Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-20 / 296. szám

/ 2017. DECEMBER 20., SZERDA Jól hajrázott a Dárdai Pál által irányított berlini Hertha BSC Berlinbe, és aki két gólt lőtt va­sárnap...- Szeretetre méltó fickó ő is. Benne volt a pakliban, hogy túl­pörög korábbi klubja ellen, ám hidegvérű profiként kezelte a szituációt. Azt is, hogy hiába járt közel a triplázáshoz, lecse­réltem húsz perccel a vége előtt. Már a kezdés előtt megbeszél­tük, hogy Vedad áll be a helyére. Davie ugyanis a szerdai meccset végigjátszotta, nem bírta volna végig. Sérülés miatt a nyári fel­készülést kihagyta, menet köz­ben kellett felépítenünk.- Milyen tavaszt remél?- Az első két forduló meg­határozhatja a sorsunkat. Me­gyünk Stuttgartba, majd a Dortmundot fogadjuk, ha eb­ből a két mérkőzésből jól jö­vünk ki, merész céljaink lehet­nek, ha nem, akkor építjük a jövőt. Mivel a Német Kupából és az Európa-ligábói kiestünk, csak a bajnokságra kell össz­pontosítanunk, ennek van elő­nye és hátránya is. Az előnye az, hogy mindegyik meccsre egy hetet készülhetünk, nem kell ide-oda utazgatnunk, míg a hátránya az, hogy a nemzet­közi kupában olyanok is szó­hoz jutottak, akik a Bundes- ligában kevesebbet játszottak. Nem is volt morgás, de mos­tantól a keret felével megint meg kell értetnem, miért nem kap lehetőséget a hétvégén. A téli szünet rövid, január 2-án már edzünk. A futballis­tákban próbáltam tudatosíta­ni, hogy ez nem szabadság, csupán aktív pihenés. Néhány napig nem kell a labdarúgás­ra összpontosítaniuk, ennyi, nem több. Mindjárt az új év második napján pörögniük kell, mert szeretnénk ott foly­tatni, ahol abbahagytuk.- December 8-án veszítette el az édesapját, de nem hagyta ma­gára a csapatát, két nappal ké­sőbb az Augsburg, majd a Han­nover és a Lipcse ellen is a kis- padon ült. Berlinben tudták, min megy keresztül?- Akinek tudnia kellett, tud­ta. A szóban forgó három ösz- szecsapáson hét ponttal gazda­godtunk, nyugodtan várhatjuk a tavaszt. Hálás vagyok a csa­patomnak, mert így egy kicsit nekem is könnyebb. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- így képzelte el a századik Bundesliga-meccsét a Hertha vezetőedzőjeként?- A győzelemben termé­szetesen bíztam. Az nem sze­repelt a tervek között, hogy a hetedik percben létszámhát­rányba kerülünk. Nem élek a statisztikák bűvöletében, szá­momra nem jelentett semmi extrát, hogy ez volt a századik bajnoki mérkőzésem a kispa- don. Más kérdés, hogy a jubi­leumi találkozóim rendre jól sikerülnek, futballistaként is megnyertem a legtöbbet, és edzőként az ötvenediket is be­húztam a Freiburg ellen. Úgy tűnik, mázlim van. A tizedik helyen zárta a Bun­desliga őszi szezonját a Hertha labdarúgócsapata, miután az elmúlt hétvégén 3-2-re győzött az RB Leip­zig otthonában. Dárdai Pál­nak így szép lett a jubileu­ma, a német élvonalban a századik alkalommal irányí­totta a berlini együttest.- No meg jó csapata.- így igaz! Alaposan kiele­meztük az ellenfelet, és amit a szakmai stáb megálmodott, a játékosok maradéktalanul megvalósították. Fantasztikus volt, amit műveltek, a korai kiállítás sem törte meg őket. Előnyt kovácsoltunk az ember- hátrányból. Bár egy pillanat­ra megrémültem, amikor a já­tékvezető felmutatta a piros la­pot Torunarighának, ahogy telt az idő, egyre biztosabb voltam benne, hogy nagyot alkotunk. Háromgólos vezetésünknél ka­pufát rúgtunk, ha a labda né­hány centivel beljebb megy, egy óra elteltével vége mérkő­zésnek. De nem ment beljebb. A hazaiak visszazárkóztak, a hajrában még izgulnunk is kellett valamelyest. Viszont a lefújást követően mindenki el­ismerte, hogy megérdemelten győztünk.- Beszélgetett a lipcseiek másodedzőjével, Lőw Zsolttal?- Futtában kellemes ünne­peket kívántunk egymásnak. Ilyenkor mindketten tesszük a dolgunkat, nincs idő beszélget­Szó sincs róla, hogy venné a kalapját, századik meccsén értékes diadalt ünnepelhetett ni. Szerencsére a feleségeink is ott voltak a stadionban, ők tud­tak cseverészni. Majd elfelej­tettem: Szélesi Zoltán is a le­látón ült. Folyamatosan képezi magát. Ami azt illeti, jobb mér­kőzésre nem látogathatott vol­na ki. Két magyar legény edző­ként ült a kispadon a Bundes- ligában, szerintem ez nagy szó.- Az is, hogy 24 ponttal fejezték be az őszi idényt?- Két héttel ezelőtt úgy nyi­latkoztam, ha 21-et szerzünk, rendben vagyunk, de ma már bevallhatom, az öltözőben a 24-et céloztuk meg. Voltak gyengébb időszakaink az el­múlt hónapokban, itt-ott el- potyogtattunk néhány pontot, ám a finisre összekaptuk ma­gunkat, az őszi utolsó öt mér­kőzésen tíz pontot gyűjtöt­tünk, így még inkább rendben vagyunk. A lipcsei meccsre bonuszként tekintettünk, nem volt veszítenivalónk. A hétkö­zi, Hannover elleni győzelem­mel a játékosok kiharcoltak maguknak egy extra szabad­napot, én azzal motiváltam őket, hogy még egyet kaphat­nak, ha nyernek. Megtették, így a tavasszal kétszer állhat­nak elém azzal, hogy tréner, holnap ne legyen edzés. Any- nyi a kikötésem, hogy ne azt a napot akarják elmulasztani, amelyen a legnagyobb terhe­lést kapják.- A kapitányi karszalagot viselő Ibisevic hogyan kezelte, hogy a legutóbbi két találkozón csere volt, mi több, a Hannover ellen be sem szállt?- Remek ember! Mindkét meccs után odalépett hozzám, gratulált, és közölte, hogy jól döntöttem. Tudom, mennyire bántotta, hogy nem lehetett kezdő, de a csapatérdek ne­ki is fontosabb volt. Ő már ott tart, hogy nem a pénz ér­dekli, a futball iránti szenve­dély hajtja. Talán furán hang­zik, de amikor neki vagy Kalounak meg kell monda­nom, hogy nem játszik, az en­Fotó: AFP gém is megvisel. Ők ketten rengeteget tettek a Hertháért, és ha tehetném, mindig berak­nám őket. Csak hát van, ami­kor a rivális játékához és se­bességéhez alkalmazkodnunk kell. Ahogyan én megadom nekik a tiszteletet, ugyanúgy megkapom tőlük és mindenki mástól. Tényleg nem lehet egy rossz szavam sem a fiúkra, kiválóan dolgoznak az edzé­seken, a hozzáállásuk példa­értékű. Ha egyszer belebeteg­szem a futballba, azért lesz, mert fáj, amikor valakivel tu­datnom kell, hogy nincs helye a keretben.- Kifüggeszthetne egy listát is az öltözőben.- Ez kétségkívül egyszerűbb megoldás lenne, de az nem én lennék. Szemtől szemben mon­dom el az érintetteknek, miért nem számolok velük, úgy gon­dolom, ez így korrekt.- Davie Selke szorította ki Ibise- vicet, aki Lipcséből szerződött Bryant 8-as és 24-es mezét is visszavonultatta a Los Angeles Lakers Kobe-trükk: kettőt egy csapásra NBA Az amerikai csapatspor­tokban bevett szokás, hogy egy klub legendás játékosa mezét visszavonultatják - ezt a sor­sot Kobe Bryant sem kerülhet­te el. A Los Angeles Lakers ta­valy áprilisban elbúcsúzott, öt­szörös bajnok kosarasa azon­ban az első, akinek két dresz- szét is felvonták stadionja, a Staples Center mennyezetére. S maga az ünnepelt sem tudta eldönteni, vajon a 8-asban vagy a 24-esben ért-e el nagyobb si­kereket. Merthogy a húszéves karrier két fele külön-külön is méltó a Hall of Fame-tagságra. A nemzetközi sajtó nem fe­szegette, miért is viselt kétfé­le számozású mezt NBA-pálya- futása első tíz és második tíz évében a mindvégig a Los An­geles Lakerst erősítő, bár phi­ladelphiai születésű klasszis. Nyilvánvalóan senki sem akart ünneprontó lenni a magasztos pillanatokban. Az 1996-tól 2006-ig viselt 8-as története a következő: Olaszországban, ahol édesap­ja profi kosaras volt, Kobe a 8-as számmal a hátán játszott gyerekkorában, tinédzserként meghívták az Adidas ABCD Camp 143-as fantázianevű tá­borba, s ha a 143 számjegyeit összeadjuk, 8 jön ki. Bryantnek sokáig eszébe sem jutott mez­számot változtatni, csakhogy 2004 táján előbb volt az a bi­zonyos zaklatási ügye Colora- dóban, amit csak méregdrága ügyvédek segítségével sikerült elsimítania. Aztán 2004-ben Shaquille O’Neal elszerződött a Lakerstől, s attól kezdve Kobe szinte egyedül vitte a hátán a csapatot, további két bajnoki címig. Ezért határozta el, hogy a kettős cezúra okán a 2006- 2007-es idényt már 24-es szám­mal a hátán kezdi, azzal, ame­lyet középiskolájában, a phila­delphiai Lower Merion High csapatában hordott. Ezért kúszott fel két Kobe- mez is hétfő este a Staples 24-es váltotta a 8-ast Fotó: AFP Center mennyezetére olyan félistenek dressze mellé, mint Elgin Baylor, Wilt Cham­berlain, Jerry West, Kareem Abdul-Jabbar, James Worthy, Magic Johnson, Shaquille O’Neal. Kobe Bryant a Los Angeles Lakers-Golden State Warriors- mérkőzés nagyszünetében mondott megható beszédet. Úgy fejezte be, ahogy tavaly áprilisban élete utolsó mécs­esét is, amelyen 38 évesen (!) 60 pontot dobott: letette a mik­rofont a parkettra, de még előt­te ezekkel a szavakkal búcsú­zott: „Mamba out!” Ch. Gáli András SPORT 15 JEGYZET Persze Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Sipos János, az egykori ke­rékpáros szakkommentátor gyakran hivatkozott az öt­szörös Tour-győztes Eddy Merckx mondására, misze­rint kenyéren és vízen nem lehet nyerni. Magyarán egy kis kémiai segítség adhatja meg a kellő löketet a siker felé kerekező bringásnak. Nincs annál kellemet­lenebb egy élsportoló szá­mára, mint ha pályafutá­sára tiltott teljesítményfo­kozó használatának gya­núja vet árnyat. Igazán viszkető érzést persze az kelt, ha ki is derül, hogy egy doppingellenőrzés so­rán pozitív mintát produ­kált. így járt Chris Froome, aki idén nemcsak a Tour de France-ot, hanem a spanyol körversenyt is megnyerte. A Vuelta egyik szaka­sza után levett vérmin­ta vizsgálata nyomán ki­derült, hogy az engedélye­zettnél nagyobb mennyi­ségű hörgőtágítót használt a brit kerekes. Az asztmás Froome vélhetően túlfújta magát egy olyan szakaszon, ahol megelőző napi gyengél­kedése után egészen meg­táltosodott. Froome termé­szetesen állítja, hogy min­dig is becsületesen verseny­zett. Kicsit más hangsúl­lyal ugyan, de akik hisz­nek ebben és a kételkedők is ugyanazt mondják ennek hallatán: persze. Bizonyá­ra sokat jelent Froome-nak, hogy az idén visszavonult Alberto Contador saját ma­gához hasonlóan ártatlan­nak tartja. Mint ismere­tes, a magát mindig tisztá­nak mondó Contadort több címétől is megfosztották, mert egyszer növekedési hormont tartalmazó mintát adott. Ő a nagyüzemi állat­tartásban használt szerek és marhasültje áldozata lett. Persze, tehetjük hozzá. A kerékpározás és több más, nagy állóképességet követelő sport legkiválóbb­jait az ág is húzza. Mint Rej­tő Jenő szegény Potrien őr­mesterét. A nemes hadfi életét megkeserítette Csü­lök, Tuskó Hopkins és Sen­ki Alfonz. A kerekesek, sí­futók, maratonisták (és so­kan mások) ellen mintha az égiek esküdtek volna össze. Rendszeresen bonyolódnak doppinggyanús ügyekbe, holott minden érintettől • tudjuk, hogy soha, sem­milyen körülmények kö­zött nem vennének maguk­hoz tiltott szert. Ha valami tiltott vegyület nyomaira akadnak vérükben, az aka­ratukon és tudtukon kívül került szervezetükbe. A szkeptikus sportbará­tok nyilván érdeklődve fi­gyelik, hogy az Alpok és a Pireneusok legkeményebb hegyi szakaszain a manap­ság tisztának kikiáltott me­zőny gyorsabban megy föl­felé, mint a doppingkorszak legendás versenyzői. A ben­sőnkben gyúló gyanút el­oszlatja, ha kellőképpen hi­szünk az edzésmódszerek fejlődésében, a felgyorsult evolúcióban, a jó minőségű kenyérben és vízben. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents