Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 51. szám

SPORT 2017. DECEMBER 23.. SZOMBAT VASÁRNAP _____ R EGGEL A Honvéd-szurkolók szerint Davide Lanzafame volt az esztendő legjobbja Tűzön-vízen át a csapatért Az olasz játékos szeretne jelentős célokért is küzdeni, szerinte erre lesz mód Kispesten Fotó: MW Davide Lanzafame 54 bajno­ki mérkőzést játszott eddig a Honvéd labdarúgócsapa­tában, és mindegyiken kez­dőként lépett pályára. A tá­madó az NB l-ben 27 találat­nál jár, és kulcsszerepe van abban, hogy a kispestiek nyerték meg a 2016/17-es bajnokságot. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport- Semmi kétség, „létszámhát­rányban” is pompás csapatot alkotnának: Gulácsi Péter, Ká­dár Tamás, Kalmár Zsolt, Kor­hűt Mihály, Nikolics Nemanja, Sallai Roland, Szalai Ádám, Szoboszlai Dominik és Varga Roland mellett az ön neve is megtalálható azon a tízes lis­tán, amelyen Az év sportolója- választás keretében 2017 leg­jobb labdarúgójára is lehet voksolni. Lát esélyt a győze­lemre?- Már az megtisztelő szá­momra, hogy a jelöltek kö­zött szerepel a nevem - kezd­te Davide Lanzafame, a bajno­ki címvédő Bp. Honvéd táma­dója. - A gálán az újságírók értékelése alapján hirdetnek végeredményt, örülök annak, hogy a szakma véleménye sze­rint helyem van a legjobbak között. Jó érzés, hogy külföl­diként elismernek Magyaror­szágon.- Ön kit sorolna az első helyre?- Nikolics Nemanját. Fan­tasztikus, amit évről évre le­tesz az asztalra, úgy tűnik, bármerre megy, gólkirály lesz. Remek csatár, nem is értettem, miért nem kapott több lehetőséget a válogatott­ban.- Egy győzelmet már bezsebelt a minap: a Honvéd-szurkolók megszavazták az esztendő leg­jobbjának. Mennyire fontos ön­nek ez a díj?- Az egyik legfontosabb! So­kan nem is gondolnák, milyen büszke vagyok arra, hogy a drukkerek így megbecsülnek. Eddigi pályafutásom során több helyen is megfordultam, de ekkora szeretetben Kispes­ten kívül csak Bariban, Peru- giában és Parmában volt ré­szem. Olasz vagyok, fontosak számomra az érzelmek...- Azon eltűnődött, miért önre érkezett a legtöbb voks?- Gyanítom, azzal nyertem el leginkább a szurkolók szim­pátiáját, ahogy küzdők a klu­bért; és talán a pályán nyúj­tott teljesítményem is nyo­mott valamit a latban. Hason­ló a mentalitásunk, mármint a fanatikusoké és az enyém: a töretlen győzni akarás jel­lemez bennünket, tűzön-ví­zen át harcolunk a csapatért. Sokat jelent számomra a Hon­véd, mindent megteszek érte! Hozzáteszem, bár a díjat én kaptam, valójában a csapatot illeti. Közhelyesen hangzik, de éppen ettől igaz: a társaim nélkül semmire nem mentem volna. Köszönettel tartozom nekik azért az alázatos mun­káért, amit mellettem és mö­göttem végeztek.- Ha már afféle évértékelő in­terjú készül, árulja el, hogyan élte meg 2017-et?- Hihetetlen és csodálatos év volt. Vagy inkább hihetet­lenül csodálatos. Amikor visz- szatértem Magyarországra, módfelett ambiciózus voltam, ugyanakkor bevallom, nem hittem volna, hogy ilyen ma­gasra juthatunk.- „Az álmom, hogy megnyer­jük a bajnokságot” - jelentet­te ki, amikor tavaly augusztus­ban hivatalossá vált, hogy má­sodszorra is magára ölti a Hon­véd szerelését.- Tényleg álmodtam erről, de tudjuk, hogy van ez, az em­ber álmai nem mindig való­sulnak meg. Az enyém, azaz­hogy a miénk, hála Istennek, teljesült, ennek az esztendő­nek a történései egy életre be­lém égtek. Minden momen­tumára emlékszem, felemelő visszagondolni arra, mit ér­tünk el.- Május 27-e a csúcsélmény?- Könnyű lenne rávágni, hogy az az este mindent visz, amelyen legyőztük a Video­tont és elhódítottuk a bajno­ki címet. Bár csakugyan fe­ledhetetlen órákat éltünk meg akkor, az én szememben nem az az év napja, hanem decem­ber 9.- Egy pillanat... Aznap verték meg a Paksot 1-0-ra - és aznap rúgták ki Erik van der Meert.- Félreértés ne essék, nem a szakember távozása miatt gon­dolom így. Sokkal inkább azért, mert a mérkőzést megelőző he­tekben gyülekeztek a viharfel­hők a Bozsik-stadion fölött, so­kan gyakorlatilag eltemették a Honvédőt. Csakhogy a csapat és a szurkolótábor összefogott, aminek nagyon fontos győze­lem lett a vége. A drukkerek akkor is mögöttünk álltak, ami­kor az már nem feltétlenül volt indokolt, mi, játékosok pedig a nehézségek közepette is úgy vi­selkedtünk, ahogy az egy baj­nokcsapat tagjaihoz méltó.- Hogyan fogadta az edzőváltást?- A múltat ugyan a szívünk­ben hordjuk, előbb-utóbb le kell zárnunk, és én már meg­tettem. Mindazonáltal a mai napig dühít néhány őszi ve­reség, amiért természetesen mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Ha hat-hét pont­tal többet gyűjtöttünk volna, reménykedhetnénk a duplá­zásban, de miután a negyedik helyről várjuk a tavaszt, el­sődleges célunk az, hogy fel­kapaszkodjunk a dobogóra. Arról persze nem tettünk le, hogy megint nyerjünk vala­mit; a Magyar Kupa erre prí­ma lehetőséget kínál.- Erik van der Meer utódja, Sup- ka Attila spéciéi nyert már ku­pát a Honvéddal.- A Debrecennel meg két­szer bajnokságot! George F. Hemingway olyan edző mellett döntött, aki jól ismeri a magyar mezőnyt, akinek nem lesznek kommunikációs gondjai az öl­tözőben, és aki kötődik a klub­hoz, ráadásul sikereket ért el korábban. Kívánom neki, egy­úttal magunknak, hogy a tíz évvel ezelőtti kupadiadalt is­mételje meg.- A szerződése további másfél esztendőre a Honvédhoz köti. El­képzelhetőnek tartja, hogy hosz- szabb távon, akár a karrierje vé­géig a piros-feketéknél marad?- Olyan futballista vagyok, aki egyre feljebb és feljebb vá­gyik. Harmincévesen még nem tartom időszerűnek, hogy azon töprengjek, hol és mikor fejez­zem be. Egy biztos, szeretnék szép és új stadionban játszani, bízom benne, hogy erre lesz le­hetőségem Kispesten. Szeret­nék jelentős célokért is küzde­ni, erre, úgy tűnik, van és lesz mód a Honvédnál.

Next

/
Thumbnails
Contents