idő alatt megspóroltam - mond­ta Marika -, abból vettem a kis­gyerek játékainak egy polcot, egy íróasztalt és egy széket. Hát tudja, hogy neki is legyen....- És amire nagyon büszke va­gyok - vezet tovább Marika -, szerettem volna, hogy bent le­gyen a házban WC, meg kéz­mosó. S már mutatja is Marika, hogy ugyan csempére már nem futotta, de a helyiségben, amit tavaly még pléddel eltakart, ott most egy kád, egy WC, egy kéz­mosó és egy bojler van. - A boj­lert persze nemigen használjuk - mondta -, mert ha már úgyis a sporhelttel fűtünk, akkor azon a nagy vasfazékban meg­A kérdésre, hogy mi a szíve vá­gya karácsonyra, azt mond­ta Józsika, nem tudja. - Az jó lenne, ha ez a sok karácsonyi világítás napenergiával mű­ködhetne. Akkor nem kerülne olyan sokba - mondta. - Ne­kem meg amúgy megvan min­denem. De tényleg - bizony­gatta. - Talán egy tanulótábla. Az jó lenne. Marika szüléskor agyi trombó­zist kapott, tíznél több műtéten van túl. Büszke rá, hogy sen­melegszik a víz is. Tudja, mu­száj spórolni. Kirándulni se vit­tem el tavaly Józsikát, mert úgy gondoltam, ez fontosabb. Mert hát mindez egy másik család­nál természetes dolog, de ne­künk... S tényleg fontosabb volt. Mert mint utóbb kiderült, ez a fürdő­szoba már a saját házukba ké­szült. Pontosabban Józsikáé­ba. - Kifizettem a részletet az utolsó fillérig, le is százalékol- tam utána - büszkélkedik Ma­rika. (Tavaly ilyenkor még 10 kinek nem tartozik egy forint­tal se. Józsika súlyos asztmás, kettejük havi gyógyszerkölt­sége 8-9000 forint. A nagyjá­ból 50 ezerből, amiből ketten élnek egy hónapban. Józsika apukája, amennyire tudja, se­gíti őket. Tavaly Marika nagy vágya volt egy porszívó a beteg kisfiú mi­att. Kaptak is, de sajnos nem működött jól. A Somogyi Hírlap Jézuskája az idén többek közt ezt is megoldotta. havi részlet volt hátra a házra, mostanra kifizette a 300 ezer forintot Marika. A szerk.) - Tü­dőm én, hogy meg kellene csi­náltatni a tető másik felét is. De hát arra egyelőre még nem fu­totta. Majd. Én mindig azt mon­dom, nem szabad elfelejteni, hogy honnan indult az ember. Azt, hogy milyen albérletben kezdtünk. S mostanra azért már van egy házunk. Nincs ne­kem nagy gazdagságom a gye­rekemen kívül. De hálát kell ad­ni azért, ami van. Mert jól em­lékszem még arra, milyen volt, amikor még ez se volt. Tanulj, okosodj önmagadért, minden álmod valósítsd meg. Ezt írta Marika Józsika szobá­jának falára. S bár ottjártunk- kor szinte minden figyelmét le­kötötte a tv-ben a mese, azért csak próbáltam faggatni: hogy megy a suli, mi a kedvenc tár­gyad? - Változatosak a jegyeim, mindenféle van - mesélte Józsi­ka. - A kedvenc tárgyam a rajz és a művészeti. Aminek ékes bizonyítéka az a rajz, melyet hálából készített nekünk a közepén egy nagy pi­ros szívvel. Világítás napenergiával, az jó lenne.. Szemet gyönyörködtető templombelső a hívek adományaiból Megújult a „Paradicsomkert” SÁGVÁR A közelmúltban a hívek adományából teljesen megújult a református templom már­vány úrasztalát körbezáró kerí­tés, az „Édenkert”. Próbálták a régit restaurálni, ám a faanyag annyira szuvas volt, hogy csak egy-két elemét tudták megmen­teni - tudtuk meg Bozsoki-Só- lyom János kiliti lelkipásztor­tól. A munkát a ságvári gyüle­kezet tagja, Leitert András népi iparművész végezte, segítségé­re voltak a helyi önkormányzat dolgozói. Az ünnepi együttlétek megkövetelték, hogy a közös­ség különös gondossággal ala­kítsa ki a legegyszerűbb szak­rális színtereket is, mint példá­A ságváriak nagy örömére elkészült a felújítás Fotó: Gamos A. ul az úrasztalát körülölelő kerí­tést, az Éden vagy Paradicsom­kertet. A lelkész elmondta: a ko­ra középkorban még a templo­mok mennyezetét nevezték Pa­radicsomkertnek, illetve lugas­nak. Később már a színpom­pás „paradicsomi világ” eltűnt fentről. így a puritán templom­belsőben kellett megjelennie az Édennek: a szószéknek, mózes- széknek, énekmutató táblák­nak, bibliai kertnek. Utóbbi azt fejezi ki, hogy a palástos lelki- pásztor - mint az Isten angyala, szolgája - kinyújtja az édeni ke­rítésen át az irgalmas Isten ke­gyelmének jeleit, a sákramen- tumokat. Gamos A. Örök házak Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu _______________________MEGYEI KÖRKÉP 3 H a régi épületek között vezet utunk, biztosan sokunkat el­fogja a töprengés azt kutatva: vajon, amikor újként kezd­ték el használni e kopottas, néhol ma már hiányos tető- zetű, talán düledező házakat, milyen sorsot, mennyi időt szán­tak nekik egykor. Az eladást hirdető táblák erdejében gyakran szisszen fel az emberben a lelkiismeret: de kár lenne ezért a ki­csit repedező vályogházért, vagy azért a napsütötte tornácért. Ahol már nincs senki, ki etesse a lusta macskát, ha mégis visz- szajár, s ott gubbaszt az üres muskátlis cserép mellett, hátha visszajön a gazda, vagy legalább megint érkezik valaki a régi Mindegy, hogy a Balaton­hoz közeli, a zselici, vagy ép­pen a Dráva-menti községek­ben járunk, egyformán fájó ezt a sok emléket magunk mö­gött otthagyni az enyészetnek. Jobb esetben a buldózereknek és markolóknak, hogy a jelen a helyükre szülje a következő emberöltők bontásra ítélt házait. Bár afelől nincs kétség, hogy mindig kell hely az újnak, s szük­ség is van az új házakra, de talán nem feltétlenül a régiek elfe- ledésével, lerombolásával. Oláh János, a Nagyberkiben született babérkoszorús író is így gondolhatta, amikor meghagyta gyermekeinek: tegyenek róla, hogy a somogyi falu megkapja azt a vastag falú töméshá­zat, ahol napvilágot látott, hogy a helybéliek hadd használják a jövőben kulturális célokra. S legfőképp, őrizzék meg azt a száz­éves kovácsműhelyt, amit még nagyapja épített és használt úgy száz esztendeje. Az utódok és Nagyberki vezetése az elmúlt na­pokban egyezett meg a sajátos adományozásról, melynek végén a régi ház egy új funkcióban élhet tovább, nem mellékesen, em­léket állítva egy csodálatos mesterségnek és egy méltatlanul ke­vésszer említett magyar írónak. Rengeteg az ember nélkül maradt szomorú ház Somogybán, pedig mindegyikük magukkal hordozza egy-egy ismerős csa­lád emlékét, egykori vidámságukat és nehézségeiket. Megany- nyi munkát, kacajt, verítéket és könnyet - mind-mind egy saját történet. Mielőtt végleg lemondanánk róluk, tudnunk kell: bár­mennyire is igyekszünk a korral görcsösen lépést tartva új ala­pokra és új falak közé építve elkezdeni a sajátunkat, a régi há­zakban hagyottak is a mi történeteink, az igazi örökségünk. ismerős arcok közül. Rengeteg az üre­sen maradt, szo­morú ház Somogy­bán HIRDETÉS EGY IGAZÁN JÓ ÉVKEZDET.. Pelion Extra \ © PELION bejt a0 rf i TÉLI WELLNESS ÉLMÉNYEK TAPOLCA SZÍVÉBEN akár további, egyedi online kedvezménnyel félpanziós ellátással, wellness használattal, * MÁR 12 900 FT / FÖ / ÉJ ÁRTÓL. A..* árak foglaltság függvényében változnak Információ és szobafogta las: 3300 Tapolca, Kozta f sasa Tel- -36 (87) 513 102, 36 (87) 513 100 hotelpelion@hunguesthöteís.hu www.hotelpeüon.hungues HIRDETÉS GINOP-5.1.1 -15-2015-00001 Út a munkaerőpiacra program Somogy megyében Az Út a munkaerőpiacra program 2015. október 1-jétől nyújt lehetőséget a 25 és 64 év közötti álláskeresők elhelyezkedési esélyeinek javításához a Somogy Megyei Kormányhivatal megvalósításában. A projekt eddig több mint 4160 somogyi álláskeresőnek segített abban, hogy be- illetve visszajuthasson a munkaerőpiacra. Ehhez komplex lehetőségek állnak rendelkezésre a program keretein belül. A résztvevők közül eddig több mint hatszázan szerezhettek új szakképesítést, valamint közel 3500 fő kapott lehetőséget foglalkoztatási támogatási eszközök segítségével arra, hogy a munkaerőpiacon kipróbálhassa magát. A GINOP 5.1.1 Út a munkaerőpiacra projekt 2021. október 31-ig nyújt segítséget a 25 és 64 év közötti álláskeresők foglalkoztatási esélyeinek javításához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents