Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-16 / 293. szám
4. MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 16., SZOMBAT Az író régi tervét végül képzőművész lánya valósította meg az adományozással A falunak ajándékozták a házat, ahol Oláh János napvilágot látott Hamarosan teljesülhet a Nagyberkiben született József Attila-díjas prózaíró, költő végakarata. A Kilen- cek csoportjához tartozó Oláh János ugyanis még életében elhatározta, szülőfalujának adja nagyapai örökségét, azt a házat, ahol napvilágot látott azért, hogy ott tájházat alakítsanak ki. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu NAGYBERKI Különös és fontos helyszíne a magyar irodalomnak a tisztes mezőgazdasági életmódról tanúskodó házak között szélesen, a megyehatár felé tartó berki főutca 48-as számozású, magas, fehér ház. Itt látta meg 1942-ben a napvilágot Oláh János, Babérkoszorú-, és József Attila-díjas író, költő, a Magyar Napló főszerkesztője, aki ugyan még gyermekkorában szüleivel Soroksárra költözött, de ahogy prózája is gazdagon tanúskodik róla, élete végéig megőrizte, ápolta somogyi gyökereit. Szülőházában nagynénje, a keresztmama élt 2013-ig, ahonnan az író már Budapesten élő családjához vitte. Ilonka néni, azaz Gyulai Lász- lóné halála után a sajátos, önmagát folyton elemző stílusáról is ismert író meghagyta, hogy szeretné, ha majd később itt működne a nagyberki faluház vagy tájház. Oláh János gyermekei ugyancsak sok szép emléket őriznek a barna tetejű dombokról, a berki halastóról, s az igazi kincsként kezelt kovácsműhelyről, amit még a dédpapa, azaz az író nagyapja épített. Fia, Lackfi János, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő és virtuóz alkotója többször megemlékezik ezekről a szép emlékekről, Ilonka néniről, a műhelyről, a hatalmas diófáról, melynek egyik ága a Lackfi család merőkanalaként szolgál ma is. Még a nap is elzavarta a jó ideje csak esőt hozó fellegeket szerdán délelőtt a nagyberki égről, ahogyan Mezey Katalin, Oláh János özvegye, Kos- suth-díjas író és leánya, Oláh Katalin grafikus, szobrász megérkezett a különleges ház elé. Az egy évvel ezelőtt, júliusban elhunyt író felesége és leánya azért érkeztek most, hogy a jog követelményeinek megfelelve, ajándékozási szerződéssel pecsételjék meg a végakaratot, s kapjon lehetőséget a falu vezetése arra, hogy a térítés- mentesen rendelkezésükre bocsátott ház valóban tájház, faluház lehessen.- Ott régebben egy góré is volt, de már valahogy eltűnt, azt nagyon szerettük gyerekkoromban - mutatott körbe Oláh Katalin a ház és a kovácsműhely között a tercia végére, a tizenhét lépcsős pince fölött. Ez már nincs sehol, elkorhadt, elbontatta Ilonka néni - vetette közben Mezey Katalin, aki csillogó szemmel járt körbe az udvaron, s barátságosan vezette lépésről lépésre az egy- besereglett hivatali vezetőket, újságírókat. - Nagyon szerettünk itt lenni Nagyberkiben a testvéreimmel, s körülbelül évente háromszor-négyszer is eljöttünk - lépett be az örökös a majdnem százéves kovácsműhely ódon ajtaján, hogy újra kezébe vegyen egy kalapácsot, végigsimítson a nyolcvankilós, békebeli üllőn, amin nem egy, nem kettő patkó készülhetett egykoron. Ez utóbbiról még mindig árulkodik a műhely és a hajdan ló és tehén otthonául is szolgáló míves istálló között, a tetőt tartó gerendán látható karika, melynek segítségével húzták fel a jószágok lábát egy-egy patkolás előtt.- Még élt Oláh János, amikor megtudtam, hogy szülői házát szeretné, ha nem veszne el az idő homályában, akkor beszélMég megvan Oláh János nagyapjának békebeli üllője és kalapácsa is Deák Gyula polgármester fogadta Mezey Katalint és lányát, még a nap is kisütött Fotók: Muzslay P . IVjt* \ j Oláh Katalin azt is megmutatta, hogyan működött a kovácsműhely máig precíz, kézzel hajtható fúrója tünk vele először a tájház ötletéről. Meghagyta, hogy elajándékozná a falunak, de sajnálatos módon, halála miatt erre nem volt akkor lehetőség - mondta a háznál Deák Gyula polgármester. Most a lánya ajándékozza el, s mi pedig igyekszünk megfelelő pályázati forrás bevonásával megvalósítani a közös tervünket, ahol természetesen egy emlékszobát is szeretnénk kialakítani Oláh János életéről - avatott be a tervekbe a falu vezetője.- Egyszer végigbarangoltuk Taszártól idáig a völgyeket - karolt bele édesanyjába Oláh Katalin. Az öcsémmel (Oláh Mátyás szobrászművész - a szerző) jöttünk Ilonka nénihez, de elfelejtettünk leszállni a vonatról Berkiben, s Taszár- ról gyalogoltunk idáig - mesélte a kedves emléket. Ugyanígy emlékezett arra, milyen volt tyúkokat rajzolni az egykor a falu legvirágosabbjának tartott udvaron, amikor a pécsi egyetemi évek során meg-meg- pihent néhány napra a kedves keresztmamánál. Az adományozási ceremóniát végül a főutcai vendéglátás után, az ügyvédi közreműködés mellett, már hivatalosan a polgármesteri hivatal dísztermében bonyolították le, ahol Oláh Katalin, valamint Nagyberki részéről Deák Gyula polgármester írta alá a szerződést. A dokumentumokban rögzítettek szerint december 15-től immár megvalósulhat az író és a falu álma a különleges berki házban. A helyi, a Munkácsy-dí- jas somogyi képzőművész nevét viselő Szász Endre általános iskola tanulója, Miszlai Jázmin Oláh János versét mondta el a különleges pillanat után. Sárga lánggal ég az út,/ zölddel ég a park, / szél hiába hogyha zúg, /szó, ha megzavart. / Lábamon se út pora,/ semmi sem ragad,/ kabátomnak bársonya/ bő nyugalmat ad. / Üveghűvös kék ragyog/ akác lombja közt,/ gyönge szélben indulok, / vállamig füröszt. Oláh János elbeszéléseiben mindig szeretettel emlékezett szülőfalujára, a Berkiben élőkre ízes, somogyi rétesek Ilonka néni sparheltjéből NAGYBERKI - Mindig szeretettel gondolt Nagyberkire, akárhányszor csak beszélt róla, s ezt gyakran olvashatjuk is megjelent műveiben - mondta Mezey Katalin Oláh Jánosról, amikor arról kérdeztük, miként élt a szülői ház, a család Somogybán maradt gyökerei velük tovább, a budapesti életben.- Leginkább talán a Közel című regénye árulkodik ezekről a kifejezetten boldog kisgyermekkori emlékekről, amelyekben a pajtások csibészkedése, vagy a családban meglévő fontos szerepek éppúgy komoly hangsúlyt kaptak az egyes elbeszélésekben, olykor mikroszkopikus felnagyítások során. Ilyen például a nagymamáról szóló elbeszélés, amikor az itt, ebben a házban játszó utcabeli gyerekek nem értenek egyet vele, s jól helybenhagyják, mert másként akartak játszani. A helyzetből végül a szeretett nagymama menti ki odaadó, aggódó szeretettel - kalauzolt a Somogyhoz kötődő prózában a Kossuth-díjas írónő. Aki, mint mondta, számára nem volt idegen a mezőgazdasághoz kötődő családi élet Nagyberkiben, hiszen felmenőinek alföldi származása miatt nem Mezey Katalin írónőt is szép emlékek fűzik Nagyberkihez Fotó: M.P. mozgott idegenként Somogybán sem. - De nagyon megkapó volt az a családi összetartás, amivel itt találkoztam, hiszen itt több generáció megfeszített munkáját őrzik a falak, melyek az anyai dédanya és a kovácsmester nagyapa jövedelméből épültek, s amitől János nem akart egyszerűen megválni. A múzeum a kovácsműhelyt meg akarta venni, s voltak más érdeklődők is, de pont azt nem akarta, hogy eltűnjön ■ a ház, s a műhely, azt szerette volna, ha itt, helyben, eredeti formájában megmarad az utókornak. Ezért kezdeményezte, hogy legyen benne tájház, amiben mi szeretnénk, ha működne egy Oláh János-emlékszoba is - avatott be az adományozás előtt megfogalmazott elképzelésekbe. - Sohasem felejtem, ahogy Janika (Lackfi János) segített valami faaprításban a keresztmamánál, mennyire meg- hatódottan állt, hogy munkájáért valamicske pénzt kapott - elevenítette fel Mezey Katalin. S azt is, hogy gyermekei itt találkoztak a finom somogyi ízekkel, amiket nem lehet kitörölni, s melyek rétesek és addig ismeretlen tészták, sültek formájában kerültek ki Ilonka néni sparheltjéből. Sz.T.
