Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 51. szám
2017. DECEMBER 23., SZOMBAT SZTORI g Hagyomány és hit a legnagyobb keresztény ünnep idején a Kárpát-medencében Régi magyar karácsonyok, máig velünk élő népszokások Balázs D. Attila A karácsony a keresztény világ számára a béke, a szeretet ünnepe, a megváltó Jézus születésének napja, amelyhez számos ősi gyökerű népszokás és hiedelem kapcsolódik. A Jóisten fiának a születésnapja régi nagy hazánkban olyannyira jelentős ünnep volt, hogy a 16. századig ekkor kezdődött az új esztendő. TRADÍCIÓ Akárcsak a húsvét, a karácsony is egy rég volt pogány ünnep napjára esik. Az egybeesés nem véletlen: míg a húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét egy ősi ta- vaszköszöntő termékenységi ünnepre plántálták át, addig a karácsony több nép életében is a fény, a Nap újjászületésének ideje. A keresztény Európa hagyománya szerint ilyenkor jön a világra a kis Jézus, a világ világossága. A pogány ünnepek ilyetén való átültetése egyrészt elhomályosította az eredeti pogány ünnepet, másrészt pedig könnyebb átmenetet segített-elő: a megszokott ünnepben ugyanis az ideológia nem, pusztán a szereplők, a mitikus figurák változtak meg. Valahogy így történt ez a magyar karácsonnyal is. Fokhagymás karácsonyok Régebben különös gonddal készültek az ünnepre, s ez - igaz, ma jóval több a sallang - azért elmondható a mai korról is. December 24-ét karácsony böjtjének is nevezik, ez a nap az ünnep kezdete. Dologtiltó napnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt ilyenkor engedélyezett. A férErdély katolikus vidékein máig él a karácsony előtti, álarcos betlehemezés hagyománya gorú rendje volt. Több helyütt fokhagyma volt az étkezés „első fogása”, aminek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, a csángóknál a gyerekeket is etették vele ilyenkor, mert úgy tartották, hogy védve lesz általai a gilisztától - tegyük hozzá, nem is megalapozaüanul. Népszerűek voltak a babból, lencséből, mákból készült ételek, amelyek a fiák a ház körül rendezkedtek s az állatokat látták el, az asz- szonyok és a lányok pedig a házban, leginkább a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, melynek különös erőt tulajdonítottak, a következő évben ugyanis ezt az asztalkendőt használták a gabona vetésekor, valamint ezzel takarták le a beteget is. Az ünnepi vacsorának szikántálás, amely Erdély-szerte még sok helyütt ma is gyakori. Ekkor a gyermekek csapatostul járták a falut, köszöntődik. A betlehemjárás a falusi karácsonyok országszerte elterjedt ünnepi szokása volt hazánkban, de nem csak falugazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, melyet a gazda any- nyi részre vágott, ahányan az asztalt körülülték. Mindenki kapott egy-egy gerezdet, s miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendő évben sem feledkezett meg senki a másikról. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték.. Használták orvosságként, szerelem felkeltésére, rontás ellen. Szokás volt szentestén a két mondtak, énekeltek, és ezért diót, almát vagy pénzt kaptak. A pásztorok vessző- I vei jártak köszönteni, a há- I zaknál elmondott jókíván- I ságok után a gazdasszony I kihúzott egy vesszőt a csomóból, azzal jelképesen „megvesszőzte” a pásztorokat és ajándékokkal viszonozta a köszöntést. Ez az érdekes szokás egyfajta termékenységmisztérium. Mindezek után indult a falu apraja és nagyja az éjféli misére, amely Kár- pát-medence-szerte elterjedt szokás ma is. Betlehemezés Az első betlehemet Szent Ferenc állította fel az olaszországi Greccióban, még 1223-ban. A születéstörténet emberekkel való eljátszatása is hozzá fűzőhelyen, mert még Budapesten is népszerű volt. A hagyományokat ápoló helységekben szerencsére ma is él a betlehemezés, a betlehemjárás amelyben színjáték, bábszínház, misztikum, meghittség együtt van jelen. A betlehem hordozható változata rendszerint fából ácsolt, színes papírral borított alkotmány, amely barlangot, istállót vagy templomot formáz. A kis építmény belsejében legtöbbször egy gyertya áll középen, amelyet az előadás idejére meggyújtanak. A sejtelmes fény megvilágítja a betlehem szentképekkel díszített falát és látni engedi a belehelyeFotó: MTI zett apró figurákat. Ma már általában gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket, kivéve egyes székely falvakat, ahol felnőtt férfiak adják elő a karácsony misztériumait. Külön érdekességük, hogy a pásztorok állatbőrből készült, kissé félelmetes álarcokat hordanak. A mai kis-Magyarorszá- gon is találkozhatunk ilyen típusú betlehemzéssel a Bukovinából Tolna megyébe települt székelyeknél, ahol ezt a betlehemes játékot csobáno- lásnak hívják. Csángó karácsonyok A Kárpátokon túl, Moldvában élő csángók számos ősi magyar szokás mellett a karácsony régi hiedelemvilágát, ünnepi szertartásait is 'őrzik. Mély római katolikus hitük folytán mindig is nagy alázattal, hittel és komolysággal ülték meg legnagyobb ünnepüket. Csorna Gergely csángókutató írja róluk, hogy a nálunk megszokott vásárlási láz, az ajándékhalmozás és a karácsonyfa-állítás is ismeretlen sok helyen a moldvai magyaroknál. Ő is állítja, hogy megrendítő élmény átélni a karácsonyt Moldvában: a sötét faluban száll az ének mindenfelől, és a rengeteg új stílusú, románra fordított ének mellett néha megszólal egy-egy gyönyörű régi magyar dallam. Az utcákon tarisznyás, műanyag zacskós gyerekek mindenütt, viszik kerek kalács- káikat. Ebből jó sokat kellett sütni mindig a házakban, hogy ne maradjanak szégyenben. A nagyobb megéneklő- ket, rokonokat ilyenkor behívják a házba, ott köszöntő verseket is mondanak. A meg- éneklés után az éjféli misén találkoznak a falubeliek. Különösen érdekes, hogy a csángóknál az, aki tudni kívánta háziállatai „véleményét”, az az istállónál „hallgat- kozott”. A karácsony éjjelén kihallgatott állati beszéd ugyanis szerintük érthető, ekkor ismerhető meg a háziállatok véleménye a gondozójukról. Az első hazai karácsonyfa A karácsonyfa-állításhoz ismét a régi időkbe kell visz- szanyúlni. A fadíszítés szokása germán területekről került hozzánk, német közvetítéssel, hozzájuk pedig régi kelta szokásként érkezett: a fatisztelő kelták naptáruk hónapjait is fákhoz igazították, a december pedig a fenyő hónapja volt. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunsz- vik Teréz, az első hazai óvoda létrehozója állította Aszódon. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, ősét még a franciák kezdték el készíteni a 14. században. Hozzánk német cukorművesek közvetítésével jutott el ez az édesség a 19. század első harmadában, majd így vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé.
